A Szegedi Ítélőtábla Bf.419/2017/26. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 37. §, 92. §, 160. §] Bírók: Cserháti Ágota, Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Sefta Márta

Szegedi Ítélőtábla

Bf.I.419/2017/26.

A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden, 2018. április 25. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés bűntette miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Törvényszék 2017. május 4. napján kihirdetett 8.B.955/2016/23. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A 2017. május 4. napjától házi őrizetben lévő vádlott szabadságvesztésének tartamát 13 (tizenhárom) évre súlyosítja.

A vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen 507.726,- (ötszázhétezer-hétszázhuszonhat) forint.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által 2017. május 4. napjától 2018. április 25. napjáig házi őrizetben töltött időt beszámítja azzal, hogy egy napi szabadságvesztésnek négy nap házi őrizetben töltött idő felel meg.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat emberölés bűntette [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) és j) pont] miatt 11 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, valamint, hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 508.226,- forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az első fokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor:

Fellebbezett az ügyész a vádlott terhére a kiszabott szabadságvesztés tartamának lényeges súlyosítása,

a vádlott és a védő elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében.

A fellebbviteli főügyészség írásban az ügyészi fellebbezést fenntartva a bűnösségi körülmények kiegészítése és helyesbítése mellett, az első fokú ítélet megváltoztatását, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés súlyosítását, egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezési nyilvános ülésen a védő a bizonyítási indítványok (védői és ügyészi) elutasítsa, a tényállás felderítetlenségére figyelemmel az első fokú ítélet megalapozatlansága miatt az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Ezen indítványához a vádlott is csatlakozott, egyebekben a fellebbezésüket fenntartották.

Az ítélőtábla a fellebbezések közül az ügyész fellebbezését ítélte alaposnak.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával, hiánytalanul lefolytatta.

Az ügyész és a védő további bizonyítási indítványát megalapozottan utasította el, melynek indokát adta az első fokú ítélet 10. oldalán.

Az elsőfokú bíróság a további tanúk meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványt azért vetette el, mert a tanúk nem voltak elfogulatlannak tekinthetők, illetve nem kifejezetten a vád tárgyává tett időszakra vonatkozóan rendelkeznek ismeretekkel.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint is a rendelkezésre álló objektív bizonyítékok mellett, a további bizonyítástól nem várható eltérő tényállás megállapítása, ezért az szükségtelen.

Az elsőfokú bíróság a vádlott tagadó vallomását és az azt alátámasztani látszó tanúvallomásokat elvetette. Részletes indokát adta annak, hogy azzal szemben miért az orvosi dokumentáció, az igazságügyi orvosszakértői vélemények, a helyszíni szemle és a halott szemle jegyzőkönyve, a mentőszolgálat mentésdokumentációja, az elsőfokú orvosszakértői bizottság véleménye, illetve a mentős tanúk vallomása alapján állapította meg a tényállást. Az ítélőtábla álláspontja szerint a tényállás hiánytalan és megalapozott.

Erre figyelemmel nincs ok az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására.

Az első fokú ítélet indokolásának 7. oldal hatodik bekezdésének utolsó mondata elírás folytán a bélrendszer helyett bérrendszert tartalmaz, azt a másodfokú bíróság helyesbítette.

A vádlott részéről a sértett elhanyagolása állapítható meg, amely rövid idő, pár nap alatt nem következhetett be.

Az igazságügyi orvosszakértői vélemény és a mentősök vallomása alapján megállapítható, hogy a sértett rendkívüli módon lesoványodott, erősen kiszáradt állapotban volt, vízért könyörgött.

A védelem azon hivatkozása, hogy a sértett rendkívül vékony testalkatú volt, nem felel meg annak, amit a mentősök vallottak, hogy a sértett ránézésre az auschwitzi táborban elhunytakra emlékeztetett, bőre rászáradt a csontjára.

A sértett közvetlen halála kétoldali heveny tüdőverőér rögösödés következtében állt be, aminek kiváltó oka a súlyos fokú elhanyagolás folytán kialakult mozgásképtelenség, illetőleg a hosszan tartó fekvés, valamint az utolsó napokban a teljes étel és folyadékhiány.

A sértett nagy kiterjedésű felfekvése, minimum 2-3 hét alatt, a rendkívüli lesoványodása 1-2 hónap alatt alakult ki. Halála előtt egy hónappal teljesen mozgásképtelenné vált, állapotánál fogva az ágyból egyedül felkelni sem bírt.

A sértett ilyen leromlott fizikai állapota miatt, azt látva a vádlottnak orvosi segítséget, orvosi beavatkozást kellett volna kérnie.