A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20185/2012/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 86. §] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.185/2012/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Strasser Tibor (címe) ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) felperesnek a (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt (alperes neve, címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. november 15-én kelt 33.P.20.792/2011/3. számú ítélete ellen az alperes részéről 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét azzal hagyja helyben, hogy az alperes a felperes szellemi alkotáshoz fűződő jogát az "..." című blog tartalmának megsemmisítésével sértette meg.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes (nick nevén: "...") szellemi alkotáshoz fűződő jogát azzal, hogy ...-én az általa üzemeltetett ... internetes oldalról a felperes "..." című blogját eltávolította.

Kötelezte a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését tegye közzé a ... internetes oldalon 30 napig, sajnálkozása kifejezésével együtt.

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és felhívta a felperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 13.500 forint illetéket.

Felhívta az alperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 13.500 forint illetéket.

Megállapította, hogy egyéb költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet indokolásában ismertette az Alkotmány 59. § (1) bekezdését, a 61. § (1)-(2) bekezdését, a Ptk. 75. §-át, a 76. §-át, a 78. § (1)-(2) bekezdését, a 84. § (1), (2), (3) bekezdését, a 86. § (1), (2), (3), (4) bekezdését; az Egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 1. §-át, 2. §-át, 3. §-át, 4. §-át, 5. §-át, 7. § (1)-(2) bekezdését, 8. §-át, 9. §-át.

Az elsőfokú bíróság általánosságban vizsgálta, hogy a 2003. évi CXXV. törvény, illetve annak hatálya kiterjed-e az alperesre. Álláspontja szerint az alperes, mint gazdasági társaság nem tartozik a törvény hatálya alá, mert a gazdasági társaság által nyújtott tárhelyszolgáltatás vonatkozásában nem alkalmazható ez a jogszabály. Nem valósulhatott meg hátrányos megkülönböztetés, mert a jogszabályban megjelölt feltételül szolgáló védett tulajdonságot a felperes nem is nevesített, ennek hiányában pedig a hátrányos megkülönböztetés sérelme fogalmilag kizárt.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes azzal a magatartásával, hogy a blogot eltávolította, a felperes szellemi alkotásához fűződő jogát megsértette. A felperes által készített blog minden szempontból a törvény előírásainak megfelelt, egyes részletei becsatolásra kerültek és az alperes maga sem vitatta, és a tanúk is megerősítették, hogy véleményközlő, fényképeket közlő közéleti blogot szerkesztett a felperes. Az alperes azzal, hogy megfelelő moderálási szabályzat ismertetése és köztudomásra hozása nélkül, előzetes figyelmeztetés nélkül eltávolította a blogot, jogszerűtlenül járt el. Az alperes a Ptk. 5. §-ában szabályozott joggal való visszaélést valósította meg. Jogsértését nem menti ki, hogy korábban többször figyelmeztette a felperest a megfelelő hangvételre. Ez nem jogosíthatja az alperest arra, hogy előzetes figyelmeztetés nélkül teljes blogot töröljön. Az alperes e magatartása a felperes szellemi alkotáshoz fűződő jogát megsértette, a jogsérelem következményeként a Ptk. 84. §-ában foglaltak alkalmazhatók az elsőfokú bíróság álláspontja szerint.

A perköltség viseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján határozott.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést és kérte a kereset teljes elutasítását.

Álláspontja szerint nem sértette a felperes szellemi alkotása védelméhez fűződő jogát, tekintettel arra, hogy blogja nem atipikus szellemi alkotásnak, hanem az Szjt. 1. § (2) bekezdése szerinti irodalmi műnek minősül. A blogbejegyzések kizárólag szöveges tartalmat hordoznak, így szerzői jogi megítélését ez alapján kell elvégezni. A mű nem a fizikai megjelenési formája alapján nyer védelmet, hanem azáltal, hogy bármely formában nyilvánosságra kerül, a blog semmiben sem különbözik a nyomtatásban megtestesülő elektronikus adathordozón vagy az internetes oldalra feltöltött irodalmi alkotástól.

Az alperes tárhelyszolgáltatása a felperes művének egy elektronikus műpéldányát tárolta és megsemmisítése nem minősül szerzői jogi felhasználásnak és a szerző személyhez fűződő jogai megsértésének.

Fellebbezésének részletes indokolásában kitért még arra is, hogy lehetetlenné válna az internetes tárhelyszolgáltatások üzemeltetése, hiszen felhívás esetén a 2001. évi CVIII. törvényben foglaltak alapján a szolgáltatók kötelesek a kifogásolt tartalom eltávolítására, tehát az eltávolítás egyéni eredeti alkotást érint, úgy az elsőfokú ítélet logikája alapján szerzői jogsértést követnének el, hiszen a mű elektronikus példánya törlésre kerülne. Hivatkozott arra is, hogy nem gyakorolhatnák tetszés szerint moderálási tevékenységüket, ha a felhasználói tartalom eltávolítása szerzői jogot sértene. Előadta, hogy a bírói gyakorlat a felhasználói tartalmakat az olvasói levélhez hasonló megítélés alá helyezi. Ezen túlmenően kitért arra is, hogy a szerzői jogi védelem nem a mű hossza, esztétikai értéke, vagy más hasonló ismérv, hanem egyéni eredeti jellege alapján illeti meg az alkotást. Így a felhasználói tartalom törlése akár szerkesztői döntés, akár más okból szerzői jogsértéshez vezetne, ami nyilvánvalóan téves és életszerűtlen.