BH 2008.4.93 Az adásvételi szerződés felbontása nem érinti a közraktárnak a közraktárban elhelyezett árura alapított zálogjogát, ezért a közraktár csak a közraktári árura folyósított zálogkölcsön visszafizetése ellenében kötelezhető arra, hogy az árut a tulajdonosának kiadja [1996. évi XLVIII. tv. (Ktv.) 28-30. §, Ptk. 319. § (2) bek.].

A felperes és az I. r. alperes 2002. június 5-én adásvételi szerződést kötöttek, amely szerint a felperes átruházta az I. r. alperesre 488 940 liter tokaji furmint minőségű bor tulajdonjogát. Az I. r. alperes - a felperes tudtával - a bor közraktárba helyezése és a közraktári áru elzálogosítása mellett felvett zálogkölcsönből kívánta a vételárat kifizetni. Az áru tárolásához szükséges raktárhelyiséget az I. r. alperes adta bérbe a II. r. alperesnek és az I. r. alperes vállalta az áru kezelését, valamint a minőségének megőrzését is.

2002. július 1-jén az alperesek közraktározási szerződést kötöttek a fenti bormennyiség művi tárolására, a II. r. alperes arról 12 db közraktári jegyet állított ki. A II. r. alperes a közraktárban elhelyezett árura 34 225 800 Ft összegű zálogkölcsönt nyújtott az I. r. alperesnek. Az I. r. alperes a közraktári jegyek zálogjegyét a II. r. alperesre forgatta. Az I. r. alperes a felperes részére a vételárat nem fizette meg, a követeléséből 16 millió forint oly módon térült meg, hogy nyomozati eljárásban a nyomozó hatóság a fenti összeget lefoglalta és a felperesnek kiadta, a felperes pedig a zálogkölcsön törlesztése végett továbbadta a II. r. alperesnek.

A felperes és az I. r. alperes az adásvételi szerződést 2002. július 17-én felbontották, az I. r. alperes a kölcsönt és annak járulékait a II. r. alperesnek nem fizette vissza. A II. r. alperes a közraktári árut értékesíteni nem tudta, mert az elsőfokú bíróság ideiglenes intézkedésként elrendelte annak a felperes telephelyére való átszállítását és a felperes általi kezelését. A felperes teljesítési letétként egyidejűleg 20 millió forintot ügyvédi letétbe helyezett.

A felperes a módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között a közraktározási szerződés nem jött létre; másodsorban, hogy semmis, továbbá, hogy a szerződés felbontása folytán a bor tulajdonjoga őt illeti meg és kérte kötelezni a II. r. alperest a bor 3 napon belül történő kiadására, valamint annak minőségromlása miatt kártérítés címén az alpereseket egyetemlegesen 10 millió forint és járulékai, valamint a perköltségek megfizetésére.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság a per tárgyalását a megállapításra és a kiadásra vonatkozó kereseti kérelmek tárgyában elkülönítette és az e kérdésekben hozott részítéletében az I-II. r. alperesek által kötött közraktározási szerződés létre nem jöttének és semmisségének megállapítása iránti keresetet elutasította. Megállapította viszont, hogy a felperes és az I. r. alperes között létrejött adásvételi szerződés felbontása folytán a közraktárban elhelyezett bor tulajdonjoga a felperest illeti meg, egyben kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a II. r. alperesnek 20 587 704 Ft-ot, annak kamatait és 610 000 Ft elsőfokú perköltséget. A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését megváltoztatta és megállapította, hogy az I-II. r. alperesek között a közraktározási szerződés nem jött létre. Az elsőfokú bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedést hatályon kívül helyezte és kötelezte a II. r. alperest a bor 8 nap alatt történő kiadására. Az elsőfokú bíróság részítéletének a közraktári szerződés semmisségének megállapítása iránti keresetet elutasító; a felperest 20 587 704 Ft-ban és járulékaiban, valamint 610 000 Ft perköltségben marasztaló rendelkezését mellőzte, és az alpereseket kötelezte a felperes első- másodfokú perköltségeinek megfizetésére.

A Legfelsőbb Bíróság a II. r. alperes felülvizsgálati kérelme folytán hozott részítéletével a jogerős részítéletet hatályon kívül helyezte; az elsőfokú bíróság részítéletének azt a rendelkezését, amely a közraktározási szerződés létre nem jöttének megállapítása iránti keresetet elutasította, helybenhagyta. Ezt meghaladóan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

A másodfokú bíróság az új eljárásban hozott "ítéletében" az elsőfokú bíróság részítéletének másodfokon még el nem bírált rendelkezéseit részben megváltoztatta, a részítéletnek a felperest 20 587 704 Ft-ban és járulékaiban marasztaló rendelkezését, valamint a közraktári jegyekkel kapcsolatos - a felülvizsgálat szempontjából nem releváns - megállapításait mellőzte, azt egyebekben helybenhagyta. Az ideiglenes intézkedést tartalmazó végzést hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a II. r. alperes a perbe hozott közraktári árut a felperesnek kiadta. Kötelezte a felperest a II. r. alperes javára 2 132 000 Ft másodfokú és felülvizsgálati perköltség megfizetésére. Kifejtette, hogy a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és nyilatkozatokhoz kötve van, kérelem nélkül, keresettel vagy viszontkeresettel nem érvényesített jog iránt hivatalból nem folytathat le eljárást, döntést nem hozhat [Pp. 3. § (2) bek.], és nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen, illetve ellenkérelmen (Pp. 215. §). A felperes a zálogkölcsönnel kapcsolatban az elsőfokú eljárásban semmilyen követelést nem érvényesített, az elsőfokú bíróság e tárgyban döntést nem hozott, így e kérdésben másodfokú eljárásnak sincs helye.

Megállapította, hogy az alperesek között létrejött szerződések érvényesek, így a közraktárban elhelyezett árun fennáll a II. r. alperes zálogjoga, amely alapján igényt tarthat arra, hogy az áru tulajdonosa és birtokosa - a felperes - a zálog-kölcsönszerződésből még fennálló követelését kiegyenlítse. A II. r. alperes azonban az elsőfokú eljárásban a felperes marasztalása végett viszontkeresetet nem terjesztett elő, ennek hiányában a felperes a II. r. alperes követelésének megfizetésére nem kötelezhető.

A jogerős részítéletnek a felperest 20 587 704 Ft és járulékai megfizetésére kötelező elsőfokú ítéleti döntés mellőzését kimondó rendelkezése ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a másodfokú részítélet e vonatkozásban hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság részítélete felperest 20 587 704 Ft-ban és kamataiban marasztaló rendelkezésének helybenhagyását, valamint a perköltségei megítélését. Vitatta, hogy a 20 587 704 Ft és járulékai iránti követelését viszontkeresettel kellett érvényesítenie. Előadta, hogy a betárolt árura, annak tulajdoni helyzettől függetlenül a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény (Ktv.) 26. §-ának (6) bekezdése és 28. §-a szerint a zálogjegynek a II. r. alperesre történt forgatásával a II. r. alperes zálogjoga létrejött. A közraktári árut ezt követően csak a közraktár, mint a zálogjegy birtokosa követelésének kielégítése után lehetett a közraktárból elszállítani. A zálogkölcsönt annak kell kifizetnie, aki a közraktári áruhoz hozzá kíván jutni. Ez arra az esetre is irányadó, amikor is az áruhoz az annak tulajdonjogát visszaszerző felperes jutott hozzá a II. r. alperes zálogjogával terhelten. A II. r. alperes követelésének kiegyenlítése a hivatkozott jogszabályhelyek szerint előfeltétele az áru kiszolgáltatásának. Állította, hogy az elsőfokú eljárásban több ízben nyilatkozott a zálogkölcsön követelésének érvényesítése érdekében, és több előkészítő iratában kérte az ügyvédi letétben elhelyezett összegből kiutalni a zálogkölcsön még fennálló részét és annak járulékait arra az esetre, ha a bíróság a bormennyiségnek a felperes részére történő kiadásáról rendelkezik. A tulajdonjog visszaszerzése nem ad lehetőséget egyidejűleg a zálogul lekötött közraktári árunak a felperes által történő birtokbavételére. E kérdésben az elsőfokú bíróság foglalt el a jogszabályoknak megfelelő jogi álláspontot. Nem jelenti a kereseten való túlterjeszkedést, ha az ítélet feltételhez kötött teljesítést ír elő a marasztalt féllel szemben. A Ktv. 30. §-ának (1) bekezdése értelmében a közraktárban elhelyezett áru kiszolgáltatására csak a zálogjegy birtokosa követelésének kielégítésétől függően van lehetőség. A szemben álló, egymástól elválaszthatatlan követelések tekintetében a bíróságnak viszontkereset hiányában is állást kell foglalnia. Kérte ezért az elsőfokú ítéletnek a felperest 20 587 000 Ft-ban és járulékaiban marasztaló rendelkezését helybenhagyni.