62002TJ0076_SUM[1]

Az Elsőfokú Bíróság (kibővített negyedik tanács) szeptember 17.-i ítélete: 2003. Mara Messina kontra az Európai Közösségek Bizottsága. T-76/02. sz. ügy.

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kibővített negyedik tanács)

2003. szeptember 17.(*)

"1049/2001/EK rendelet - A dokumentumokhoz való hozzáférés - A valamely tagállamtól származó dokumentum közzétételének megtagadása a kérdéses tagállam előzetes hozzájárulása hiányában"

A T-76/02. sz. ügyben,

Mara Messina (lakóhelye: Nápoly [Olaszország], képviseli: M. Calabrese ügyvéd)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: U. Wölker, V. Di Bucci és P. Aalto, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

a felperes számára bizonyos, a 2000. augusztus 2-i bizottsági határozat (N 715/99. sz. állami támogatás - Olaszország [SG 2000 D/10574]) tárgyát képező állami támogatási rendszerrel kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó bizottsági határozat megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA

(kibővített negyedik tanács),

tagjai: V. Tiili elnök, J. Pirrung, P. Mengozzi, A. W. H. Meij és M. Vilaras bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2003. április 3-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

Jogi háttér

1 Az EK 255. cikk kimondja:

"(1) Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz hozzáférni a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően meghatározandó elvek és feltételek szerint.

(2) Az e dokumentumokhoz való hozzáférési jog általános elveit és köz- vagy magánérdeken alapuló korlátozásait az Amszterdami Szerződés hatálybalépésétől számított két éven belül a Tanács határozza meg a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően.

[...]"

2 Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) a dokumentumokhoz a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítva meghatározza az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való, az EK 255. cikkben előírt hozzáférés elveit, feltételeit, illetve - köz- és magánérdeken alapuló - korlátait, megállapítja az e jog lehető legegyszerűbb módon történő gyakorlását biztosító szabályokat, továbbá elősegíti a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos helyes igazgatási gyakorlatot.

3 A 1049/2001 rendelet 2. cikke a következők szerint rendelkezik:

"(1) Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az intézmények dokumentumaihoz hozzáférni az e rendeletben meghatározott elvek, feltételek és korlátok szerint.

[...]

(3) Ez a rendelet az intézmény birtokában lévő dokumentumokra vonatkozik, amely dokumentumokat az intézmény állított ki, vagy hozzá érkeztek, és amelyek az Európai Unió tevékenységi területeire vonatkoznak.

[...]"

4 Az 1049/2001 rendelet 3. cikke rögzíti:

"E rendelet alkalmazásában:

[...]

b) b) »harmadik fél«: természetes vagy jogi személy, vagy pedig az érintett intézményen kívüli szervezet, beleértve a tagállamokat, más közösségi vagy a Közösségen kívüli intézményeket és testületeket, valamint harmadik országokat."

5 Az 1049/2001 rendelet 4. cikke, amely a fenti hozzáférési jog alóli kivételeket határozza meg, a következőket tartalmazza:

"[...]

(2) Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná a következők védelmét:

[...]

- bírósági eljárások és jogi tanácsadás,

- ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok célja,

- kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.

[...]

(4) A harmadik személyek dokumentumait illetően az intézmény köteles a harmadik személlyel egyeztetni annak megállapítása érdekében, hogy az (1) vagy a (2) bekezdésben felsorolt valamely kivétel alkalmazható-e, kivéve ha egyértelmű, hogy a dokumentum közzétehető vagy nem tehető közzé.

(5) Bármely tagállam kérheti az intézménytől, hogy előzetes beleegyezése nélkül az intézmény az illető tagállamtól származó dokumentumot ne tegye közzé.

[...]"

A jogvita alapját képező tényállás és az eljárás

6 A felperes tanársegéd a salernói és a nápolyi (Olaszország) egyetem jogi karán.

7 A felperes, mivel tanulmányt kívánt írni az állami támogatásoknak Dél-Olaszország hátrányos helyzetű régióinak vállalkozásaira gyakorolt hatásáról, 2001. december 4-i levelében - a 1049/2001 rendelet alapján - hozzáférést igényelt az előzetes vizsgálat eredményeként a Bizottság 2000. augusztus 2-i határozatával (N 715/99. sz. állami támogatás - Olaszország [SG 2000 D/10574]) a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősített állami támogatási rendszerre vonatkozó egyes dokumentumokhoz. A felperes hozzáférést igényelt különösen a fenti támogatási rendszerre vonatkozó vizsgálati eljárás keretében az olasz hatóságok és a Bizottság között folytatott levelezéshez, illetve az e hatóságok és az intézmény szolgálatainak 2000. május 16-án Brüsszelben tartott üléséről készült jegyzőkönyvhöz, valamint - amennyiben azt sem az egyik, sem a másik fenti dokumentum nem tartalmazza - azon ajánláshoz, amellyel a Bizottság az EK-Szerződés [88.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 1. kötet 339. o.) 18. cikkének alkalmazásával a kérdéses támogatási rendszer érdemi módosítását javasolta.

8 2001. december 19-i levelében a Bizottság elutasította felperes kérelmét. A hozzáférés megtagadásának igazolásaként az intézmény az Elsőfokú Bíróság két ítéletének indokolására, nevezetesen a T-613/97. sz., Ufex és társai kontra Bizottság ügyben 2000. december 14-én hozott ítélet (EBHT 2000., II-4055. o.) 86-90. pontjában, illetve a T-191/99. sz., Petrie és társai kontra Bizottság ügyben 2001. december 11-én hozott ítélet (EBHT 2001., II-3677. o.) 67-68. pontjában foglaltakra utalt. A Bizottság azt javasolta felperesnek, hogy kérelmével forduljon az olasz hatóságokhoz, hozzátéve, hogy nem kifogásolja az általa e hatóságoknak küldött levelek nyilvánosságra hozatalát.

9 A felperes 2002. január 14-i levelében az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján megerősítő kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz.

10 Miután a felperest 2002. február 1-jei levelében tájékoztatta a kérelem elbírálására nyitva álló határidő tizenöt nappal való meghosszabbításáról, a Bizottság a megerősítő kérelemre érdemi választ nem adott, amely a 1049/2001 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése alapján elutasító válasznak minősül.

11 A felperes az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. március 18-án benyújtott keresetlevelével benyújtotta a jelen keresetet. A felperes ugyanezen a napon kelt külön iratában az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 76a. cikke alapján gyorsított eljárásra irányuló kérelmet terjesztett elő, amelyet a 2002. április 11-én hozott határozattal elutasítottak.

12 A Bizottság 2002. április 30-i levelére válaszul, amelyben a Bizottság azt kérdezte, hogy az igényelt dokumentumok felperesnek történő átadásával egyetértenek-e vagy sem, az olasz hatóságok 2002. május 16-i levelükben jelezték, hogy az érdekelt hozzáférésének megtagadását jóváhagyják.

13 Az írásbeli szakasz 2002. augusztus 1-jén zárult le.

14 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 14. cikke alapján a negyedik tanács javaslatára az Elsőfokú Bíróság, miután a feleket a fenti szabályzat 51. cikkének megfelelően meghallgatta, úgy határozott, hogy az ügyet kibővített tanács elé utalja.

15 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (negyedik kibővített tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.

16 2003. március 3-i levelében a felperes az írásbeli szakasz újbóli megnyitását kérte, hogy az írásbeli szakasz lezárását követően felmerült tényeken alapuló új érveit kifejthesse, továbbá azt, hogy a szóbeli előadásokra biztosított idő hosszabb legyen.

17 Az e levélre adott válaszként az Elsőfokú Bíróság többek között elutasította az írásbeli szakasz újbóli megnyitására vonatkozó kérelmet, s felhívta felperest, hogy egyrészt küldje meg az új tényekre vonatkozó iratokat, másrészt - röviden és írásban - fejtse ki új érveinek lényegét.

18 Erre a felhívásra a felperes a 2003. március 21-én kelt feljegyzés megküldésével, 2003. március 24-én válaszolt, amelyben négy új, megsemmisítési jogalapot hozott fel.

19 Időközben az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. március 21-én érkezett levelében a Bizottság jelezte, hogy 2003. március 20-i levelében már megküldte a felperesnek azon dokumentumokat, amelyeket a kérdéses támogatási rendszer vizsgálatának keretében hozott létre. Ez a tájékoztatás tartalmazta az 1999. december 22-én, illetve 2000. március 7-én és május 29-én kelt, az olasz hatóságoknak címzett leveleket, amelyeket felperes a hozzáférésre vonatkozó eredeti kérelmében megjelölt, és amelyek közül az utóbbi a fenti 7. pontban említett, Brüsszelben 2000. május 16-án tartott ülésen elhangzottakhoz kapcsolódik. A Bizottság álláspontja szerint az iratok megküldése tárgytalanná teszi a keresetnek az érintett dokumentumokra vonatkozó részét. Ugyanakkor a Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy nem áll módjában felperesnek azon levelezést megküldeni, amelyet az olasz hatóságok a kérdéses támogatási rendszer vizsgálata során neki küldtek, mivel ez utóbbiak - 2002. május 16-án kelt levelükben - minden közzétételt megtagadtak. E fejlemények alapján a Bizottság javasolta, hogy a felperestől kérdezzék meg, fenn kívánja-e tartani keresetét.

20 2003. március 26-i levelében a felperes a 2003. április 3-ra kitűzött tárgyalás megtartását kérte. 2003. március 27-én a felperes az olasz hatóságok 2003. február 27-i levelének megküldését kérte, amelyet egy olasz vállalkozás hozzáférést igénylő kérelmével kapcsolatban - bizottsági megkeresésre - írtak, és amelyben ellenezték a felperes által igényelt dokumentumokkal megegyező iratok megküldését; ez utóbbi kérelemnek azonban helyt adtak.

21 A felek szóbeli előadásai, illetve az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszai a 2003. április 3-i tárgyaláson kerültek meghallgatásra.

A felek kérelmei

22 A felperes azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:

- semmisítse meg a hozzáférésre vonatkozó eredeti kérelmét elutasító, 2001. december 19-i határozatot;

- semmisítse meg megerősítő kérelmének hallgatólagos elutasítását;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

23 A Bizottság azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:

- utasítsa el a keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

A jogvita tárgyáról

24 Meg kell állapítani, az a tény, hogy a Bizottság az eljárás ideje alatt megküldte a felperesnek a 19. pontban említett dokumentumokat, megváltoztatta a jogvita eredeti tényállását.

25 A 2003. április 3-án tartott tárgyaláson a felperes kijelentette, hogy a hozzáférésre vonatkozó kérelme részben, a Bizottságtól származó dokumentumokat illetően, kielégítést nyert, és ezért eláll az e dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának megsemmisítésére irányuló kérelmétől. A felperes elállt továbbá a 2003. március 21-i feljegyzésében szereplő, újonnan felhozott jogalapok közül az első háromtól, amelyek a gondos ügyintézés elve, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése és az egyenlő bánásmód elve megsértésén alapultak. Az Elsőfokú Bíróság a tárgyalási jegyzőkönyvben tudomásul vette a fent említett elállásokat.

26 A felperes ugyanakkor fenntartotta az olasz hatóságoktól származó dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó bizottsági határozat megsemmisítésére vonatkozó kérelmét, továbbá a keresetében megjelölt azon megsemmisítési jogalapját, amely az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (1) és (3) bekezdése és 4. cikkének (2) bekezdése összefüggő rendelkezéseinek megsértésén alapul, illetve a 2003. március 21-i feljegyzésében említett azon megsemmisítési jogalapját, amely e rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megsértésén alapul.

27 Először az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megsértésén alapuló jogalapot kell megvizsgálni.

Az 1049/2001 rendelet 4. cikk (5) bekezdésének megsértésén alapuló jogalapról

A felek érvei

28 E jogalap új ténybeli alapjául felperes arra hivatkozott, hogy - miután értesült arról, hogy a Bizottság főtitkára engedélyezte valamely olasz vállalkozás részére egy másik állami támogatási rendszer vizsgálatával kapcsolatos dokumentumok megküldését - a Bizottság főtitkáránál újból érdeklődött kérelme felől. A Bizottság főtitkárának 2002. november 11-i levelében adott válasza az olasz hatóságoknak a viszonválasz 2. mellékletében szereplő 2002. május 16-i levelével együtt a hozzáférés megtámadott megtagadásának olyan új indokát jelentheti, amely igazolja az új jogalap előterjesztését.

29 E 2002. november 11-i levélben a Bizottság főtitkára, tekintettel a jelen eljárásra, és arra hivatkozva, hogy az olasz hatóságok ellenezték az általuk a kérdéses támogatási rendszer vizsgálatával kapcsolatban a Bizottsághoz benyújtott dokumentumok közzétételét, újból elutasította a kért dokumentumok megküldését.

30 Ami a jogalap érdemét illeti, a felperes először arra hívja fel a figyelmet, hogy az olasz Termelési Tevékenységek Minisztériuma 2002. május 16-i levelét főigazgató írta alá, és jelzi, hogy "kétségei vannak a tekintetben, hogy egy állam (számos közül) egyik minisztériumának (számos közül) egyik vezetőjének aláírása elégséges-e ezen állam kötelezéséhez", figyelemmel arra, hogy ez utóbbi számára az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése által biztosított lehetőség kivételes jellegű.

31 A felperes azt is kifejti, hogy a fenti levél szerzője a hozzáférés Bizottság általi elutasításának tudomásul vételére és jóváhagyására szorítkozik, és nem kéri kifejezetten, hogy az igényelt dokumentumokat ne tegyék közzé. Ezen álláspont nem zárná ki annak a lehetőségét, hogy a Bizottság később a jelen kereset útján megtámadottal ellentétes tartalmú határozatot hozzon.

32 E körülmények alapján a Bíróság, amikor ezt a levelet az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése által az olasz állam számára biztosított, az igényelt dokumentumok közzétételét ellenző kérelem előterjesztésére vonatkozó jog gyakorlásának tekintette, és ebből kifolyólag a közzététel akadályaként értékelte, nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, és megsértette a hivatkozott cikket.

33 2003. március 21-i levelében és a tárgyaláson a Bizottság kifejtette, hogy az igényelt, az olasz hatóságoktól származó dokumentumokat e hatóságok 2002. május 16-i levelében kifejezésre juttatott elutasítása miatt nem tudta megküldeni, amely elutasítást ugyanezen dokumentumok vonatkozásában a 2003. február 17-i levél is tartalmazta, továbbá azt, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének rendelkezései az ügyben teljes mértékben betartásra kerültek. Az e cikk által a tagállamok számára biztosított lehetőség a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó nemzeti szabályok fennmaradásával magyarázható, amelyek az 1049/2001 rendelet rendelkezéseivel nem kerülhetők meg. A Bizottság azt is kifejtette, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási és anyagi jogi szempontból sem ellenőrizheti a közzétételre vonatkozó kérelmeknek a tagállamok részéről történő elutasítását, továbbá hangsúlyozta, hogy a Tribunale amministrativo regionale del Lazio (latiumi regionális közigazgatási bíróság) 2001. július 25-én hozott végzésével helybenhagyta az egyes vállalkozások által ugyanezen év áprilisában előterjesztett - a fenti dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló - kérelemnek az olasz közigazgatási szervek általi elutasítását.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

34 Az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §-ának első albekezdése szerint eljárás során semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.

35 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Bizottság viszonválaszában említette, hogy 2002. április 30-án felvilágosítást kért az olasz hatóságoktól felperes hozzáférésre vonatkozó kérelméről abból a célból, hogy megtudja, belegyeznek-e, vagy sem az igényelt dokumentumok felperes részére történő megküldéséhez, továbbá azt, hogy ezek után megkapta az említett hatóságok válaszát a 2002. május 16-án kelt levelükben (a viszonválasz 2. melléklete), amelyben kifejezték, hogy jóváhagyják az érdekelt hozzáférésének megtagadását.

36 Mivel ezen tények az eljárás során merültek fel, és miután a felperes ezeket másként meg sem ismerhette volna, azokat olyan új tényeknek kell tekinteni, amelyek lehetővé teszik az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megsértésén alapuló jogalap előterjesztését, figyelembe véve, hogy az alperes a tárgyaláson ezen jogalap elfogadhatóságát nem kifogásolta.

37 Ezek után meg kell állapítani, hogy az eljárás során a Bizottság a felperesnek megküldte a kérdéses támogatási rendszer kapcsán az általa az olasz hatóságoknak címzett leveleket, és - kiegészítő indokként az említett hatóságok 2002. május 16-án, illetve 2003. február 17-én kelt, mindenféle nyilvánosságra hozatalt ellenző leveleire hivatkozva - fenntartotta az olasz hatóságok által kiállított dokumentumok megküldésének megtagadását.

38 Fontos hangsúlyozni, hogy az intézmények dokumentumaihoz való, az 1049/2001 rendelet 2. cikkében meghatározott hozzáférési jog a 2. cikk (3) bekezdése értelmében az intézményeknél lévő valamennyi - tehát a tőlük származó vagy nekik címzett és birtokukban lévő - dokumentumra vonatkozik.

39 Az intézmények tehát adott esetben a harmadik személyek - az 1049/2001 rendelet 3. cikkének b) pontjában szereplő, a harmadik személyek fogalmát meghatározó rendelkezés szerint értve ezalatt különösen a tagállamokat is - által kiállított dokumentumokat szintén közölhetik.

40 Mindazonáltal az 1049/2001 rendelet 4. cikk (5) bekezdéséből következik, hogy a harmadik személyek körén belül a tagállamok különleges bánásmódban részesülnek. Ez a rendelkezés ugyanis a tagállam számára lehetővé teszi, hogy az intézménytől kérje, hogy előzetes beleegyezése nélkül a tőle származó dokumentumokat ez utóbbi ne tegye közzé.

41 E helyütt hangsúlyozni kell, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének szövege az Amszterdami záróokmányhoz csatolt 35. sz. nyilatkozatot veszi át, amely szerint a Konferencia megállapodott abban, hogy az EK 255. cikk (1) bekezdésében említett alapelvek és feltételek lehetővé teszik, hogy egy tagállam arra kérje a Bizottságot vagy a Tanácsot, hogy az e tagállamból származó dokumentumot a tagállam előzetes hozzájárulása nélkül harmadik felekkel ne közölje. Miként a Bizottság a tárgyalás során joggal jegyezte meg, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése által a tagállamok számára biztosított lehetőséget az magyarázza, hogy e rendeletnek nem célja, és nem is következménye a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó nemzeti jogszabályok módosítása (a 1049/2001 rendelet (15) preambulumbekezdése).

42 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Bizottság 2002. április 30-i levelében felvilágosítást kért az olasz hatóságoktól, hogy azok hozzájárulnak-e, vagy sem ahhoz, hogy a vele folytatott levelezésüket megküldjék a felperes részére, akinek neve e levélben kifejezetten szerepelt. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az olasz hatóságok megkeresése magától értetődő volt, mivel a felperes hozzáférésre vonatkozó kérelme az intézményhez az 1049/2001 rendelet hatálybalépése előtt megküldött dokumentumokra vonatkozott.

43 2002. május 16-i levelével, amelyet az Olasz Köztársaság Európai Unió melletti Állandó képviseletének 2002. május 17-én kelt küldeménye (a viszonválasz 2. melléklete) juttatott el a Bizottsághoz, M. G. Visconti, az olasz Termelési Tevékenységek Minisztériuma főigazgatója tudomásul vette és jóváhagyta a hozzáférés megtagadását, amelyet a Bizottság a felperessel már 2001. december 19-i levelében közölt.

44 A felperes szerint a Bizottság, amikor ezt a levelet az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése által az olasz állam számára biztosított, a kért dokumentumok közzétételéhez való hozzájárulás megtagadására való lehetőség gyakorlásának tekintette, és ebből kifolyólag a közzététel akadályaként értékelte, nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, és megsértette a hivatkozott cikket.

45 2003. március 21-i feljegyzésében a felperes elsődlegesen azon "kétségeit" jelezte, hogy a 2002. május 16-án kelt levél aláírójának hatásköre lenne az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése által az Olasz Köztársaság számára biztosított lehetőség gyakorlására.

46 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság nem foglalhat állást a tagállamok intézményi szabályai által rendezett hatáskörmegosztás vonatkozásában (a C-8/88. sz., Németország kontra Bizottság ügyben a Bíróság által 1990. június 12-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-2321. o.] 13. pontja).

47 Emlékeztetni kell arra is, hogy az EK 230. cikk értelmében benyújtott kereset keretében ugyanis a közösségi bíróságnak nincs hatásköre ellenőrizni a nemzeti hatóság által elfogadott aktus jogszerűségét (a Bíróság C-97/91. sz., Oleificio Borelli kontra Bizottság ügyben 1992. december 3-án hozott ítéletének [EBHT 1992., I-6313. o.] 9. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-22/97. sz., Kesko kontra Bizottság ügyben 1999. december 15-én hozott ítéletének [EBHT 1999., II-3775. o.] 83. pontja).

48 E körülmények között a Bizottság, amikor az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének alkalmazásával megtagadja a felperes által igényelt dokumentumok közzétételét, nem határozhat az olasz jog alapján a 2002. május 16-i levél szerzőjének hatáskörét illetően, hanem csak azt kell ellenőriznie, hogy a kérdéses levél prima facie a fent említett rendelkezés értelmében a tagállamtól származik-e (a fent hivatkozott Kesko kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 84. pontja). Az olasz Termelési Tevékenységek Minisztériuma által kibocsátott levél kézhezvételekor - amely az Olasz Köztársaság Európai Unió melletti Állandó képviseletének a Bizottság 2002. április 30-i levelére kifejezetten utaló kísérőlevelével érkezett - a Bizottság joggal vélte, hogy prima facie az Olasz Köztársaságnak a felperes által igényelt dokumentumok megküldésével kapcsolatos ellentmondását kapta meg az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésnek megfelelően.

49 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy felperes, miután 2003. március 21-i feljegyzésében kétségeit kifejezve előterjesztette kifogását, az Elsőfokú Bíróság tárgyaláson feltett kifejezett kérdésére úgy nyilatkozott, hogy nem tudja megjelölni azon hatóságot, amely szerinte Olaszországban hatáskörrel rendelkezne az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében meghatározott jogkör gyakorlására, tehát nincs bizonyíték a 2002. május 16-i levél szerzője hatáskörének hiányára.

50 A felperes másodsorban azon tényre hivatkozik, hogy a 2002. május 16-i levél nem tartalmazza az igényelt dokumentumok megküldésének kifejezett megtagadását, pedig az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésben foglaltak végrehajtása szükségszerűen ezt követelné meg.

51 E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a fenti levél tartalmából egyértelműen következik: az a Bizottság 2002. április 30-i levelére adott válasz, amelyben ez utóbbi tájékoztatást adott a felperesnek a hozzáférés megtagadását követően előterjesztett keresetéről, és kéri az olasz hatóságok állásfoglalását az érdekelt által kért dokumentumok közzétételéről.

52 Ezután meg kell jegyezni azt, hogy a 2002. május 16-i levél szövege egyszerűen keletkezésének körülményeivel magyarázható, nevezetesen azzal, hogy a Bizottság már azt megelőzően megtagadta a felperes hozzáférését, valamint azt is hogy - a fenti levél lényegét tekintve - nincs bizonytalanság az olasz hatóságok válaszának negatív jellegét illetően, és a tekintetben sem, hogy ezen hatóságok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megfelelően a kérdéses támogatási rendszer vizsgálata keretében keletkezett iratok vonatkozásában minden közzétételt megtagadtak. A felperes hozzáférése Bizottság általi megtagadásának kifejezett jóváhagyásán kívül az olasz hatóságok egyúttal jelezték két további, a felperes által kért dokumentumokkal megegyező iratokhoz való hozzáférésre irányuló kérelem elutasítását, amelyeket 2001 áprilisában és decemberében terjesztettek elő olasz vállalkozások, illetve - saját nevében - a felperes ügyvédje.

53 E körülmények között nem szükséges figyelembe venni az olasz hatóságok 2003. február 17-i - valamely olasz vállalkozás hozzáférésre irányuló kérelmét érintő és a felperes által igényelt dokumentumokkal megegyező iratok megküldésének megtagadását kifejezésre juttató - levelét, amely bizottsági megkeresésre született.

54 A fenti indokok összességére figyelemmel megállapítható, hogy a Bizottság a jelen ügyben nem vétett nyilvánvaló mérlegelési hibát, és nem sértette meg az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdését.

55 Végezetül meg kell állapítani, hogy a tagállamok azon lehetősége, miszerint kérhetik, hogy a tőlük származó dokumentumokat előzetes beleegyezésük nélkül harmadik személyek számára ne tegyék hozzáférhetővé, az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési jog alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikkében meghatározott kivételek közzé tartozik.

56 Ami az olasz hatóságoknak a 2002. május 16-i levélből következő tiltakozását illeti a kérdéses támogatási rendszer vizsgálata során keletkezett dokumentumok felperessel történő közlése ellen, a hozzáférésre irányuló kérelem elutasítása - a fenti dokumentumok vonatkozásában - jogilag igazoltnak tűnik, miután megállapításra került, hogy felperes a jelen ügyben kizárólag az említett hatóságok érintett dokumentumok megküldése elleni tiltakozásának tényét kifogásolta.

57 E körülmények között, anélkül hogy szükséges volna az 1049/2001 rendelet 2. cikke (1) és (3) bekezdésének és 4. cikke (2) bekezdésének egymással összefüggő rendelkezései megsértéséből fakadó jogalapról határozni, a keresetet el kell utasítani.

A költségekről

58 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mindazonáltal ugyanezen cikk 3. §-a szerint részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból az Elsőfokú Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.

59 A jelen esetben, amint azt az Elsőfokú Bíróság megállapította, a keresetet az Olasz Köztársaságtól származó dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló részében kell elutasítani. Ezen túlmenően emlékeztetni kell arra, hogy felperes elállt keresetétől a Bizottságtól származó, és a felperesnek 2003. március 20-án megküldött dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának megsemmisítésére irányuló részében.

60 Az Elsőfokú Bíróság megjegyzi ugyanakkor, hogy a Bizottság egyrészt késlekedve fordult az olasz hatóságokhoz, másrészt az általa a kérdéses támogatási rendszer vizsgálata során készített dokumentumokat a felperesnek csak a kereset benyújtása után küldte meg, tizenöt hónappal az eredeti hozzáférésre irányuló kérelem előterjesztését követően.

61 Tekintettel a Bizottság magatartására, az Elsőfokú Bíróság úgy értékeli, hogy az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §-a alapján helye van annak, hogy az alperes intézményt saját költségei, valamint a felperes költségei felének viselésére kötelezzék.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (kibővített negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A keresetet elutasítja.

2) A felperes viseli költségei felét. A Bizottság viseli saját költségeit, valamint és a felperes költségeinek felét.

Tiili Pirrung Mengozzi

Meij Vilaras

Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. szeptember 17-i nyilvános ülésen.

H. Jung V. Tiili

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: olasz.