BH 1994.2.96 I. A "vélelmezett" és a "látszaton alapuló" képviselet elhatárolása [Ptk. 129. § (2) bek., 220. § (1) bek., 221. § (1)-(2) bek.]

II. Az álképviselő által munkakörében okozott kárért harmadik személyekkel szemben a munkáltató kártérítési felelőssége [Ptk. 348. § (1) bek.].

Az alperes alkalmazásában állott St. J. az alperes nevében 1990. február 15-én kelt levelében ajánlatot tett a felperesnek szovjet exportra szállítandó női blúzok és férfiingek gyártására azzal, hogy az aláírt minták alapján a gyártást megkezdhetik. A tárgyalásaik alapján 1990. március 29-én keretszállítási szerződés jött létre, amelyen St. J. a saját névaláírása mellett az alperesnél akkor már alkalmazásban nem állott Dr. N. Z. jogtanácsos nevét aláhamisította és mindkét aláírás mellett használta az alperes bélyegzőjét is. A szerződés részét képezték az eredeti megrendelések (specifikációk). St. J. 1990. évre a specifikációt is átadta a felperesnek, amelyben a termék megnevezése, a modell száma, anyaga, ára, mennyisége és a szállítási határidő is fel volt tüntetve. A szerződésben kikötötték - erre a specifikáció is kitért -, hogy a gyártási kontramintát mindkét félnek cégszerűen kell aláírnia és el kell látni vállalati bélyegzővel is. A felperes az 1990. évben ezen szerződés alapján 3 761 127 Ft értékben szállított női blúzokat az alperesnek. A számla kiegyenlítése elől azonban az alperes arra hivatkozva zárkózott el, hogy a felperessel nem kötött szerződést.

A felperes a keresetében 11 759 860 Ft és ennek évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a kereseti követelése a 3 761 127 Ft értékben átvett áruk ellenértéke, a további áruk átvételének megtagadása miatt elmaradt haszon összegét pedig 7 998 733 Ft-ban jelölte meg. A kereseti követelését elsődlegesen arra alapozta, hogy a felek között a perbeli szerződés érvényesen létrejött, mert St. J. a cég képviseletében járt el, s minden lényeges kérdésben megállapodtak. A felperes St. J. személyében olyan álképviselővel tárgyalt, akit jogszerűen tekintett az alperes képviselőjének. A kereseti követelése jogcímét másodlagosan a Ptk. 348. §-a alapján szerződésen kívüli kártérítésben jelölte meg.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felelősségének jogalapját, az összegszerűségre azonban észrevételt nem tett. Elsődlegesen azzal védekezett, hogy a felek között a szerződés nem jött létre, mert St. J. a perbeli szerződés megkötésére nem volt jogosult, azt bűncselekmény megvalósításával kötötte meg. Másodlagos védekezése pedig arra irányult, hogy a felek a keretszerződésben meghatározott minden lényeges kérdésben - például a szállítandó áru mértékére vonatkozóan - nem állapodtak meg, a felperes által hivatkozott kontraminta aláírása, valamint a minőség tanúsítása nem szerződésszerű. A felperes a termékek gyártását, mivel minden lényeges kérdésben nem volt megállapodás, a saját kockázatára kezdte meg. Utalt arra is, hogy az 1990. február 15-én kelt megrendelésnek nevezett levél címzettje nem a felperes volt, a címét a felperes később az alperes dolgozói előtt javította ki és írta rá a saját nevét.

Az elsőfokú bíróság, miután a felek egyeztetése eredménytelen volt, E. Gy.-né igazságügyi textilvegyész szakértőtől szerzett be szakvéleményt. A szakvéleményből megállapíthatóan a kontraminták hitelessége nem felelt meg a megállapodásnak, de azt mindkét fél aláírta. A minőségi bizonyítványt a felperes alvállalkozója állította ki az általa a perbeli termékek gyártásához felhasznált anyagról, de ez nem elégséges a konfekcionált termékek minőségének a tanúsítására. A termékhez adott csomagolási jegy sem volt alkalmas a termék továbbszállítására, mert az lényeges adatokat nem tartalmazott (pl. nem volt darabonkénti, méretenkénti, valamint modellenkénti összesítés). A specifikációt illetően hiányként értékelhető, hogy méretbeosztást nem tartalmaz, de a felperes által szállított mennyiség kétféle modellszámú és a szerződésnek megfelelő volt.

Az elsőfokú bíróság St. J.-t tanúként hallgatta meg, aki beismerte, hogy a perbeli szerződés megkötésére nem volt megbízása, azon a volt jogtanácsos aláírását hamisította. Előadta, hogy 1979. áprilistól 1990. november 14-ig az alperesnél műszaki ügyintéző volt. Bélyegzőhasználati jogosultsággal rendelkezett, de szerződéses megállapodás létrehozása, így a perbeli szerződés megkötése sem tartozott a munkaköréhez. A felperessel - nevezetesen K. Gy.-vel - 1989-ben került kapcsolatba, akit arról tájékoztatott, hogy üzletkötési jogosultsággal rendelkezik.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és a felperest 500 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy St. J.-nek nem volt a perbeli szerződés megkötésére jogosultsága, de erről a felperes nem tudott, így jogszerűen tekintette őt az alperes képviselőjének. A perbeli szerződésben azonban a felek lényeges kérdésekben, így a választék tekintetében, a méretbeosztásban stb. nem állapodtak meg. Ezért azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felek között a szerződés nem jött létre. Ebből következően a felperesnek az áru visszakövetelésére van joga, de nem követelheti annak az ellenértékét és az elmaradt hasznát sem.

Ezen ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Sérelmezte az ítélet azon megállapítását, mely szerint a szerződés nem jött létre. A lényeges kérdésekre a specifikáció kitért, mert tartalmazta a szerződés tárgyát, modell számát, anyagát, a mintát, az áru mennyiségét, árát, a szállítási határidőt. A kontramintát mind a két fél aláírta, így a választék is meghatározásra került. A tanú vallomása arra is tartalmaz adatot, hogy a külföldi vevő a kontramintát elfogadta. Egyébként is az alperes a teljesítést elfogadta, szavatossági kifogást nem terjesztett elő. A fellebbezésében megismételte az alkalmazotti kártérítési felelősséggel kapcsolatban az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés a jogalap tekintetében alapos, az összegszerűség tekintetében azonban csak annyiban alapos, hogy az eddig megállapított tényállás az ügy megnyugtató eldöntéséhez nem elegendő.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú eljárásban is azt kellett vizsgálni, hogy:I. St. J.-t lehet-e az alperes képviselőjének tekinteni a perbeli szerződés megkötésénél (Ptk. 222. §),