A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21938/2009/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21423/2008/7., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21938/2009/4.*, Kúria Pfv.21148/2010/4.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.938/2009/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Hekeli Gábor (címe) ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) felperesnek a dr. Győrki Mónika (címe) ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása miatt indult perében a Fővárosi Bíróság 2009. október 6. napján kelt, 22.P.21.423/2008/7. számú ítélete ellen az alperes részéről 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja, és a személyes adatokhoz fűződő jog megsértésének megállapítására vonatkozó rendelkezést, valamint az alperes illeték megfizetésére kötelezését mellőzi.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 75.000 (hetvenötezer) forint kereseti illetéket a Magyar Állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 60.000 (hatvanezer) forint fellebbezési illetéket az alperes személyes illetékmentessége folytán a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az ...-es csatornán ...-én, ...-án és ...-án vetítették ... 70. születésnapja alkalmából az "..." és az "..." című filmet, amelyben egy bírósági tárgyalás is megörökítésre került, ahol a felperes volt az egyik vádlott.

A felperes kereseti kérelmében képmáshoz fűződő személyiségi joga megsértésének megállapítását kérte, tekintettel arra, hogy képmását jogosulatlanul, hozzájárulása nélkül felhasználták. Sérelmezte, hogy 35 év után olyan bűncselekménnyel összefüggésben került elő ismét a személye, amely miatt már letöltötte büntetését és a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól már mentesült. Az események felelevenítése felkavarták családi életét is, azok részéről, akik a vetítésből szereztek tudomást a történtekről, a megítélése hátrányosan megváltozott.

A jogsértés megállapításán túl kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől és 2.500.000 forint nem vagyoni kártérítés iránti igényt is előterjesztett az elszenvedett hátrányok miatt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, a kárigényt jogalapjában és összegszerűségében is alaptalannak találta. Előadta, a felperes a dokumentumfilmben látható módon hozzájárult a felvételkészítéshez, ami magában foglalta a felhasználás engedélyezését is. Vitatta, hogy a felperest az 1975-ben készült felvételről felismerték, a 33 évvel korábbi képmása alapján azonosították, illetve azt, hogy a felperest a film alperes részéről történő levetítésével okozati összefüggésben érte a jelzett hátrány.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a ...-án az ...-es csatornán vetített "..." című dokumentumfilm levetítése során azzal, hogy a felperes képmását közzétette és nevét közölte, a felperes személyhez fűződő jogait, ezen belül a személyes adatokhoz és képmáshoz fűződő jogát megsértette.

Az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és kötelezte, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítést.

Az ezt meghaladó keresetet elutasította.

Úgy rendelkezett, hogy a perköltséget a felek maguk viselik, míg a le nem rótt illetékből a felperes és az alperes is 75.000-75.000 forintot köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet indokolásában hivatkozott a Ptk. 75. § (1) bekezdésére és a Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdésére. Kifejtette, hogy a peres eljárás során azt kellett vizsgálni - az alperest terhelő bizonyítási kötelezettséget figyelembe véve -, hogy a felperes a képanyag felvételéhez, bemutatásához hozzájárult-e.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azt nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a felvétel készítéséhez a felperes hozzájárult. Erre ... tanúvallomását az eset egyéb körülményeinek ismerete hiányában nem tartotta elegendőnek, továbbá életszerűtlennek is tekintette, hogy a rendezőnő a felperestől külön engedélyt kért volna akkor, amikor a bíróság már engedélyezte a forgatást.

Kifejtette, hogy jelen esetben egy dokumentumfilmről, egy művészi alkotásról van szó, amelyet már korábban, több ízben különböző helyeken vetítettek.

Az valóban nem várható el a felhasználótól, hogy minden esetben külön hozzájárulást, engedélyt kérjen, azonban a perbeli esetben a felperes már a közlést megelőzően is határozottan tiltakozott képmásának nyilvánosságra hozatala ellen. Az alperes akkor járt volna el jogszerűen, ha a filmet a felperes képmásának és hangjának torzításával, nevének törlésével mutatja be. Ezt a jelenlegi technikai feltételek lehetővé tették volna.

Kiemelte, hogy az a tény, miszerint ez a film már korábban bemutatásra került nem jelenti azt, hogy az abban szereplők többé nem élhetnének azon jogukkal, hogy hozzájárulásukat esetleg visszavonják.

Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a jogsértés tényét megállapította és a jogsértés megismétlésének veszélye miatt az alperest eltiltotta a további jogsértéstől.

A nem vagyoni kártérítés vonatkozásában az elsőfokú bíróság a felperes személyes előadását értékelte, azt, hogy nyilatkozata szerint volt olyan munkatársa, aki nekitámadt a filmben látottak miatt, voltak olyanok, akik a mostani filmvetítésből szereztek tudomást a történtekről, emiatt hátránya keletkezett, állandó stresszben élt és egészségét is megviselte az ügy. Gúnyos megjegyzéseket is kapott, újra és újra ki volt téve a sértegetéseknek gyerekeivel együtt. A falu, a település jelenlegi lakói is csak a 2007-es vetítésből szereztek tudomást a történtekről - figyelemmel arra, hogy az 1977-78 körüli vetítés során a tárgyalásos részt kivették a filmből - és így foglalkozása, valamint neve alapján egyértelműen azonosították.

A felperes lánya, fia, annak felesége sem tudott korábban az ügyről, a mostani filmvetítés során szereztek információkat, ami fiában az édesapjáról felállított kép sérülését, szégyenérzet kialakulását idézte elő, lányát a munkahelyén kérdezgették, gyerekeit faggatták.