A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21938/2009/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.938/2009/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Hekeli Gábor (címe) ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) felperesnek a dr. Győrki Mónika (címe) ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása miatt indult perében a Fővárosi Bíróság 2009. október 6. napján kelt, 22.P.21.423/2008/7. számú ítélete ellen az alperes részéről 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja, és a személyes adatokhoz fűződő jog megsértésének megállapítására vonatkozó rendelkezést, valamint az alperes illeték megfizetésére kötelezését mellőzi.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 75.000 (hetvenötezer) forint kereseti illetéket a Magyar Állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 60.000 (hatvanezer) forint fellebbezési illetéket az alperes személyes illetékmentessége folytán a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az ...-es csatornán ...-én, ...-án és ...-án vetítették ... 70. születésnapja alkalmából az "..." és az "..." című filmet, amelyben egy bírósági tárgyalás is megörökítésre került, ahol a felperes volt az egyik vádlott.

A felperes kereseti kérelmében képmáshoz fűződő személyiségi joga megsértésének megállapítását kérte, tekintettel arra, hogy képmását jogosulatlanul, hozzájárulása nélkül felhasználták. Sérelmezte, hogy 35 év után olyan bűncselekménnyel összefüggésben került elő ismét a személye, amely miatt már letöltötte büntetését és a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól már mentesült. Az események felelevenítése felkavarták családi életét is, azok részéről, akik a vetítésből szereztek tudomást a történtekről, a megítélése hátrányosan megváltozott.

A jogsértés megállapításán túl kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől és 2.500.000 forint nem vagyoni kártérítés iránti igényt is előterjesztett az elszenvedett hátrányok miatt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, a kárigényt jogalapjában és összegszerűségében is alaptalannak találta. Előadta, a felperes a dokumentumfilmben látható módon hozzájárult a felvételkészítéshez, ami magában foglalta a felhasználás engedélyezését is. Vitatta, hogy a felperest az 1975-ben készült felvételről felismerték, a 33 évvel korábbi képmása alapján azonosították, illetve azt, hogy a felperest a film alperes részéről történő levetítésével okozati összefüggésben érte a jelzett hátrány.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a ...-án az ...-es csatornán vetített "..." című dokumentumfilm levetítése során azzal, hogy a felperes képmását közzétette és nevét közölte, a felperes személyhez fűződő jogait, ezen belül a személyes adatokhoz és képmáshoz fűződő jogát megsértette.

Az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és kötelezte, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítést.

Az ezt meghaladó keresetet elutasította.

Úgy rendelkezett, hogy a perköltséget a felek maguk viselik, míg a le nem rótt illetékből a felperes és az alperes is 75.000-75.000 forintot köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet indokolásában hivatkozott a Ptk. 75. § (1) bekezdésére és a Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdésére. Kifejtette, hogy a peres eljárás során azt kellett vizsgálni - az alperest terhelő bizonyítási kötelezettséget figyelembe véve -, hogy a felperes a képanyag felvételéhez, bemutatásához hozzájárult-e.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azt nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a felvétel készítéséhez a felperes hozzájárult. Erre ... tanúvallomását az eset egyéb körülményeinek ismerete hiányában nem tartotta elegendőnek, továbbá életszerűtlennek is tekintette, hogy a rendezőnő a felperestől külön engedélyt kért volna akkor, amikor a bíróság már engedélyezte a forgatást.

Kifejtette, hogy jelen esetben egy dokumentumfilmről, egy művészi alkotásról van szó, amelyet már korábban, több ízben különböző helyeken vetítettek.

Az valóban nem várható el a felhasználótól, hogy minden esetben külön hozzájárulást, engedélyt kérjen, azonban a perbeli esetben a felperes már a közlést megelőzően is határozottan tiltakozott képmásának nyilvánosságra hozatala ellen. Az alperes akkor járt volna el jogszerűen, ha a filmet a felperes képmásának és hangjának torzításával, nevének törlésével mutatja be. Ezt a jelenlegi technikai feltételek lehetővé tették volna.

Kiemelte, hogy az a tény, miszerint ez a film már korábban bemutatásra került nem jelenti azt, hogy az abban szereplők többé nem élhetnének azon jogukkal, hogy hozzájárulásukat esetleg visszavonják.

Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a jogsértés tényét megállapította és a jogsértés megismétlésének veszélye miatt az alperest eltiltotta a további jogsértéstől.

A nem vagyoni kártérítés vonatkozásában az elsőfokú bíróság a felperes személyes előadását értékelte, azt, hogy nyilatkozata szerint volt olyan munkatársa, aki nekitámadt a filmben látottak miatt, voltak olyanok, akik a mostani filmvetítésből szereztek tudomást a történtekről, emiatt hátránya keletkezett, állandó stresszben élt és egészségét is megviselte az ügy. Gúnyos megjegyzéseket is kapott, újra és újra ki volt téve a sértegetéseknek gyerekeivel együtt. A falu, a település jelenlegi lakói is csak a 2007-es vetítésből szereztek tudomást a történtekről - figyelemmel arra, hogy az 1977-78 körüli vetítés során a tárgyalásos részt kivették a filmből - és így foglalkozása, valamint neve alapján egyértelműen azonosították.

A felperes lánya, fia, annak felesége sem tudott korábban az ügyről, a mostani filmvetítés során szereztek információkat, ami fiában az édesapjáról felállított kép sérülését, szégyenérzet kialakulását idézte elő, lányát a munkahelyén kérdezgették, gyerekeit faggatták.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint külön bizonyítás nélkül is köztudomásúnak tekinthető az, hogyha valakiről kiderül, hogy korábban bűncselekményt követett el, akkor megítélése kedvezőtlenül változik, függetlenül attól, hogy a büntetőjogi hátrányok alól mentesült-e vagy sem. Jelen esetben egy olyan bűncselekményről van szó, amelyet a közvélemény különösen súlyosnak tekint, ezért a felperes megítélése még családján belül is hátrányára változott. Ezt alátámasztották a tanúk, így a nem vagyoni hátrány miatti kártérítés összegét 1.000.000 forintban látta megalapozottnak az elsőfokú bíróság.

A perköltség viseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján határozott.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy személyiségi jogsértést nem követett el, az elsőfokú bíróság a részben tévesen megállapított tényállásból helytelen logikai és jogi következtetéseket vont le és túlterjeszkedett a felperes kereseti kérelmén is.