BH 2013.12.331 I. Az alapeljárásban nem előzetes kérdés az, hogy a bizonyítási eszköz beszerzése törvényes volt, vagy az tiltott módon, kényszervallatás útján került beszerzésre, ezért az eljárás ennek a kérdésnek a tisztázására nem függeszthető fel [Be. 78. §, 188. § (1) bek. d) pont, 266. § (1) bek. a) pont].

II. A kényszervallatásra alapított perújításnak azonban feltétele, hogy a bűncselekmény elkövetését előzetesen jogerős ítélet állapítsa meg [Be. 408. § (2) bek. a) pont].

A városi bíróság a 2012. július 7. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki lopás bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont, (5) bekezdés b) pont], s ezért őt - mint visszaesőt - 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, kimondta, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2013. május 6. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet: a lopás bűntettét a korábbi Btk. 316. § (1) bekezdése és (4) bekezdésének a) pontja szerint minősítette, a börtönbüntetést 1 év 7 hónapra enyhítette, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt - nem jelölve, de a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - a bűnösség megállapítása miatt, felmentés, másodlagosan hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

Az indítvány indokai szerint

- a terhelt a nyomozati beismerő vallomását a kihallgató rendőr ígéretekben álló pszichikai nyomásának hatására tette, ami kényszervallatás,

- erről a nyomozók a tárgyaláson több ponton egymásnak ellentmondóan vallottak,

- a kényszervallatást pedig külön eljárásban kellett volna tisztázni, mert a bíróság csak a vád tárgyává tett cselekményről dönthet.

A terhelt utalt arra is, hogy "negatív elbírálás" esetén perújítási eljárást kezdeményez, és megnevezi a valóságos elkövetőt.

Az indítványban foglaltak alapján felülvizsgálatra nincs törvényes lehetőség.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja.

Felülvizsgálatban a felülbírálat az indítványhoz [Be. 423. § (4) bekezdés], a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bekezdés] és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. § (2) bekezdés] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés].

A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy felülvizsgálatban nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan: ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján valóban helye van felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

Mindezekkel szemben az indítvány a rendőri kényszervallatás és a rendőrök ellentmondó vallomásai állításával olyan eljárásjogi indokot hozott föl, amelyek nem szerepelnek a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között.

Valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti mérlegelését vitatta, átértékelését célozta, tényálláson kívüli körülményekre is hivatkozott, és mindezen keresztül kifogásolta a bűnösségének megállapítását - ami felülvizsgálatban kizárt.

A Kúria külön is megjegyzi, hogy a rendőri kényszervallatás külön eljárásbeli tisztázásának hiányára hivatkozás sem tartozik a feltétlen eljárási szabálysértések közé, sőt nem is eljárási szabálysértés.

A bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény miatt, amelyet a vád tartalmaz [Be. 2. § (3) bekezdés] - ez a vádhoz kötöttség. Az alapügyben a terhelt volt vád alá helyezve a vád tárgyává tett lopás miatt. A bíróság a terhelt felrótt cselekményéről döntött. Mindezekre figyelemmel a bíróság a vádhoz kötöttség alapvető rendelkezését nem sértette meg.

A bíróságnak a terhelt büntetőjogi felelősségéről és a terhére rótt cselekményéről ugyanakkor akként kellett döntenie, hogy a törvényi előírásnak megfelelően nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg [Be. 78. § (4) bekezdés].

Amennyiben akármely okból felmerül, hogy az adott bizonyíték a Be. 78. §-ának (4) bekezdésében megjelölt értékelési tilalom körébe tartozik, a bíróság értelemszerűen vizsgálódik, majd az általa felvett bizonyítás alapján egyenként és összességükben szabadon értékeli a bizonyítékokat, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg [Be. 78. § (3) bekezdés].

A bíróság kizárólag eljárásjogi értelemben állapíthatja meg az értékelési tilalom alá esés tényét, és a terhelt büntetőjogi felelősségének kérdését - szó szerint - önállóan bírálja el (Be. 10. §), ugyanis a perbíróságra hárul annak tisztása, hogy a terheltet a nyomozás során kihallgató rendőr tiltott módon vett-e ki vallomást a terheltből, mert ez nem képez ún. előzetes kérdést, azaz tisztázására a perbíróság nem függesztheti föl az eljárását [lásd Be. 266. §, 275. §, 307. § (1) bekezdés], nem kezdeményezhet erre nézve külön eljárást.

A Kúria végül utal rá, hogy a terhelt voltaképpen ténybeli kifogást emelt a bíróság határozata ellen, arra pedig másik rendkívüli jogorvoslati eljárásként a perújítás vehető igénybe.

Perújításnak van helye, ha az alapügyben a nyomozó hatóság tagja a kötelességét a büntetőtörvénybe ütköző módon megszegte [Be. 408. § (1) bekezdés d) pont], viszont csak akkor, ha a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárta ki, és e bűncselekmény a bíróság határozatát befolyásolta [Be. 408. § (2) bekezdés].

Ekként a Kúria - a Be. 424. § (1) bekezdése a) pontjának 2. fordulata szerint tanácsülésen eljárva - a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat, a Be. 421. §-a (2) bekezdés 1. mondatának 1. fordulata alapján elutasította.

(Kúria Bfv. II. 978/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2013. év szeptember hó 5. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő