BH 1998.11.556 I. A munkavállaló rendkívüli felmondása a munkaviszonyt a munkáltató hozzájárulása nélkül megszünteti.

II. Ha a munkáltató a rendkívüli felmondás indokát nem fogadja el, illetőleg annak jogszerűségét más okból vitatja, a rendkívüli felmondáshoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazása iránt a munkavállalónak kell keresetet indítania. A rendkívüli felmondás jogszerűségének bizonyítása a munkavállalót terheli [Mt. 96. § (1)-(6) bek., Pp. 164. § (1) bek.].

A felperes 1993. szeptember hó 27. napjától állt az alperes alkalmazásában, ezt megelőzően az alperes jogelődjénél dolgozott. Az alperessel kötött munkaszerződés szerint a felvásárlás megszervezését végzi az egész ország területén, a személyi alapbére 45.000,-Ft. A felek a munkaszerződést 1995 februárjában módosították: a felperes személyi alapbére 12.200,-Ft-ra csökkent, de ezzel egy időben megállapodtak, hogy a nyúlfelvásárlásért a felperest milyen feltételekkel illeti meg a kilónként 25,-Ft vételár, amiből a munkaszerződésben szereplő bért és annak közterhét le kell vonni.

A felperes 1995. április 21. napján rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát, mert az alperes a heti előleget nem biztosította, ezzel a munkaköri kötelességének teljesítését megakadályozta.

A felek egyeztettek, de mivel az alperes nem ismerte el a rendkívüli felmondás indokát, a felperes keresetet indított a felmondási időre járó bér és a végkielégítés megfizetése iránt.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Álláspontja szerint a felek a munkaszerződés módosításakor megbízási szerződést kötöttek, az előleget ennek alapján kellett fizetni, ezért annak elmulasztása nem lehet rendkívüli felmondás alapja.

A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság a végzésével hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és a munkaügyi bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A megyei bíróság szerint a felek 1995. évi megállapodását, annak ellenére, hogy az megbízási, vállalkozási elemeket is tartalmaz, a munkaszerződés módosításának, kiegészítésének kell tekinteni. A felperes rendkívüli felmondása joghatályossá vált, mert az alperes az egyeztetést követően nem indított keresetet. A felperes ennek megfelelően jogszerűen igényli az Mt. 96. §-ának (6) bekezdése alapján őt megillető összegeket. Ennek mértékét az egységesen értékelendő jogviszonyban elért átlagkereset alapján kell az új eljárásban kiszámítani.

Az új eljárásban a munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 118.599,-Ft végkielégítés, 98.835,-Ft felmondási időre járó bér és 9.972,-Ft elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte.

Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezett. A felperes a jutalékának beszámításával kérte a marasztalás összegének felemelését, az alperes pedig a kereset elutasítását.

A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és a marasztalás összegét 467.943,-Ft-ra felemelte, mert a jutalék figyelembevételével magasabb volt a felperes havi átlagkeresete.

Az alperes fellebbezésével kapcsolatban a korábbi jogerős végzésének indokaira utalt.