BH 2003.1.7 Nem állapítható meg a kegyeletsértés vétsége, ha az elhunyt hozzátartozója a halott hamvait tartalmazó urnát a másik hozzátartozó tudta nélkül urnakriptába helyezteti át [Btk. 181. §].

A kerületi bíróság a 2001. április 24. napján kelt végzésével és a másodfokú bíróság a 2001. június 22. napján kelt végzésével - bűncselekmény hiányában - megszüntette a terhelt ellen a magánvádló feljelentése alapján kegyeletsértés vétsége miatt indított büntetőeljárást.

A jogerős bírósági végzések ellen a magánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amely szerint téves volt a megszüntető végzés, a feljelentett cselekmény megvalósítja a kegyeletsértés vétségét.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.

A másodfokon eljáró bíróság helyesen állapította meg, hogy a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény, ezzel a megállapítással a Legfelsőbb Bíróság is egyetért.

A feljelentésében a magánvádló azt sérelmezte, hogy az édesapja hamvait tartalmazó urnát a feljelentett - aki az elhalt özvegye (nem édesanyja a feljelentőnek, hanem az elhalt második felesége) - az ő megkérdezése, sőt tudta nélkül az urnakriptába helyeztette át abból a sírból, amelyet a feljelentettel közösen váltottak meg. Ez a sír a feljelentő nagyapjának a sírhelye volt, a temető telítettsége miatt ugyanis a temetés időpontjában nem volt lehetséges új sírhelybe való temetkezés. A feljelentő álláspontja szerint ezzel - az általa jogellenesnek tartott - áthelyezéssel a feljelentett elkövette a Btk. 181. §-ában meghatározott kegyeletsértés vétségét. Utalt ara is, hogy a régi sírhelyről a névtáblát és a koszorúkat is eltávolították, és ez már önmagában is alkalmas a kegyeletsértés megállapítására.

A Legfelsőbb Bíróság jelen eljárásban kizárólag azt vizsgálta, hogy a feljelentett cselekmény bűncselekmény-e, alkalmas e a Btk. 181. §-ában meghatározott kegyeletsértés bűncselekményének a megállapításra.