BH 2002.6.244 I. A rendkívüli felmondás nem lehet visszamenőleges hatályú. Önmagában azonban az ilyen megjelölés nem teszi jogellenessé a felmondást, hanem azzal jár, hogy a munkaviszony megszűnése időpontjának a rendkívüli felmondás közlése időpontját kell tekinteni [Mt. 96. § (4) bek.].

II. A munkavállaló munkavégzési, valamint együttműködési kötelezettségéből következik, hogy az akadályoztatását, különösen a keresőképtelenségét a munkáltató tudomására kell hoznia [Mt. 3. § (1) bek., 96. § (1) bek. a) pont, 103. § (1) bek. c) pont].

A felperes 1998. január 1-jétől könyvelő munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1997. augusztus 17-én közölt rendkívüli felmondással július 28-ai hatállyal megszüntette. Az indokolás szerint a felperes a július 28-át megelőző két hónapban több mint két hétig engedély nélkül szabadságot vett igénybe a munkáltató utasítása ellenére, a munkavégzési kötelezettségét nem teljesítette, és a könyvelési anyagokat a munkahelyről kivitte, továbbá az eltelt időben munkavégzésre nem jelentkezett, a munkáltató részéről elérhetetlen volt.

A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.

Az engedély nélküli szabadságkivétel tekintetében a rendkívüli felmondást elkésettnek találta. A másik két indok vonatkozásában megállapította, hogy a felperes a munkaköri kötelezettségét megszegte, ezért a sérelmezett intézkedés jogszerű.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nemcsak az engedély nélküli szabadság igénybevételére vonatkozó rendkívüli felmondási indok, hanem a munkavégzési kötelezettség elmulasztása és a könyvelési anyagok elvitelének indoka tekintetében is elmulasztotta a joggyakorlásra előírt 15 napos határidőt. A harmadik felmondási okként megjelölt munkából való távollétet illetően azonban a bíróság kifejtette, hogy ez a kötelezettségszegés egymagában megalapozta a rendkívüli felmondást.

A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben továbbra is hivatkozott a rendkívüli felmondás elkésettségére, valamint iratellenességet panaszolt. Álláspontja szerint az 1999. július 28-ai hatályú rendkívüli felmondás nem lehet jogszerű az ezt követő időszakra felrótt kötelezettségszegés - a munkából való távolmaradás - miatt. Mindezek alapján kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felek nem vitatták a rendkívüli felmondás első két indoka tekintetében a jogerős ítéletnek az elkésettségre vonatkozó álláspontját, ezért a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a harmadik indok tekintetében a felülvizsgálati kérelemben felhozottak alapján vizsgálhatta az intézkedés jogszerűségét [Pp. 275. § (2) bekezdés].