A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21927/2010/6. számú határozata végrehajtási igényper tárgyában. Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Harter Mária, Szűcs József

Pfv.I.21.927/2010/6.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Berki János ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Dolgos Péter pártfogó ügyvéd által képviselt alperes ellen a Tamási Városi Bíróságnál 4.P.20.424/2009. számon folytatott és másodfokon a Tolna Megyei Bíróság 3.Pf.20.226/2010/6. számú ítéletével befejezett végrehajtási igényperében, az említett számú jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 10.000 (Tízezer) forint felülvizsgálati költséget.

A le nem rótt felülvizsgálati illetéket, valamint az alperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli.

Indokolás

Jogerős ítélet arra kötelezte a jelen per felperesét, hogy az U. és Társa Bt-vel szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelensége esetén U. Cs-vel (aki a bt kültagja, egyben a felperes elvált házastársa) egyetemlegesen fizessen meg a B.Kft-nek 7.547.098 Ft helyiségbérleti díjat és járulékait, azzal, hogy a felperes "a tartozásért a házastársi közös vagyonból reá eső rész erejéig felel". A B. Kft a követeléséből 2007. február 28. napján az alperesre engedményezett 1.509.420 forint tőkét és annak kamatát. Az alperes végrehajtást indított a felperes ellen, amelynek során az önálló bírósági végrehajtó lefoglalta a felperes nevén nyilvántartott személygépkocsit, végrehajtási jogot jegyeztetett be a felperes tulajdonát képező ingatlanra (amelyet külön perben hozott jogerős ítéletnek megfelelően a felperes különvagyonának kell tekinteni) és letiltást bocsátott ki a felperes munkából származó jövedelmére.

A felperes - egyesített perekben előterjesztett - igénykeresetében vagyontárgyainak a feloldását kérte a foglalás alól, valamint a munkabérére vezetett végrehajtás megszüntetését. Egyrészt arra hivatkozott, hogy sem a B. Kft, sem az alperes nem érvényesítette az igényét az U. és Társa Bt felszámolási eljárásában, másrészt arra, hogy a lefoglalt vagyontárgyak a különvagyonát képezik, az ingatlan különvagyoni jellegét jogerős ítélet állapította meg. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes helytállási kötelezettsége ugyan a közös vagyonból rá eső érték erejéig, de a tulajdonában álló valamennyi vagyontárgy tekintetében fennáll. A végrehajtás egyetlen korlátja a házastársi közös vagyon felperesre jutó hányadának az értéke, ezen érték erejéig viszont az adós tulajdonában álló minden vagyontárgyra, így a különvagyonra is végrehajtás vezethető. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a felperes az ellene indított végrehajtási eljárás adósa, ezért ha "mértéken felül" folyik ellene a végrehajtás, nem igénypert indíthat, hanem a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt perelhet.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, feloldotta a foglalás alól a perrel érintett vagyontárgyakat és megszüntette a felperes munkabérére elrendelt levonást. A jogerős ítélet indokai szerint: ha az adós helytállási kötelezettsége korlátozott, igénykeresetet indíthat. Ilyen eset áll elő, ha az adós a házastársi közös vagyonból rá eső rész erejéig felel, tehát nem korlátlanul, azaz nem valamennyi vagyontárgyával, és ennek ellenére lefoglalják különvagyoni vagyontárgyait; ahogyan az az adott ügyben történt.