A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21103/2019/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.21.103/2019/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Budapesti 384. számú Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Simon D. Gábor ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (uo.) II. rendű és kiskorú III.rendű felperes neve Dániel (uo.) III. rendű felpereseknek - az Orosz V. Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Orosz V. Sándor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. (helyesen: 2019.) október 30. napján kelt 6.P.21.433/2017/51. számú ítélete ellen az I-III. rendű felperesek részéről 52. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi személyenként az I-II. rendű felpereseket, hogy fizessenek meg - 15 napon belül - az alperesnek 20.000 (Húszezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

Kötelezi a III. rendű felperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - az alperesnek 80.000 (Nyolcvanezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 240.000 (Kétszáznegyvenezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] Az I-II. rendű felperesek gyermeke, a 2007. augusztus 7-én született III. rendű felperes 2010. január 24-én belázasodott, ezért az alperes I. számú Gyermekklinikájának ambulanciájára vitték. Másnap, állapotának rosszabbodása miatt, a III. rendű felperes ismételten felvételre került az alpereshez, ahol rögzítették, hogy nyaki nyirokcsomói megnagyobbodtak, a mandulák bővérűek, vastagon lepedékesek, majdnem összeérők. A III. rendű felperes kórházi tartózkodása során mononucleosis infectiosát és aphtás stomatitist állapítottak meg, kiszáradt állapota miatt 2010. január 26-án és 27-én infúziót kapott, láza fokozatosan csökkent, január 28-án már csak hőemelkedése volt, január 29-én otthonába bocsátották. Az elbocsátását követő napon a III. rendű felperes bal keze felduzzadt, fájdalmassá vált, belázasodott, ezért a szülők visszavitték az alpereshez, ahol megvizsgálták, majd a ...kórház Sebészeti Osztályára irányították, ahol még aznap megműtötték a bal kéz phlegmonéja miatt. A III. rendű felperesen 2010. február 4-én ismét műtétet kellett végezni, ekkor az elhalt bőrt eltávolították, a bőnyét és a kéztőszalagot átmetszették, sebrevíziót végeztek, és antibiotikumos kezelést alkalmaztak; az ismételt bakteriológiai tenyésztés során staphylococcus aureus tenyészett ki. A III. rendű felperes kezén a lágyrészek gyulladásos állapota a célzott antibiotikus és helyi kezelés hatására javult, láztalanná vált, 2010. február 17-én bocsátották otthonába. A műtétek során eltávolított lágyrészek kórszövettani vizsgálata alapján megállapították, hogy a bőr alatti zsírszövet gyulladása nagy valószínűséggel a branül körül kialakult gyulladás következtében jött létre. A gyermek bal alkarján egy 13 cm hosszú torzító heg, a kézháton egy 4 cm hosszúságú halvány heg látható, a bal kezének szorító ereje csökkent.

[2] Az I-III. rendű felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes megsértette az I-III. rendű felperesek személyhez fűződő jogait, ezért az I-II. rendű felperesek javára személyenként 2.500.000 forint, a III. rendű felperes javára pedig 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Állításuk szerint az alperes nem az elvárható gondossággal végezte a III. rendű felperes ellátását, emiatt a gyermek maradandó egészségkárosodást szenvedett, a szülők teljes és egészséges családban éléshez fűződő joga, illetőleg a pszichés megterhelés okán az egészséghez fűződő joga is sérült. Állításuk szerint az infúziós kezelés során az alperes nem tartotta be a sterilitás szabályait, amellyel a gyermek bal kézhátán staphylococcus aureus fertőzést okozott. Ezen túlmenően elmulasztotta a III. rendű felperes kezének vizsgálatát, ezért nem ismerte fel a fertőzést, amely compartement syndromát okozott. Hivatkoztak a tájékoztatási kötelezettség megsértésére is, ugyanis az alperesnek tájékoztatnia kellett volna az I-II. rendű felpereseket arról, hogy korábban kerülhetett volna sor lázcsillapításra és a III. rendű felperes kezének jegelésére, illetőleg műtéti feltárásra, és ebben az esetben nagyobb esélye lett volna annak, hogy az egészségkárosodás ne alakuljon ki.

[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint az egészségügyi szolgáltató az olyan kockázatokért nem felel, amelyek észszerűen nem láthatók előre. Nem értelmezhető a tájékozott döntés az I-II. rendű felperesek által állított módon abban a helyzetben, ha egy beavatkozás szükséges és annak alternatívája nincsen. Hangsúlyozta, hogy az I. rendű felperes az infúziós kezeléshez való hozzájáruló nyilatkozatot aláírta, amelyben elismerte, hogy a szükséges tájékoztatást megkapta. Kiemelte továbbá, hogy mivel a III. rendű felperes a kórházból való elbocsátásakor semmi jelét nem mutatta annak, hogy a branül bemeneti nyílása elfertőződött volna, nem volt miről tájékoztatnia az I-II. rendű felpereseket. Utalt arra is, hogy az alperesi klinikán 2010. január 30-án elvégzett bakteriológiai vizsgálaton nem tenyészett ki sem baktérium, sem gomba, és a branül helye a ... Kórházban elvégzett első feltáráskor sem mutatott fertőzésre utaló jeleket, az később, már nem az alperes gondozása alatt alakult ki.

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla a .../5. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A I-III. rendű felperesek fellebbezési eljárási költségét együttesen 75.000 forint plusz áfa összegben, az alperes fellebbezési eljárási költségét ugyancsak 75.000 forint plusz áfa összegben állapította meg azzal, hogy annak viseléséről az elsőfokú bíróság határoz.

[5] A megismételt eljárás során az I-III. rendű felperesek fenntartották keresetüket.

[6] Az alperes érdemi ellenkérelme továbbra is a kereset elutasítására irányult.

[7] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította, és személyenként az I-II. rendű felpereseket 100.000 forint, a III. rendű felperest 200.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperes részére. Rendelkezése szerint a le nem rótt 1.400.000 forint illetéket és az állam által előlegezett 551.176 forint szakértői költséget az állam viseli.

[8] Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában rámutatott: nem vitás, hogy a gyermek kezén az alperes által végzett ellátás során lágyrész fertőzés keletkezett, emiatt műtétet kellett végezni, és annak kismértékű funkcionális károsodás, továbbá esztétikai hátrány lett a következménye. Azt is megállapította, hogy mindez érintette a szülők egészséges családban éléshez fűződő jogát, tehát a kár és az okozati összefüggés megállapítható. Vizsgálni kell azonban, hogy az alperes a III. rendű felperes kezelése során felróható magatartást tanúsított-e. A szakértői vélemény alapján úgy foglalt állást, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy az adott esetben kórházi fertőzés következett be, mint annak, hogy a gyermek hazabocsátása után történt a fertőződés. Az alperesnek ezért a kártérítő felelősség alóli mentesüléshez azt kellett bizonyítania, hogy a beavatkozás előtt megfelelő módon végezte el a bőrfelszín fertőtlenítését. Rámutatott arra, hogy a fertőtlenítés tényét az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) szerint nem kell dokumentálni, ezzel kapcsolatban dokumentációs hiányosság nem állapítható meg. A bizonyítékok értékelésénél az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg: életszerű az, hogy az alperes állítása szerint a fertőtlenítést végző tanú nem tudott visszaemlékezni a felperesekre; több, mint hét év után ez szinte lehetetlen. A tanú azonban határozottan állította, hogy a bőrfelszín fertőtlenítése minden kanülálás előtt megtörténik, és a hétköznapi tapasztalat is azt mutatja, hogy minden tűszúrás előtt sor kerül a bőr fertőtlenítésére. Utalt továbbá arra, hogy az I. rendű felperes mindvégig a gyermek mellett tartózkodott, nem alaptalan ezért az a feltételezés, hogy amennyiben fertőtlenítés nélkül végezték volna a tű beszúrását, ezt észlelte volna, és ebben az esetben bizonyosan jelezte volna az ellátó felé. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság figyelembe vette, hogy az infektológus szakkonzultáns véleménye szerint a fertőtlenítés elvégzését az is valószínűsíti, hogy a kanül használata mellett még nem volt látható gyulladás. Önmagukban ezek a körülmények, megítélése szerint nem jelentenének megfelelő szintű bizonyítottságot, együttesen azonban azt a meggyőződést alakították ki az elsőfokú bíróságban, hogy a bőrfelszín fertőtlenítése megtörtént.