A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10833/2010/2. számú határozata fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése tárgyában. [2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 19. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 58. §] Bírók: Földényi Gyuláné, Stark Marianna, Tálné dr. Molnár Erika

Mfv.II.10.833/2010/3. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Túri Aranka ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felperesnek a dr. Csákó Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 30.M.2451/2006. számon megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 49.Mf.637.680/2008/3. számú ítéletével befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 49.Mf.637.680/2008/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az alperesnek tizenöt napon belül egyenként 10.000,- (tízezer) forint és 2500 (kettőezer-ötszáz) forint ÁFA felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 30.M.2451/2006/16. számú ítéletével elutasította a felperesek fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt indított keresetét.

Az irányadó tényállás szerint a gépkocsivezetőként, közalkalmazotti jogviszonyban álló felpereseknek a 2006. március 17-én történt közlekedési baleset kapcsán tanúsított magatartása miatt elrendelt fegyelmi eljárásban az alperes fegyelmi tanácsa 2006. április 18-án hozta meg határozatát, amely az I. rendű felperest az előmeneteli rendszerben való várakozási idő egy évvel történő - próbaidőre felfüggesztett - meghosszabbítása mellett kötelezte a munkáltatónak okozott 20.000 forint kár megtérítésére is. A határozat a II. rendű felperest megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, amelynek kihirdetésével egyidejűleg mentesítette a büntetéssel járó hátrányos jogkövetkezmények alól.

A fegyelmi határozatban megállapított tényállás szerint 2006. március 17-én az I. rendű felperes a ... forgalmi rendszámú gépjárművel a ... hídon közlekedve észlelte, hogy a bal oldali ajtó nincs megfelelően becsukva, ezért azt - menet közben - megnyitotta, így a mellette elhaladó kerékpáros, akit nem vett észre, az éppen kinyíló ajtóba hajtott. A kerékpáros az ellentétes forgalmi sávban közlekedő II. rendű felperes által vezetett a ... forgalmi rendszámú gépjármű első lökhárítójával, illetve a bal első oldalával ütközött, és az I. rendű felperes által vezetett jármű motorházára esett.

A felperesek a sérültet felsegítették, majd a II. rendű felperes az általa teljesítendő sürgősségi vérszállításra hivatkozva a helyszínt elhagyta, és arra kérte az I. rendű felperest, hogy hívjon mentőt és rendőrt. Öt perc múlva, a Lánchídról leérve telefonon tájékoztatta a balesetről az alperes gépjármű-technikai csoportját. A horzsolásos sérüléseket szenvedett és combját fájlaló kerékpárossal I. rendű felperes a hidat elhagyta, ezt követően a kerékpáros adatait rögzítette, és a rendőrség, illetve a mentők értesítése nélkül az alperes székhelyére távozott.

A fegyelmi határozat indoklása kifejtette, hogy a felperesek vétkesen megszegték a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 58. § (1) és (2) bekezdését (amely a munkavégzésükre is irányadó jogszabály), valamint a közalkalmazottak esetében is alkalmazandó 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 103. § (1) bekezdés b)-c) pontjában előírtakat, mert a baleset helyszínét a rendőrség, a mentők értesítése nélkül elhagyták, továbbá az eseményt késedelmesen jelentették a munkáltatónak. Az I. rendű felperes ezen kívül az alperesnek 20.000 forint - a biztosító által nem fedezett - kárt okozott.

A felperesek keresetükben a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, illetve a fegyelmi büntetés enyhítését, valamint a kártérítés mellőzését kérték.

Arra hivatkoztak, hogy a sérülés jellegét látva, a II. rendű felperes az ügyintézést az I. rendű felperesre bízta, amely az adott esetben megfelelő eljárás volt. A mentők, illetve a rendőrség értesítése a kerékpáros kifejezetten tiltakozása miatt maradt el, illetve az nem volt indokolt. A munkáltató egyébként sem bocsátott rendelkezésükre olyan kommunikációs eszközt, amely az általa elvárt azonnali értesítést lehetővé tette volna.

A felperesek hivatkoztak az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére, valamint az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására is, mivel véleményük szerint a munkáltatójuk más hasonló esetben nem indított fegyelmi eljárást az érintettekkel szemben.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 30.M.2451/2006/16. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az indokolás szerint az alperes határozata megalapozottan hivatkozott a KRESZ 58. §-ára, amely személyi sérülés esetén mindenkor megköveteli a rendőrség értesítését, ezen kívül a felperesek tisztában voltak a munkáltató ilyen esetekre vonatkozó utasításaival, miszerint baleset esetén a mentőt és a rendőrséget ki kell hívni, továbbá a helyszínen kell maradni. Az elsőfokú bíróság az alperes által kiszabott fegyelmi büntetést a felperesek kötelezettségszegésével arányban állónak tekintette.

Az I. rendű felperest terhelő kártérítéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a gépkocsi ajtajának menet közben körültekintés nélkül történt kinyitása a baleset bekövetkezésében közrehatott, az alperes által számlával igazolt kár összege pedig a felperes félhavi átlagkeresetét nem haladta meg.

A munkaügyi bíróság nem fogadta el a felperesek rendeltetésellenes joggyakorlásra, valamint a hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó hivatkozását sem. A felperesek diszkriminációra utaló körülményt nem tudtak megjelölni, illetve a büntetőjogi vagy szabálysértési felelősséget megállapító rendőrhatósági eljárás pedig az adott esetben éppen saját magatartásuk következtében maradt el.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt 49.Mf.637.680/2008/3. számú jogerős ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta.

Utalt még arra, hogy a munkáltató a gépjárművezető munkakörben dolgozó felperesek esetében a KRESZ szabályait alappal tekintette egyúttal a munkavégzésükre vonatkozó szabálynak is. Így a KRESZ 58. §-ával összefüggésben az I. rendű felperes felelőssége fennállt, és e szabály a II. rendű felperesre is vonatkozott, aki a helyszínről elsőként távozva nem győződött meg arról, hogy az I. rendű felperes valóban megtette-e a szükséges intézkedéseket.

A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperesek annak az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a keresetüknek helyt adó határozat hozatalát kérték.

Mindketten hangsúlyozták, hogy a munkáltató még fegyelmi eljárás keretében sem állapíthatja meg olyan szabály megszegését, amely a rendőrhatóság hatáskörébe tartozik. Az alperes ezen kívül nem tudta bizonyítani az általa - a rendkívüli eseménnyel összefüggésben - elvárt értesítés meghatározott rendjét, ezért a fegyelmi határozatnak az értesítés "késedelmével" kapcsolatos állítása megalapozatlan. Az alperes logikátlan, ellentmondásokkal teli fegyelmi határozata alapján az eljárt bíróságok megalapozatlan és jogszabálysértő ítéleteket hoztak.