A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20191/2019/8. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, (1) bek., 78. §, (1) bek., (2) bek., 84. §] Bírók: Istenes Attila, Kisbán Tamás, Kovaliczky Ágota

Fővárosi Ítélőtábla

32.Pf.20.191/2019/8-II.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Mészáros Ottília pártfogó ügyvéd (címe.) által képviselt I.rendű felperes neve (születési neve: ifjabb I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe.) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe.) II. rendű felpereseknek - a személyesen eljáró idősebb alperes neve (alperes címe.) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2018. november 29. napján meghozott 27.P.20.848/2017/22. számú ítélete ellen az I. és II. rendű felperesek részéről 29. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket, valamint a pártfogó ügyvéd másodfokú díját teljes egészében a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű felperes az alperes és a II. rendű felperes gyermeke.

A II. rendű felperes és az alperes között a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt 6.P.XI.30.975/2011. számon folyamatban volt gyermektartásdíj megfizetése iránti perben, a 2012. május 8-án tartott tárgyaláson az alperes úgy nyilatkozott, hogy "a beleegyezésem nélkül szülte meg ...t."

Az I. rendű felperes és az alperes között tartásdíj felemelése iránt van folyamatban eljárás, mely perbe a II. rendű felperes az I. rendű felperes pernyertességének érdekében beavatkozott.

A felperesek keresetükben kérték annak megállapítását, hogy az alperes 2012. május 8. napján a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt a 6.P.XI.30.975/2011/6. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben tett azon kijelentésével, hogy "a beleegyezésem nélkül szülte meg ...t" megsértette a felperesek lelkiismereti szabadsághoz, valamint becsülethez és jóhírnévhez fűződő jogát. Kérték az alperest a tartalmilag ezzel azonos kijelentések tételétől eltiltani, és ezzel összefüggésben 200.000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezni.

Előadták, hogy az alperesi magatartás feltételezhetően aljas célzata az lehetett, hogy az alperes a II. rendű felperesben lelkiismeret-furdalást keltsen, hiszen az apa beleegyezése a megfogant gyermek világra hozatalához nem kell, azzal összefüggésben a magzatot hordozó nő önrendelkezési jogosultsága kizárólagos.

A II. rendű felperes ezen túlmenően kérte (11. sorszámú beadvány) a magánélethez, valamint a becsülethez, illetve a lelkiismereti szabadsághoz fűződő személyiségi joga alperes részéről történt megsértésének bírói megállapítását is. Az alperes eltiltását attól a jogsértő magatartástól, hogy a későbbiekben vele bármilyen módon kapcsolatot létesítsen, kapcsolatot tartson fenn. Kérte továbbá az alperest arra kötelezni, hogy 15 napon belül saját költségére, magánlevélben fejezze ki sajnálkozását. Kijelentette, hogy sérelemdíj, illetve kártérítési igénye nincs.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította és megállapította, hogy a 36.000 forint kereseti illetéket az állam viseli.

Ismertette az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdését. A 2013. évi CLXXVII. törvény 8. § (1) bekezdése alapján rögzítette, hogy a perben az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) szabályait kell alkalmazni, ezért ismertette a Ptk. 75. § (1) bekezdését, a 78. § (1) és (2) bekezdését, a 84. § (1) bekezdését.

Vázolta, hogy személyiségi jogsérelem mely esetekben valósulhat meg. Ezen belül a jóhírnév sérelmét valótlan és a közfelfogás szerint is sértő tény állítása, híresztelése, hamis színben való feltüntetése, a becsület sérelmét pedig a tényektől függetlenül, önkényesen alkotott, a más személyét, kifejezésmódjában is indokolatlanul bántó, becsmérlő, megalázó vélemény okozza. Nem minősül tényállításnak az a közlés, amely valamilyen magatartás megvalósulásának konkrét módjára, tartalmára és formájára nézve előadást nem tartalmaz, nem jelöl meg cselekvőséget az adott személy részéről. A bírálat, vélemény akkor adhat alapot a jogvédelemre, ha a vélemény kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő vagy megalázó, burkoltan valótlan tényállítást tartalmaz.

Az emberi méltóság megsértéséről akkor van szó, ha valakit emberi mivoltában aláznak meg.

A sérelmezett közlések értelmezése kapcsán a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának a sajtó-helyreigazítási eljárásokra irányadó, ám a személyiségi jog megsértése miatti perekben is alkalmazandó PK 12. számú állásfoglalására utalva rögzítette, hogy azokat a szövegkörnyezetre tekintettel kell értelmezni. Utalt az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) és 7/2014. (III. 7.) AB számú határozataira is.

Megítélése szerint az alperes által kifejtett nyilatkozat azt a határt nem lépte túl, ami miatt a becsület védelme érdekében a véleménynyilvánítás szabadsága alapjogának korlátozása szükséges lenne. A bírói gyakorlatra utalva kifejtette, hogy hatósági eljárás során tett nyilatkozatok akkor sem alkalmasak a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítására, ha utóbb e kijelentések a bizonyítási eljárás tükrében nem minősülnek valónak, feltéve, hogy a tényállítások indokolatlanul nem sértőek, bántóak, illetve durván sértő kifejezést nem tartalmaznak. A bíróság előtt a felek által tett nyilatkozat nem alapozhat meg személyiségi jogi védelmet, csak kivételesen és abban az esetben, ha a nyilatkozat során az eljárás tárgyához nem tartozó, egyben személyiségi jogot sértő kijelentések is elhangzanak. A vallomás tartalma akkor válthat ki személyiségi jogi sérelmet, ha arra a rendeltetésszerű joggyakorlás körén kívül, visszaélésszerűen kerül sor, illetve ha az nem az eljárás tárgyához tartozik, és személyiségi jogi sérelmet megvalósító többlet elemeket tartalmaz. Ezek hiányában személyiségi jogi védelmet az eljárások során tett nyilatkozatok akkor sem alapoznak meg, ha azok valóságtartalma az adott eljárás során kétségtelen módon nem nyert bizonyítást.

A jelen perben sérelmezett alperesi közlés valótlansága esetében sem sértő. Megjegyezte, hogy a hamis látszatot el nem érő sejtetések, alternatív értelmezési lehetőségek, átértelmezések a szubjektív tudattartalom körébe tartoznak, amely alapján jóhírnév megsértése nem állapítható meg.

A becsület megsértése körében úgy foglalt állást, hogy az alperes által tett nyilatkozat kifejezésmódjában sem lépte át azt a határt, amelyen túl az már indokolatlanul bántó, sértő vagy megalázó jellegű lenne.

Figyelemmel az alkalmazandó Ptk. szabályaira, a felperesek sérelemdíj iránti igényét a Ptk. 355. § (1) bekezdése alapján nem vagyoni kártérítés iránti igényként bírálta el, azt a jogsérelem hiánya miatt utasította el. Megjegyezte azt is, hogy a felpereseknek a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja szerinti igényére a Ptk. 324. § (1) bekezdésében meghatározott elévülési idő nem vonatkozik.

A perköltségről a felperesek költségmentességére és arra tekintettel határozott, hogy az alperesnek perköltség igénye nem merült fel.