A Kúria Mfv.10078/2013/5. számú precedensképes határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 96. §, 102. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Pesthyné dr. Pámer Andrea, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

A felperes megfelelő kioktatás hiányára és az alperes együttműködést sértő magatartására tekintettel a rendkívüli felmondás nem volt jogszerű.

***********

Mfv.I.10.078/2013/5.szám

A Kúria Dr. Finta Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Somos Géza ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 25.M.533/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 55.Mf.638.581/2011/4. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. november 27. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.638.581/2011/4. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest,hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Indokolás

A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 25.M.533/2010/15. számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség viselésére kötelezte azzal, hogy a le nem rótt eljárási illeték az államot terheli.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2002. október 1-jétől állt az alperes alkalmazásában logisztikai munkatárs munkakörben.

M.I. kereskedelmi vezető 2009. december 2-án értekezletet tartott, ahol tisztázásra került, hogy a munkáltató partnerei a decemberi két ünnep között mely időpontokban adhatják le a rendeléseiket. Elhangzott, hogy 2009. december 28-án egész nap lehet rendeléseket leadni, amelyeket az alperesi cég befogad és továbbküld a partnerek felé. Ezt követően az értekezleten elmondottak alapján K.GY. 2009. december 4-én e-mail üzenetben értesítette a munkáltatóval kapcsolatban álló legjelentősebb cégeket arról, hogy az ünnepek körül mely napokon adhatják le a megrendeléseket, és azok teljesítése mikor várható. Az tájékoztatás szerint a megrendelések leadására többek között 2009. december 28-án volt lehetőség minden korlátozás nélkül 15 óra 30 percig. Az e napon leadott megrendelésre figyelemmel a tájékoztató szerint a szállítás 2009. december 30-ára vállalható.

Ezt követően 2009. december 22-én a munkavállaló közvetlen munkahelyi felettese újabb értekezletet tartott, és ott ismételt eligazítás történt.

A felperest Á.Á., az alperesi cég logisztikai partnere a S. Kft. részéről e-mailjével megkereste 2009. december 12-én és arra kérte, hogy december 28-án a rendeléseket 12 óráig bezárólag küldjék meg, hogy a kiszedéseket mindenképpen le tudják aznap zárni, és teljes napjuk legyen a magas raktári lokációkban lévő áruk ellenőrzésére. A felperes erre ígéretet tett. Korábban, 2009. december 8-án e-mailben K.P. pénzügyi vezető tájékoztatta Á.Á.-t arról, hogy az utolsó rendelés leadása december 28-án történik, az áru kiszállítására december 30-án kerül sor.

A felperes - aki ezen a napon egyedül végezte a munkát - 2009. december 28-án beérkezett megrendelések közül nem vette le a 12 óra után beérkezőket, így a T. részéről 14 óra 56 perkor küldött, illetve az M. részéről ezen időszakban történő rendeléseket nem továbbította.

Az alperes 2010. január 6-án kelt rendkívüli felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát arra hivatkozással, hogy a munkakörébe tartozó feladata lett volna a partnerektől beérkező megrendelések folyamatos, 15 óra 30 percig történő levétele és továbbítása, melynek a felperes nem tett eleget, így a munkáltatót kár érte. A rendkívüli felmondásban hivatkozás történt arra is, hogy a munkáltatói jogok gyakorlója az újévi ünnep miatt a megrendelőtől beérkezett reklamációk alapján 2010. január 4-én szerzett tudomást a felperesi mulasztásról.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmondásban hivatkozott azon indok, amely szerint a felperes a december 28-ai megrendeléseket csak délig vette le és a munkáltató utasítása ellenére nem vette figyelembe az ezután, 15 óra 30 percig érkező kéréseket, valós és világos volt.

Amennyiben a munkáltató korábbi utasítását felül kívánta írni, azt legfeljebb olyan formában tehette volna meg, mint ahogy a korábbi utasítás elhangzott, tehát jelen esetben szóban, kifejezetten jeleznie kellett volna a munkáltatónak az utasítás megváltozását a rendelés leadási idő tekintetében. Az, hogy szó nélkül hagyta az S. részéről érkező kérést és felperesi választ, nem jelenti azt, hogy ahhoz hozzájárult volna. Sem a tanúk, sem pedig a felperes előadásában nem nyilatkozott arról, hogy ilyen kifejezett utasítás a munkáltató részéről érkezett volna arra vonatkozóan, hogy felülírná a korábbi munkautasítást Á.Á. levelében érkezett kérésre figyelemmel, a bíróság megállapította, hogy a korábbi munkáltatói utasítás érvényben maradt.

A munkavállaló lényeges kötelezettségét szegte meg azzal, hogy a munkáltatói utasítást felülírva nem továbbította a december 28-án 12 óra után érkezett rendeléseket a logisztikai partner felé, ezáltal megakadályozva azt, hogy még abban az évben sor kerülhessen az áruk kiszállítására.

Az a felperesi hivatkozás, hogy az alperes nem biztosított megfelelő számú munkavállalót a feladatok elvégzésére, nem fogadható el, mivel a felperes maga nyilatkozott akként, miszerint ő is úgy értékelte, feladatait el tudja látni, és nem kért a munkáltatótól segítséget azok elvégzéséhez.

Nem szükséges annak tételes megjelölése, hogy a kár milyen mértékben, milyen vonatkozásban következett be a munkavállalói kötelezettségszegéssel összefüggésben. Nem vitás, hogy az alperes a később történő szállítások miatt rossz megítélés alá esett, az alperesnél rendszeresített bónuszrendszer alapján a partnerek az utólagos szállítással hátrányos helyzetbe kerültek. A bíróság értékelte A.V. és B.T. tanúvallomását, akik azt adták elő, hogy tekintettel arra, miszerint januárban folytatják le az az évi tárgyalásokat, így az alperes hátrányosabb helyzetbe került a le nem vett megrendelésekkel összefüggésben, és a kötbér igényeket a megrendelők nem pénz formájában, hanem a tárgyalási pozíció kapcsán érvényesítették az alperessel szemben.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 55.Mf.638.581/2011/4. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát a 2010. január 6-án kelt rendkívüli felmondásával. A jogviszony ezért a közbenső ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. A követelés összegére nézve az iratokat visszaküldte az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás folytatása érdekében.