A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20707/2018/6. számú határozata kegyeleti jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 85. §] Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.20.707/2018/6/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Takács János ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Toldi Ibolya Anikó ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kegyeleti jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Balassagyarmati Törvényszék 2018. április 11. napján meghozott 20.P.20.902/2017/17. számú ítélete ellen a felperes részéről 18. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (Harmincezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes 1992-ben árverésen vásárolta meg a meg a M. külterületi ... és ... hrsz.-ú (a M.-hoz tartozó K-n lévő) ingatlanokat, melyek közül a ... hrsz.-ú ingatlanon egy kúria épület állt. Az ingatlanok korábban a felperes felmenője, dr. B.E. tulajdonában álltak és 1945. után a Magyar Állam tulajdonába kerültek. A vételt követően az alperes a kúria épületét felújíttatta, a környékét bekeríttette és az odavezető úton tiltó táblákat helyezett ki, amelyeken jelezte a magánterületet, melyre belépni tilos. 2002-ben az alperes több személlyel együtt, árverés útján megvette a ... hrsz.-ú ingatlannal szomszédos, M. külterületi .../1 hrsz. alatt nyilvántartott beépítetlen ingatlant, melynek teljes tulajdonjogát utóbb részben az egyes társtulajdonosokkal kötött szerződéssel, részben jogerős bírósági döntés alapján, a közös tulajdon megszüntetésével szerezte meg.

A .../1 hrsz.-ú ingatlanon, annak árverés útján való megvásárlásakor az 1927. június 4-én elhunyt id. b. B.E. emlékére egy ismeretlen időpontban felállított kőkereszt állt, ami először több darabra esett szét, majd darabjai eltűntek.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, miszerint az alperes kegyeleti jogot sért, kötelezze őt a jogsértés abbahagyására, tiltsa el a további jogsértéstől, továbbá kötelezze, hogy a sérelmes helyzetet akként szüntesse meg, hogy:

- biztosítsa a felperes részére, hogy akár önállóan, akár hozzátartozóival együtt kegyeleti jogát gyakorolhassa, szabadon látogathassa elhunyt hozzátartozóik .../1 hrsz. alatti ingatlanon lévő nyughelyét a ... hrsz.-ú ingatlanon való áthaladással,

- továbbá az elhunytak síremlékét és sírhelyét saját költségén eredeti állapotában állítsa helyre.

Keresete ténybeli alapjaként a felperes előadta, hogy a .../1 hrsz.-ú ingatlanon három hozzátartozóját temették el, dédapját B.E.-t és lányát B.I.-t, valamint anyai nagyanyját, b. B.E.-nét, sz. l.L.K.-t. Ez az ingatlan a szomszédos ... hrsz.-ú ingatlannal együtt felmenői tulajdonában állt, a szocializmus idején azonban az ingatlanok a Magyar Állam tulajdonába kerültek, majd azok tulajdonjogát az alperes szerezte meg. Az alaperes tulajdonjog szerzéséig felperes és rokonai folyamatosan ápolták és látogatták a sírokat a .../1 hrsz.-ú ingatlanon, ezt azonban jogszerzését követően az alperes előbb megnehezítette, majd utóbb lényegében ellehetetlenítette. 2016. év végén közölte, hogy a .../1 hrsz.-ú ingatlant és a sírok közvetlen közelében lévő erdőterületeket is megszerezte, és megtiltotta, hogy itt a jövőben a vadásztársaság tagjai vadásszanak, ezért a felperes már a vadásztársaság tagjaként sem tudta látogatni a sírokat, amire addig többé-kevésbé lehetősége volt. 2017. július végén vált nyilvánvalóvá a felperes számára, hogy kegyeleti joga gyakorlását az alperes mindenképpen meg kívánja akadályozni, és csak peres úton tud annak érvényt szerezni. 2017. július 19-én ügyvédhez fordult, aki felszólító levélben kérte az alperestől, hogy kegyeleti jogait gyakorolhassa, ezért az alperes biztosítsa, hogy legalább évente néhány alkalommal a sírokat családjával együtt meglátogathassa, továbbá tegye lehetővé, hogy a nyughelyek fölé emelt síremléket, ami megrongálásra került, helyreállíthassák. Az alperes a 2017. július 26-ai válaszlevelében képviselője útján elutasító választ adott, és akként nyilatkozott, miszerint előtte soha nem volt ismert és arra nézve semmilyen információval nem rendelkezett, hogy a levélben említett B.-család tagjai a k.-i ingatlanon kerültek eltemettetésre, ezért közölte, hogy először talán az eltemetés helyét kellene bizonyítani ahhoz, hogy egyáltalán bármilyen síremlék állításról és annak látogathatóságáról beszélhessenek. A felperes álláspontja szerint, a halottak nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet, amit elismer az 1999. évi XLIII. törvény 1. § (1) bekezdése, továbbá a 2013. évi V. törvény (Ptk.) hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 8. § (1)-(2) bekezdései alapján alkalmazandó 1959. évi IV. törvény is. Az alkalmazandó Ptk. 75. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, mely jogok a törvény védelme alatt állnak. A kegyeleti jog a Ptk. 85. § (3) bekezdéséből származtatott, az elhalt személy emlékének méltó megőrzésével kapcsolatos jogosultság. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a temetési hely, és az azt megjelölő síremlék együttesen biztosítja a meghalt személy emlékének megőrzését, a hozzátartozók kegyeleti jogainak gyakorlását és biztosítja egyúttal a kegyelet gyakorlásának helyszínét. Az alperes folyamatosan jogsértően jár el azzal, hogy nem teszi lehetővé azt, hogy a felperes, illetve családja kegyeleti jogaikat gyakorolják. Emellett személyiségi jogot sért az alperes azzal is, hogy a temetési helyet és a síremléket nem engedi gondozni, helyreállítani, sőt letagadja azt is, hogy ott valaha is hozzátartozóik sírhelye, illetve síremléke lett volna.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állítása szerint, B.E. tekintetében a felperes kegyeleti jogának gyakorlását semmiben nem akadályozta, gátolta. Nevezett emlékhelye egy bekerítetlen területen állt, ebből következően azt bárki megközelíthette és korábban is lehetőség volt arra, hogy kegyeleti jogát bárki gyakorolja az adott helyen. Az emlékhely megrongálásához semmi köze, azt a bekerítetlen területen bárki elkövethette, mint ahogy az alperes tulajdonát képező más területeken is volt az elmúlt években rongálás. Ebből következően az emlékhely helyreállítására nem köteles.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 60.000 forint perköltséget.

Az ítélet indokolása szerint a kereset alaptalan. A felperes okirati bizonyítékokkal igazolta, hogy hozzátartozói viszonyban áll néhai B.E.-vel, B. I.-vel és b. B.E.-né sz. 1. L.K-val, ugyanakkor nevezett személyek eltemettetésével kapcsolatban csupán B.E. vonatkozásában tudta igazolni, hogy ő K-ben került eltemettetésre. Ezt alátámasztotta az is, hogy az alperes által nem vitatottan az alperes tulajdonában álló ingatlanon nevezett emlékére egy kőkereszt állt. A felperes B. I. és l.L.K. vonatkozásában nem bizonyította, hogy ők is ugyanezen a helyen kerültek eltemetésre, B. I. vonatkozásában ugyan rendelkezésre áll a haláleseti értesítő, ami a k.-i családi sírkertre utal, azonban más családi temetkezési helyre utaló létesítmény meglétére maga a felperes sem hivatkozott. L.L.K. vonatkozásában az egyetlen bizonyíték azt igazolja, hogy B.-n temették el azzal, hogy a későbbiekben kerülhet majd sor a családi sírkertben történő örök nyugalomba helyezésére.