A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.48/2019/7. számú határozata sikkasztás bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 372. §] Bírók: Mészáros László, Szabó Éva, Török Zsolt

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.22776/2015/55., Fővárosi Törvényszék Bf.9739/2018/4., *Fővárosi Ítélőtábla Bhar.48/2019/7.*

***********

A Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság

6.Bhar.48/2019/7.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Budapesten, 2019. április 3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A sikkasztás bűntette miatt ... vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2018. november 13. napján kihirdetett 20.Bf.9739/2018/4. számú ítéletét helybenhagyja.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2018. június 4. napján kihirdetett 3 B.V.- XIII. 22. 776/2015/55. számú ítéletével ... vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 372. §-a (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés b) pontjának bc) pontja és (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében, ezért 400 napi tétel, napi tételenként 1500 Ft, összesen 600.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Kötelezte a vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő tizenöt napon belül kártérítés címén fizessen meg a Magyar Államnak, mint a magánfélnek 248.777 Ft-ot, és annak törvényes kamatát, valamint a magyar államnak illeték címén 15.000,- forintot. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról és iratokról, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 58.923 Ft bűnügyi költség megfizetésére.

A tárgyaláson az ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott irányának megjelölése nélkül jelentett be fellebbezést. A védő a tárgyaláson szintén irányának és okának megjelölése nélkül fellebbezett, majd előterjesztette fellebbezése írásbeli indokolását, melyben elsődlegesen védence felmentésére, másodsorban intézkedés alkalmazására, harmadsorban a kiszabott pénzbüntetés enyhítésére tett indítványt.

Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2018. november 13. napján megtartott tanácsülésen meghozott 20. Bf. 9739/2018/4. számú ítéletével a vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette . A Magyar Állam magánfél képviselője, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Megállapította, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli, egyebekben, az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A Fővárosi Főügyészség részére kézbesített ítélet ellen a Be. 615. § (3) bekezdése alapján az ellentétes döntés miatt fellebbezést jelentett be, a vádlott bűnösségének kimondása és büntetés kiszabása érdekében. Fellebbezésében kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság döntése indokaként a védő, a másodfokú bíróságon írásban előterjesztett indokolására hivatkozott, amit a Fővárosi Törvényszék elmulasztott megküldeni a Fővárosi Főügyészségnek. Ebben a védő kifejtette, hogy védence sohasem vitatta az elszámolás szükségességét és maga az összeg is folyamatosan rendelkezésre állt, ezért a sajátjakénti rendelkezés vagy saját céljaira fordítás nem valósulhatott meg. A másodfokú ügyészség álláspontja szerint azonban ez a védői nyilatkozat olyan új tény volt, amelyet sem az elsőfokú bíróság sem vádképviseletet ellátó ügyész nem ismert, mert a vádlott nem terjesztett elő érdemi védekezést az elsőfokú eljárásban, és a védő sem hivatkozott erre korábban. Így az első fokon eljáró ügyészség nem volt abban a helyzetben, hogy eleget tegyen bizonyítási indítvány megtételével ügyfelderítési kötelezettségének, mert a felderítetlenségről tudomása sem volt, és a másodfokú ügyészség sem tehetett indítványt mivel a védő fellebbezésének indokolását nem kapta meg. Álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a tényállás részben felderítetlen. Az elsőfokú ítéletben rögzített történeti tényállás a másodfokú bíróság által hiányolt bizonyítások lefolytatása nélkül is megalapozott. Ezért nem értelmezhető a másodfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, hogy az ügyészség nem tett eleget ügyfelderítési kötelezettségének, mert az ügyész nem is látta indokoltnak a tényállás kiegészítését mivel, azt megalapozottnak tartotta. Amennyiben pedig a másodfokú bíróság úgy látta, hogy részleges megalapozatlanság kiküszöbölése a vádlott felmentését eredményezheti, a bizonyítást hivatalból is lefolytathatta volna. Utalt továbbá arra is, hogy bár a másodfokú bíróság határozatában az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás megalapozatlanságát állapította meg, azonban a tényállást nem változtatta meg, ezért a felmentő rendelkezése mellett is az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás képezi az ügy lényegét.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Bf. 115/2019/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 624. § (1) bekezdése alapján Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 20.Bf..9739/2018/4. számú ítéletét változtassa meg, a vádlott bűnösségét folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében állapítsa meg, pénzbüntetést szabjon ki vele szemben, rendelkezzen a magánfelet megillető kártérítésről, továbbá állapítsa meg, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget a vádlott viseli. A fellebbviteli főügyészség kifejtette azon álláspontját, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Be. 26. § (1) bekezdésében írt ügyészségi indítványozási és észrevételezési jogról szóló rendelkezést, amikor a másodfokú bírósághoz benyújtott védői fellebbezés írásbeli indokolását nem küldte meg indítványtételre a Fővárosi Főügyészségre. Ez az eljárási szabálysértés azonban érdemi hatással volt a másodfokú bíróság ellentétes döntésének meghozatalára, mert a másodfokú bíróság szerint az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát csak bizonyítással lehetett volna kiküszöbölni, erre irányuló ügyészi indítvány hiányában azonban azt nem rendelhette el. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a szükséges és lehetséges bizonyítékokat beszerezte, azokat egyenként és összességükben is értékelve helyes történeti tényállást állapított meg. A másodfokú bíróság azonban ítéletében csak az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás elírási hibáját javította, egyébként a tényállást nem változtatta meg, pedig azt részben felderítetlennek és megalapozatlannak tartotta. A másodfokú bíróság a hiányosságot a másodfokú eljárásban kiküszöbölhetetlennek ítélte, mert - hivatkozása szerint - hivatalból nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítékok beszerzésére, az ügyész pedig nem indítványozta bizonyítás felvételét a másodfokú eljárásban. A fellebbviteli főügyészség hivatkozása szerint azonban a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a másodfokú ügyész nem is volt abban a helyzetben, hogy a bizonyítás felvételét indítványozza, hiszen a védelmi fellebbezés írásbeli indokolását, amelyben a védő az új tényt állította, a bíróság nem is bocsátotta az ügyészség rendelkezésére. Az általa helyesnek tartott történeti tényállás ellentétes a másodfokú bíróság döntésének tartalmával, ezért annak megváltoztatása és a vádlott bűnösségének a megállapítása indokolt, hiszen az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás tartalmazza a vádlott terhére rótt sikkasztás minden törvényi tényállási elemét.