A Fővárosi Törvényszék K.700685/2022/20. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (MENEKÜLTÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2007. évi LXXX. törvény (Mjtv.) 11. § (2) bek.] Bíró: Dudás Dóra Virág

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék K.700685/2022/20.*, 3044/2023. (II. 8.) AB végzés

***********

Fővárosi Törvényszék

Az ügy száma: 11.K.700.685/2022/20.

A felperes: Felperes (cím2)

A felperes képviselője: Czövek és Deme Ügyvédi Iroda (cím4 ügyintéző: dr. Deme János ügyvéd)

Az alperes: Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (cím1)

Az alperes képviselője: dr. Mágó András r. alezredes igazgató

A per tárgya: a menekültügyben hozott 106-M-858/2/2022. számú határozat felülvizsgálatával kapcsolatos közigazgatási jogvita

Í T É L E T

A bíróság a keresetet elutasítja.

Az ítélet ellen nincs helye perorvoslatnak.

I n d o k o l á s

A per alapjául szolgáló tényállás

[1] A sz állampolgárságú felperes a 2013. július 19. napján kelt 106-1-14069/11/2013-M számú határozatban arra tekintettel kapott menekültkénti elismerést, hogy fiatal, hadra fogható férfiként meghatározott társadalmi csoporthoz tartozáson alapuló üldöztetésnek lenne kitéve a származási országában.

[2] A határrendészet 2021. augusztus 5. napján arról értesítette az alperest, hogy a felperes Sz b Nagykövetsége által 2017. augusztus 2. napján kiállított és 2023. augusztus 1. napjáig érvényes útlevéllel utazott Budapest és I között. Erre tekintettel az alperes 2021. augusztus 10. napján hivatalból eljárást indított a felperes menekült státuszának visszavonására. A felperes az eljárás során úgy nyilatkozott, hogy származási országába nem utazott az útlevéllel, hanem kizárólag csak a Tban tartózkodó beteg édesapját látogatta.

[3] Az alperes 2022. január 19. napján kelt 106-M-858/2/2022. számú határozatával a felperes "menekült státuszát" visszavonta, megállapította, hogy a visszaküldés tilalma nem áll fenn, a felperest Sz területére kiutasította, a kiutasítás végrehajtását kitoloncolással rendelte el Sz határáig, valamint két év beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el a felperessel szemben. A visszavonást egyrészt a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Met.) 11. § (2) bekezdés a) pontjának azon rendelkezésére alapította, miszerint az elismerést vissza kell vonni, ha a menekült önkéntesen ismét igénybe veszi a származási országa védelmét. Az ilyen védelem igénybevételének tekintette ugyanis azt, hogy a felperes a menekültkénti elismerését követően úti okmányt igényelt származási országa külképviseletén méltányolható ok nélkül. Az útlevéllel hatszor utazott be Tba, mégpedig állításával ellentétben nem beteg édesapja meglátogatása céljából, mivel annak halálát követően utazott először. Az általa nyilatkozott, méltányolni vélt ok nem elfogadható, szavahihetősége többszörösen megdőlt. A magyar hatóságok által kiállított menekült úti okmányával is utazhatott volna Tba, azonban ehelyett a sz magánútlevél kérelmezésével és megszerzésével önkéntesen igénybe vette származási országa védelmét. A menekültkénti elismerés visszavonásának másik okaként szolgált a Met. 11. § (1) bekezdés e) pontja szerinti azon feltétel megvalósulása, hogy megszűntek az elismerés alapjául szolgáló körülmények. Szban ugyanis a 18 és 42 év közötti férfiakat érinti a kötelező katonai szolgálat, és a szolgálatot már teljesítettek csak 42 éves korukig hívhatók be tartalékos szolgálatra. A felperes 2022. március 20. napján - tehát a határozat meghozatalához képest közeljövőbeli időpontban - betöltötte a 42. életévét, amely a behívható tartalékos szolgálat felső korhatára. Üldöztetéstől tehát már nem kell tartania, ezért is került sor a menekült státuszának visszavonására. Mivel Sz fővárosának, a belső védelmi alternatívaként szolgáló Dnak a Fővárosi Törvényszék közelmúltbeli ítéletei értelmében megfelelő a biztonsági helyzete, járványügyi szempontból a felperes nem veszélyeztetett, és következmények nélkül vissza tud utazni Szba, esetében nem állt fenn a visszaküldés Met. 45. § (1) bekezdése szerinti tilalma. A menekültügyi kiutasítás a Met. 45. § (6) bekezdésén alapult, figyelemmel a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 43. § (2) bekezdés b) pontjára. A kitoloncolás elrendelésének alapja a Harmtv. 65. § (1) bekezdés c) pontja, amely a kiutazás ellenőrzésének szükségességére utal a nemzetbiztonság, a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség érvényesítése, a közbiztonság vagy a közrend védelme érdekében. (A határozat nem fűzött további indokolást a kitoloncoláshoz). A kiutasítás végrehajtásának célországát az alperes a Harmtv. végrehajtásáról szóló 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 118. § (2) bekezdése szerinti sorrend figyelembevételével az e) pont szerinti származási országként határozta meg. A Sz határáig való kitoloncolást azzal indokolta, hogy a felperes Schengeni államban vagy az Európai Unió más tagállamában nem rendelkezik tartózkodási engedéllyel, és nincs olyan ország, amely köteles őt visszafogadni, illetve szokásos helye a származási országában található. A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése a Harmtv. 47. § (1) bekezdésén alapult azzal, hogy az időtartam meghatározásakor az alperes figyelemmel volt a felperes családi és jövedelmi helyzetére.

A kereset, a védirat

[4] A felperes keresetében az alperes határozatának megsemmisítését kérte. Sérelmezte a státusza visszavonását, a visszaküldési tilalom hiányának megállapítását, a kiutasítását, valamint azt, hogy nem T lett a kiutasítás célországa. Álláspontja szerint a külképviselet felkeresése nem azonosítható a származási ország védelmének önkéntes igénybevételével. Jogi képviselője - annak emlékezete szerint - indítványozta a visszavonásra irányuló eljárásban 2021. augusztus 3. napján tartott meghallgatáson, hogy az alperes tisztázza a Ti beutazási szabályok változását. Azért kérelmezte ugyanis a Szi úti okmányt, hogy Tba tudjon utazni beteg édesapjához, majd édesapja sírjának látogatása érdekében, azonban azt a tájékoztatást kapta a budapesti t külképviseletről, hogy ott a magyar hatóságok által kiállított útlevélbe nem helyeznek el vízumot. A Szi állampolgárok vízummentesen utazhattak be Tba Szi magánútlevéllel, a forradalom időszakában azonban nem utazhattak be, kivéve Szi útlevélbe esetlegesen megkapott vízummal. Szba nem utazott, nem vette igénybe származási országa védelmét. Édesapja megbetegedésekor merült fel az útlevél igénylés szükségessége, mire azonban megkapta az úti okmányt, már nem tudott vele utazni vízummentesen, mert megváltoztak a beutazási szabályok. T vízumkötelezettséget vezetett be a rengeteg Szi menekült miatt, és azt csak hónapokkal később törölte, amire már a felperes édesapja meghalt. Alapos indoka volt tehát annak, hogy miért csak az apja halála után hónapokkal utazott Tba. Mivel a fentieken alapuló véleménye szerinti a státusz visszavonási ok nem áll fenn, szükségtelen volt országinformációt beszerezni a Szi biztonsági helyzetről, az eljárást meg kellett volna szüntetni a Met. 74. § (1) bekezdése alapján. Hiányos továbbá a határozatban szereplő országinformáció arra vonatkozóan, hogy Sz biztonságos. Esetében korábbi A-i életére tekintettel az ottani helyzetet kellett volna értékelni, és csak ezt követően belső védelmi alternatívát vizsgálni, nem pedig a Di helyzetből kiindulni. Házastársa és két kiskorú gyermekei továbbá elismert menekültek, az ő státuszukat nem vonta vissza az alperes, így a Harmtv. 19. §-a szerint a személye családi együttélés célú tartózkodási engedélyre jogosult, vagyis el kellett volna tekinteni kiutasításától, ezt kívánta a gyermekek mindenek felett álló érdeke és a családi egység védelme is. A kitoloncolás elrendelése azért jogszabálysértő, mert nem tartalmaz indokolást sem a tekintetben, hogy miért került sor az elrendelésre, sem arra vonatkozóan, hogy miért Sz határáig. Nem utal arra, hogy valamely nyilatkozatával megtagadta volna az Európai Unió elhagyását, és nem jelöl meg más olyan alapos okot sem, ami alapján feltehető lenne, hogy nem fog önkéntesen távozni. Az alperes csak a perben fejtette ki, hogy vélekedése szerint nem fog eleget tenni távozási kötelezettségének, azonban ennek pontos indokait ekkor sem fejtette ki, és határozatát egyébként sem egészítheti ki. Végül az alperes tévesen állapította meg a Vhr. 118. § (2) bekezdés e) pontja alapján a kiutasítás célországát, hiszen t tartózkodási engedélye alapján a c) és d) pontok alkalmazhatók személyére.