BH 2001.8.370 Bérhátralékra alapított lakáskiürítési per újabb felmondás nélkül nem indítható, ha a korábbi azonos jogcímre alapított kiürítés iránti per szünetelés miatt megszűnt [1993. évi LXXVIII. tv 24. § (1) bek. a) pont, 25. §, Ptk. 4. §].

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperesek a perbeli önkormányzati lakás bérlői, akik lakbérfizetési kötelezettségüknek több esetben nem tettek eleget. A felperes megbízottjaként eljárt D. Részvénytársaság az 1994. augusztus 9-i eredménytelen felszólítás után a lakásbérleti szerződést 1994. szeptember 30. napjára felmondta, majd a felperes a lakás kiürítése iránt pert indított. A városi bíróság előtt indult peres eljárás a felek egyezségkötésével fejeződött be, és az alperesek az 1995. június 30-ig keletkezett 99 836 forint lakbérhátralékukat megfizették. A felperes ezt követően újabb lakásbérleti szerződést kötött az alperesekkel, amelyet azonban a lakbérhátralék nem fizetése miatt 1996. április 30. napjára ismét felmondott. A felmondásra alapított peres eljárás szünetelés folytán megszűnt. Az alperesek a per során a lakbérhátralékuk kiegyenlítését vállalták, ennek azonban nem tettek eleget.

A felperes az 1997. május 13-án előterjesztett keresetében az 1997. március 31-ig keletkezett 130 495 forint lakbérhátralék miatt, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Lt.) 24. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a lakás kiürítésére kérte az alperesek kötelezését.

Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak tartotta, és az alpereseket a lakás kiürítésére kötelezte azzal, hogy elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felek a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések folytán a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően, együttműködve kötelesek eljárni, ezért figyelembe kell venni, hogy az alperesek önhibájukon kívül kerültek olyan nehéz anyagi helyzetbe, amelynek következtében lakbértartozásukat csak a másodfokú eljárásban rendezték.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Jogi álláspontja szerint a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségeket a felperes nem sértette meg, hiszen több alkalommal méltányosan intézte az alperesek teljesítési késedelmeit, ugyanakkor az alperesek éltek vissza helyzetükkel, mert a perben tett nyilatkozatuk ellenére a lakbértartozásukat a vállalt határidőben nem egyenlítették ki.

Az alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.