A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20245/2015/8. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 130. §, 196. §, 198. §, 213. §, 252. §, 275. §, 366. §, 368. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 216. §, 223. §, 296. §, 297. §, 328. §, 329. §, 339. §, 349. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 39. §] Bírók: Döme Attila, Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Vogyicska Petra

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23905/2013/21., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20245/2015/8.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

28.Pf.20.245/2015/8. szám

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Ruzsek Róbert ügyvéd (fél címe 1) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű, II.rendű felperes neve II. rendű, III.rendű felperes neve III. rendű és IV.rendű felperes neve IV. rendű (mindannyian I.rendű felperes címe szám alatti lakos) felpereseknek - az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztálya (ügyintéző: dr. Sári Péterné bíró) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2014. december 16. napján kelt, 39.P.23.905/2013/21. számú ítélete ellen a felperesek által 22. és 24. sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátai között - hatályon kívül helyezi, és megállapítja, hogy az alperes kártérítési felelősséggel tartozik a felpereseknek az E B által 2002. április 16-án reájuk engedményezett követelésen alapuló, végrehajtás korlátozása iránti keresetük jogerős elutasításával okozott kárért.

Egyúttal az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban 1.713.400 (egymillió-hétszáztizenháromezer-négyszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetékköltség, továbbá a felperesek, mint együttes jogosultak oldalán 680.085 (hatszáznyolcvanezer-nyolcvanöt) forint, míg az alperes oldalán 535.000 (ötszázharmincötezer) forint perköltség merült fel.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítették, hogy a felperesek 1998-ban megvásárolták L I és K Zs eladóktól az É, 00000 helyrajzi szám alatti ingatlant. Az adásvételi szerződés nyomán kialakult elszámolási vita végén a Legfelsőbb Bíróság Pf.VI.26.500/2000/5. számú, 2002. október 1-jén jogerőre emelkedett ítéletével kötelezte a felpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg L I és K Zs részére 13.804.405 forintot és ennek járulékait. A felperesek 2003. március 26-án megfizettek 19.019.020 forintot, így tartozásuk ekkor 8.175.136 forint tőke és kamataira csökkent.

L Inak és K Zsnak E B felé 5.180.000 forint tőke és járulékai tartozása állt fenn a Fővárosi Bíróság 57.Pf.29.680/2001/3. számú, 2002. március 19-én jogerőre emelkedett ítélete szerint. Ezt a követelést a 2002. április 16-án kötött megállapodással E T (korábbi nevén E B) a felperesekre engedményezte.

Az engedményezési okiratot a felperesek és dr. CS J ügyvéd - úgyis, mint az azt szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd - írták alá. Az okiratba foglaltak szerint dr. CS J ügyvéd volt az engedményező teljes körű meghatalmazott képviselője. Az okiraton az engedményező aláírása nem szerepelt. A felperesek írásban értesítették az engedményezésről L It és K Zst 2003. január 20-án, dr. CS J ügyvéd útján. Az értesítést E B nem írta alá, képviselőjeként dr. CS J ügyvéd szerepelt. L I és K Zs nem ismerték el az engedményezést és ennek folytán a felperesek beszámítását sem. Ehelyett végrehajtási eljárást indítottak a felperesek ellen.

A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 0104-20.Vh.5681/2004/2. és 0104-20.Vh.5682/2004/2. számú, 2005. március 23. napján kelt végzéseiben megállapította, hogy az E B által L I és K Zs ellen indított végrehajtási eljárásokban a végrehajtást kérő jogutódai a felperesek, mint engedményesek. A másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság a jogutódlást megállapító végzéseket hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította, a felek meghallgatásának mellőzése miatt. A megismételt eljárásban a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 0104-19.Vh.5681/2004/17. számú, 2006. július 17-én jogerős és a 0104-19.Vh.5682/2004/15. számú, 2006. október 24-én jogerős végzéseivel megállapította a jelen per felpereseinek jogutódlását a végrehajtási eljárásban.

Mindezzel párhuzamosan a felperesek az ellenük folyamatban levő végrehajtás korlátozása, illetőleg megszüntetése iránt indítottak pert L I és K Zs ellen. A Budaörsi Városi Bíróság a 4.P.22.349/2003. számon folyamatban volt perben nem látott lehetőséget az engedményezett követelés beszámítására, ezért a felperesek végrehajtás megszüntetése iránti keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperesek az engedményezett követelést a L I és K Zs által ellenük indított perben beszámítási kifogásként érvényesíthették volna, de azt elmulasztották. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte amiatt, hogy a felperesek a beszámítással nem késtek el, mert jogosulti pozícióba csak a per jogerős befejezése után kerültek. Ezért előírta, hogy vizsgálni kell: az engedményezési szerződés érvényesen létrejött-e, és azt a jelen per felpereseinek kell bizonyítani.

A megismételt eljárásban a Budaörsi Városi Bíróság ismét elutasító ítéletet hozott, mert álláspontja szerint az engedményező nyilatkozatot az engedményező sem személyesen, sem képviselője útján nem írta alá, ennek következtében az engedményezési szerződés nem jött létre. A másodfokon eljárt alperes az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kiegészítette a tényállást azzal, hogy az engedményezési szerződés utóbb becsatolt példányát az engedményező képviseletében eljáró ügyvéd aláírta, és ellenjegyezte meghatalmazott ügyvédként. Azonban ez sem felelt meg a Ptk.297.§-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezésnek. A felperesek nem bizonyították, hogy L I és K Zs alperesekkel szemben olyan ellenkövetelésük van, amely végrehajtható határozaton, egyezségen vagy közokiraton alapult volna, mivel a csatolt okiratok e kritériumoknak nem feleltek meg, ezért követelésük beszámításra nem alkalmas. Úgy ítélte meg, hogy nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy az engedményezési nyilatkozat érvényesen létrejött-e vagy sem.

A felperesek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.20.413/2006/3. számú végzésében a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Rögzítette, hogy a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem bírálta felül az elsőfokú bíróságnak az elutasító ítélet indokolásában kifejtett jogi álláspontját, miszerint a felperesek és a beszámítani kívánt ellenkövetelés eredeti jogosultja, E T között engedményezési szerződés nem jött létre. Kimondta, hogy a megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy az engedményezésnek nincs alakszerű törvényi feltétele. Ekként a jognyilatkozat képviselő útján történő megtételéhez szükséges meghatalmazás is bármilyen formában megadható. A meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek a Ptk.223.§-ának (1) bekezdése szerint, amelyeket jogszabály a meghatalmazás alapján kötendő szerződéssel előír. Jogi képviselő e minőségétől függetlenül természetes személyként is meghatalmazható, így az engedményes által e-mailben továbbított meghatalmazás érvényesnek fogadható el. A felperesek által a jogerős ítélet meghozatala után beszerzett okirat tartalmát nem vette figyelembe, azonban rögzítette, hogy a megismételt eljárásban annak bizonyítékként történő értékelését kérhetik. Kifejtette, nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az engedményezésen alapuló perbeli jogutódlás megállapítására jogerősen nem került sor, mivel a felperesek L I és K Zs alperesekkel szemben fennálló ellenkövetelés jogosultjaként alappal igényelhetik annak beszámításával a végrehajtási szakban lévő követelés megszűnésének megállapítását és a végrehajtás megszüntetését, illetőleg korlátozását, amennyiben megállapítható, hogy az engedményezés megtörtént.