BH 2001.1.10 A terhelt a tulajdonában levő földbe a sértettek által vetett, de az ő birtokában levő búzára, annak learatásával és betakarításával tulajdonjogot szerez, a sértettek azonban a terményből természetbeni részesedést követelhetnek;

a terhelt és a sértettek között így létrejött elszámolási jogviszony a büntetőjogon kívül esik, és kizárja a lopás bűncselekményének megállapíthatóságát [Btk. 316. § (1) bek., Ptk. 94. §, 99. §, 125. § (1) és (2) bek.].

A városi bíróság az 1997. november 20. napján kihirdetett ítéletével a terhelt bűnösségét 7 rb. lopás vétségében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 100 napi tétel - napi tételenként 400 forint - pénzbüntetésre ítélte. Kötelezte a terheltet, hogy tizenöt napon belül a sértetteknek személyenként 6720 forintot, annak kamatait, továbbá az államnak járó illetéket fizesse meg.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt és a hét sértett a szövetkezettől kaptak földterületeket, amelyek egymás mellett helyezkedtek el. A sértettek a földet nem osztották fel egymás között, hanem egy darabban hagyták, és ezt a területet 1995 őszén búzával bevetették. A sértettek a szóban forgó egész földterületet az 1996. május 16. napján kelt adásvételi szerződéssel a város önkormányzatnak eladták, azzal a kikötéssel, hogy a vevő csak 1996. július 15. napján - a búza learatása után - lesz birtokos.

A földterület bevetése után derült ki, hogy a föld kimérése tévesen történt, nevezetesen: a sértetteknek kimért földdarabból mintegy 40x500 méteres sáv és még további két hektár a terhelt földterületéhez tartozik. A terhelt ezért 1996. június végén erről a földterületről a búzát learatta, és ezáltal a sértetteknek összesen 53 760 forint kárt okozott.

A védelmi perorvoslatok kapcsán eljárt megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1998. november 24. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a magánfelek részére megítélt kártérítés összegét a terhelt az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül köteles megtéríteni; a magánfeleknek a megítéltet meghaladó polgári jogi igénye érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.

Kiegészítette a tényállást annyiban, hogy a terhelt az egyes sértetteknek 6720 forint, illetve egy sértettnek 13 440 forint, összesen legalább 53 760 forint kárt okozott.

A városi bíróság ítélete, továbbá a megyei bíróság mint másodfokú bíróság végzése ellen a terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással, anyagi jogszabálysértést sérelmezve, a terhelt felmentése, továbbá a polgári jogi igény megítélésének a mellőzése érdekében. A felülvizsgálati indítványban részletesen kifejtett álláspont szerint a terhelt magatartása nem valósította meg a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott lopást, mivel a földhivatal 1995. október 31-én birtokba adta a búzával már bevetett állapotban levő földterületet, majd az 1996. április 23-án elkészített megosztási vázrajz és térkép alapján azt ki is jelölte. Következésképpen a terhelt tulajdonában levő és egyúttal a birtokába került földről aratta le a termést 1996 júliusában. A védő álláspontja szerint a másodfokon eljárt bíróság törvényt sértett, amikor a határozata meghozatalakor nem vette figyelembe a Ptk. 125. §-ában írt, a termékek, a termények és a szaporulat elsajátítására vonatkozó rendelkezéseket. A Ptk. 125. §-ának (2) bekezdése értelmében a terhelt a saját földjén a sértettek által vetett búza learatásával azon tulajdonjogot szerzett, azonban - a hivatkozott törvényhely alapján - a learatott terményből a sértettek természetbeni részesedést követelhetnek, mivel a korábbi téves földkijelölésen alapuló tulajdonba vételi joguk megszűnt, mielőtt az aratással ők szereztek volna tulajdonjogot. Mindebből az következik, hogy a terhelt és a sértettek között csupán polgári jogi, elszámolási jogviszony jött létre, bűncselekmény azonban nem valósult meg.