A Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27322/2014/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FOGYASZTÓVÉDELMI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 67. §, 78. §, 340. §, 1988. évi I. törvény (Kkt.) 3. §, 32. §, 33. §, 34. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 43. §, 1997. évi CLV. törvény (Fgy. tv.) 1. §, 2. §] Bíró: Mazzag Judit

Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

4.K.27.322/2014/5.szám

A Dr. Tóth János ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen fogyasztóvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult közigazgatási perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása végett beavatkozó beavatkozó címe.) beavatkozott - a bíróság meghozta a következő

Í T É L E T E T

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000,- (tizenötezer) Ft perköltséget.

Kötelezi továbbá a felperest, hogy az Adóigazgatósága külön felhívására fizessen meg az Államnak 30.000,- (harmincezer) Ft feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A bíróság a közigazgatási hatósági eljárás iratai és a felek nyilatkozatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az alperesi beavatkozó kártérítési igényt jelentett be a felperesnél a személygépkocsijában 2013. április 22. napján úthiba következtében keletkezett kár miatt. A felperes 2013. augusztus 15. napján kelt válaszában az alperesi beavatkozó kártérítésre irányuló igényét elutasította arra hivatkozással, hogy a gépjárműben bekövetkezett kár annak életkorával és állapotával összefüggésben keletkezett.

Az alperesi beavatkozó a felpereshez 2013. szeptember 18. napján érkezett levelében panasszal élt, amelyben a felperes eljárását kifogásolta, majd mivel a panaszbeadványára a felperestől választ nem kapott, 2013. november 18. napján fogyasztói kérelmet terjesztett elő a Banknál, amely a kérelmet az elsőfokú hatósághoz (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) tette át. Az elsőfokú hatóság 2013. december 18. napján fogyasztóvédelmi hatósági eljárás indított a felperesel szemben, amelynek során a felperes az eljárás megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy nem tartozik a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) hatálya alá.

A felperes az alperesi beavatkozó 2013. szeptember 18. napján érkezett panaszbeadványára 2013. december 12. napján kelt levelével válaszolt, amelyben csupán annyit közölt, hogy a korábbi levelében kifejtett álláspontját változatlanul fenntartja.

Az eljárási szabálysértés miatt megismételt fogyasztóvédelmi hatósági eljárás során az elsőfokú hatóság 2014. július 22. napján kelt határozatszám 1. számú határozatával kötelezte a felperest, hogy a hozzá érkező írásban tett reklamációra 30 napon belül írásban és érdemben válaszoljon. Kötelezte továbbá, hogy a panasz elutasítása esetén a fogyasztót írásban tájékoztassa arról, hogy panaszával - annak jellege szerint - mely hatóság vagy békéltető testület eljárás kezdeményezheti, megadva az illetékes hatóság, illetve a vállalkozás székhelye szerinti békéltető testület levelezési címét. Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes az Fgytv. 17/A. § (6) bekezdésében foglalt 30 napos válaszadási határidőt nem tartotta be, továbbá megsértette az Fgytv. 17/A. § (8) bekezdését is, amikor válaszlevelében nem tájékoztatta a fogyasztót a jogszabályban előírt azon szervek megnevezéséről és elérhetőségéről, ahova további panaszával fordulhatna. A jogkövetkezmény meghatározása körében az Fgytv. 47. § (1) bekezdés b.) pontjára hivatkozott és ezzel összefüggésben azt mérlegelte, hogy írásbeli érdemi válasz hiányában súlyosan sérült a fogyasztó tájékoztatáshoz és érdekérvényesítéshez fűződő joga.

A felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezéssel élt, amelyben annak megsemmisítését kérte, mivel álláspontja szerint az elsőfokú hatóság a hatáskörét túllépve járt el, ugyanis a felperes tevékenysége nem tartozik az Fgytv. hatálya alá. Hangsúlyozta, hogy a közúton kárt szenvedő és a közút kezelője között nem jön létre olyan kapcsolat, ami a törvény hatálya alá tartozna.

A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatszám 2. számú határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta és felhívta a felperest, hogy az elsőfokú határozat rendelkező részében megfogalmazott kötelezéseknek az abban foglaltak szerint tegyen eleget. Határozata indokolásában hivatkozott az Fgytv. 2. § a.), b.), g.) és l.) pontjaiban meghatározott értelmező rendelkezésekre és rámutatott, hogy a felperes a kezelésében lévő országos közúthálózat fenntartási és üzemeltetési feladatait látja el. Feladata többek között, hogy útfenntartó tevékenységével zavartalan közlekedést biztosítson minden forgalomban résztvevő számára, tevékenysége pedig kiterjed az országos közúthálózat és az autópályák üzemeltetési, fenntartási és karbantartási munkáira is. Álláspontja szerint a sokrétű feladatkör alapján a felperes által nyújtott szolgáltatások igénybevétele során az igénybevevő az Fgytv. hatálya alá tartozó fogyasztói minőségben kerülhet kapcsolatba a felperessel. Kifejtette, hogy a felperes önálló foglalkozásával összefüggő célok érdekében végzi munkáját, amelynek során az igénybevevők szolgáltatást vesznek igénybe, ezzel kapcsolatban pedig felmerülhetnek kifogások, panaszok, így az igénybevevők az Fgytv. szerinti fogyasztói minőségbe kerülnek.

* * *

Kereset és ellenkérelem:

A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. A jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a felperes nem tartozik az Fgytv. hatálya alá, így az alperes a hatáskörét túllépve járt el. Rámutatott, hogy a közútkezelés kétségtelenül közszolgáltatás, de az Fgytv. 1. § h.) pontja nem említi azon közszolgáltatások között, amelyek a törvény hatálya alá tartoznak. Az Fgytv. 2. § a.), g.) és e.) pontjaira hivatkozással kiemelte, hogy sem a közút maga, sem annak használata nem áru, az utat használó a közútkezelőtől származó árut nem vesz, nem rendel meg, nem használ, nem vesz igénybe és nem is ajánlat címzettje. Hangsúlyozta, hogy a szolgáltatás egyrészt ellenszolgáltatás fejében végzett tevékenység, az ellenszolgáltatás viszont a perbeli esetben hiányzik. A szolgáltatás másrészt a megrendelő, megbízó igényének kielégítését célozza, a közutat igénybevevő ugyanakkor megrendelő nem lehet, mivel a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 3. § (1) bekezdése (a továbbiakban: Kkt.) alapján úthasználati jogosultság a törvény erejénél fogva áll fenn, ahhoz nem kell megrendelői viszony. Álláspontja szerint megrendelő és fogyasztó hiányában nem jöhet létre az Fgytv. hatálya alá tartozó jogviszony. Megítélése szerint az alperes jogértelmezésével szemben a hatóság hatáskörébe a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 19. §-a alapján csak az tartozik, amit jogszabály megállapít és nem pedig az, amit nem zár ki, az utóbbi esetben ugyanis az ügyfél egy lényegében korlátok nélküli szervvel állna szemben.