A Kúria Kfv.35062/2018/5. számú precedensképes határozata bérgarancia alapból való támogatás jogszerűsége tárgyában. [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. §, 1994. évi LXVI. törvény (Bgtv.) 1. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 83. §] Bírók: Dobó Viola, Horváth Tamás, Patyi András

A határozat elvi tartalma:

Felszámolási eljárás során a munkaviszony jogellenes megszüntetéséből származó követelés kielégítési sorrendbe történő besorolása függ az igényjogosultság adott esetben meghatározható sajátosságaitól is.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.IV.35.062/2018/5. szám

A tanács tagjai: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró,

Dr. Dobó Viola bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Nádas György ügyvéd

Az alperes: alperes neve

Az alperes képviselője: Dr. Michalik György kamarai jogtanácsos

A per tárgya: Bérgarancia Alapból való támogatás jogszerűsége

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.411/2017/6. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria

- a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.411/2017/6. számú ítéletét és az alperes NGM/9095-10/2017. számú határozatát - az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi;

- kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint elsőfokú és 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A feljegyzett 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2011. február 8-ától állt határozatlan időtartamú munkaviszonyban a V. H. Kft. (D., I. u. 2., I. em. 8.) gazdálkodó szervezetnél. A munkáltató 2015. július 7-én kelt, a felperes által 2015. július 8-án kézhez vett azonnali hatályú felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette. A felperes keresetet nyújtott be, melynek nyomán a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.254/2015/14. számú, 2016. február 1-jén kelt ítéletével (a továbbiakban: jogosultságot megállapító ítélet) a keresetet részben megalapozottnak tartotta és a V. H. Kft. munkáltatót a felperes igényét illetően részben elmarasztalta. A bíróság kötelezte a munkáltatót, hogy fizessen meg 990 972 Ft-ot "elmaradt jövedelem címén járó kártérítés jogcímén, valamint ezen tőkeösszeg (...) kamatát" a felperesnek. Jogalapként a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 82. § (1) bekezdését jelölte meg.

[2] Időközben a felperes munkáltatója a V. H. Kft. felszámolás alá került. Felszámolója az A. Kft. a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztályánál a Bérgarancia Alap terhére nyújtandó támogatás iránti kérelmet terjesztett elő 2016 októberében a perbeli követelés támogatásként kifizetése iránt. Az első fokon eljáró közigazgatási szerv a felszámoló kérelmét HB/09-FOGL/003307-0/2016. számú, 2016. november 3-án kelt határozatával elutasította. Az elutasító döntéssel szemben a felperes fellebbezéssel élt. Az alperes NGM/9095-10/2017. számú, 2017. április 28-án kelt, majd az NGM/9095-12/2017. számú, 2017. május 17-én kelt végzésével kijavított határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indoklásában arra hivatkozott az alperes, hogy a követelés eredete elsődlegesen a munkáltató jogellenes magatartására vezethető vissza, és emiatt a felperest ért kár kompenzálásáról van szó, ami nem minősül munkabérnek.

A felperes keresete és az alperes védekezése

[3] Az alperes határozatával szemben a felperes keresettel élt, amelyben kérte az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására, valamint új határozat meghozatalára történő kötelezését. Érvelése szerint a jogellenes felmondás miatt megítélt elmaradt jövedelem bérjellegű juttatásnak minősül, mert az a munkáltatót terhelő munkaviszonyból származó követelés. Hivatkozott ezzel kapcsolatban a 3/2014. (III. 31.) KMK véleményre a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek egyes kérdéseivel kapcsolatosan.

[4] A felperes hivatkozott arra, hogy a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Btv.) törvény az Európai Parlament és a Tanács 2002/74/EK irányelvének (a továbbiakban: Irányelv) nemzeti jogba történő implementálása. Az Irányelv a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami szabályok közelítéséről szóló 80/987/EGK tanácsi irányelvet (a továbbiakban: 80/987/EGK irányelv) módosította. A felperes hivatkozott az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) több eseti döntésére is. Utalt még a Btv.1. § (1) bekezdés d) pontjára, mely szerint bértartozás alatt a munkaviszony jogellenes megszüntetéséből fakadó kártérítés összegét is érteni kell. Hivatkozott még a Kúria 251/2000. számú munkaügyi elvi határozatára is. Ugyancsak felhívta az ILO Magyarország által ratifikált 95. számú egyezményének 1. cikkelyét, amely szerint munkabérnek kell tekinteni nem csak a már teljesített munkáért járó, hanem az elvégzendő munkáért járó juttatást is.

[5] Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte, fenntartva a másodfokú határozat indoklásában kifejtett jogi álláspontját.

Az elsőfokú ítélet