A Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27177/2013/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TÁMOGATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 67. §, 78. §, 324. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 43. §, 1992. évi LXVI. törvény (Nytv.) 5. §, 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (Lakástám. R.) 21. §] Bíró: Mihályi Mónika

Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

4.K.27.177/2013/8. szám

Dr. Noll László ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) szám alatti lakos felperesnek jogtanácsos neveá ltal képviselt alperes neve (alperes címe) szám alatti székhelyű alperes ellen lakástámogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a bíróság nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000,- /tizenötezer/ Ft perköltséget.

Felperes köteles adóhatósági felhívásra az Államnak 30.000,- /harmincezer/ Ft feljegyzett kereseti illetéket megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A bíróság a közigazgatási eljárás iratai, a felperes személyes meghallgatása és a felek nyilatkozatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes a Zrt.-vel 2008. február 29-én kötött szerződéssel a helyszín helyrajziszám1, cím1 szám alatti lakás megvásárlásához - CNRD és CNJ nevű gyermekei után - 2.400.000 Ft lakásvásárlási kedvezményt vett igénybe. A kedvezményt a Zrt. a felperes részére 2008. április 7-én folyósította.

A felperes 2011. szeptember elejétől a gyermekeivel együtt helyszín2-n él akként, hogy időnként barátoknál, időnként a testvérénél, időnként pedig az édesanyja helyszín2 lakásában szállnak meg. A felperes a Zrt.2. cím2 szám alatti irodájában dolgozik, emellett levelező tagozaton helyszín2-n végzi a intézmény1 és a intézmény2 A gyermekei helyszín2-n járnak iskolába és helyszín2-n részesülnek orvosi ellátásban. 2011. szeptember 27-től a felperes és gyermekei bejelentett lakóhelye cím2 A felperes és a gyermekei hetente hétfőtől szombatig bizonyosan helyszín2 tartózkodnak, a támogatással megvásárolt cím1 szám alatti lakást hetente - kéthetente hétvégén egy napra, az ünnepek és az iskolai szünetek alkalmával használják. A helyszín1 lakás használatát a felperes másnak nem engedte át, a lakás közüzemi költségeit fizeti.

* * *

A felperes 2013. január 24-én az alperes hozzájárulását kérte a támogatott ingatlanra bejegyzett jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom törléséhez. Kérelméből a hatóság észlelte, hogy a felperes a lakóhelyeként cím 2. szám alatti lakást jelölte meg. 2013. január 30-án a alperes neve megyei igazgatósága a felperessel szemben hatósági ellenőrzést, majd annak megállapításai alapján 2013. április 26-án a lakáscélú állami támogatás igénybevétele jogszerűsége tárgyában hatósági eljárást indított.

Az elsőfokú hatóság a 2013. április 26-án hozott ügyszám1 számú határozatában a felperest a 2.400.000 Ft összegű lakásvásárlási kedvezmény 15 napon belüli visszafizetésére kötelezte.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2013. június 20-án hozott ügyszám2. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az első- és a másodfokú hatóság is egyezően azt állapította meg, hogy a felperesnek és a vele együtt költöző családtagjainak 2011 szeptemberétől a bejelentett lakóhelye a cím2 szám alatti lakás és a felperes kiskorú gyermekei helyszín2-n járnak iskolába. Ebből a hatóság arra következtetett, a támogatott lakás nem szolgál a felperes és a vele együtt költözők lakóhelyéül, ezért a 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 21. § (1) bekezdése alapján a felperes a támogatás visszafizetésére köteles.

* * *

Kereset és ellenkérelem:

A felperes a keresetében elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megváltoztatását és a visszafizetésre kötelezés mellőzését, az alperes perköltségben marasztalását kérte. A felperes szerint az alperes határozata megalapozatlan, a hatóság a rendelkezésre álló adatokból tévesen következtetett arra, hogy a támogatott helyszín1 lakás nem szolgál a felperes és családtagjai lakóhelyéül. 2011. szeptember 27-én a felperes és a gyermekei azért jelentkeztek be a cím 2 szám alatti címre, hogy a gyermekek helyszín 2-n járhassanak iskolába. Ezt pedig az tette szükségessé, hogy a felperesnek heti két napon az egyetemi tanulmányai miatt, további heti egy - két napon munkavégzése miatt helyszín2-n kell tartózkodnia, ugyanakkor az egyik gyermeke súlyos étel intoleranciában szenved, így ellátására csak a felperes képes, illetőleg helyszín2-n részesül orvosi ellenőrzésben is. A cím2 szám alatti lakás azonban ténylegesen nem szolgál a felperes és családtagjai lakóhelyéül, az lakhatásra nem is alkalmas, ténylegesen egy irodahelyiség. A család lakhatásra szükséges tárgyai azóta is a helyszín1 lakásban vannak, a felperes és a családja hétvégente, a téli és a nyári szünetekben itt tartózkodik. A hatóság tévesen annak a ténynek tulajdonított döntő jelentőséget, hogy a felperes és gyermekei bejelentett lakcíme helyszín2, holott ettől függetlenül a felperes lakóhelye ténylegesen változatlanul a helyszín1 lakás maradt, a 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 21. § (1) bekezdése pedig nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a támogatott személynek a támogatott lakásban kell állandó bejelentett lakcímmel rendelkeznie. A felperes szerint a hatóság tévesen figyelmen kívül hagyta azt a tényt is, hogy a támogatott ingatlan közüzemi díjait 2011 óta a felperes fizeti.

Másrészt a felperes Alaptörvény-ellenesnek tartotta az alperes határozatát megalapozó Korm. rendelet 21. §-át. A felperes szerint azzal, hogy maga a Kormányrendelet nem határozza meg a lakóhely fogalmát, nem tesz eleget a normavilágosság követelményének, ezzel sértve a jogbiztonság elvét, továbbá a jogszabály Alaptörvény-ellenes azért is, mert nem törvényi szintű jogszabály, hanem Kormányrendelet korlátoz alapvető állampolgári jogot. A felperes szerint ugyanis a Kormányrendelet az állampolgárok állami támogatás felvételéhez való jogát korlátozza, holott a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. szerint alapvető jog csak törvényi szinten korlátozható.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását kérte. Megismételte a másodfokú határozatban foglalt álláspontját, hangsúlyozva azt, hogy a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. tv. 5. § (2) bekezdése szerinti lakóhely definícióból is következik, hogy a perbeli esetben a cím2. szám alatti lakás tekinthető a felperes és családtagjai lakóhelyének. Az alperes szerint a Kormányrendelet egészét és célját nézve a Kormányrendelet 21. §-a szerinti lakóhelynek a támogatott és a vele együtt költöző családtagok lakhatásául szolgáló lakás tekinthető, ahol rendszeres jelleggel, a mindennapjaikban életvitelszerűen tartózkodnak.

* * *