A Szegedi Ítélőtábla Pf.20053/2017/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 22. §, 23. §, 28. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Béri András

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.053/2017/3.szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Mocsainé dr. Temesváry Zita ügyvéd által képviselt felperes neve(címe) szám alatti lakos felperesnek - a dr. Gonda Sándor ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2016. november 14. napján kelt 4.P.20.473/2015/43. számú - 44. sorszámon kijavított - ítélete ellen az alperes részéről 46. számon előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Mellőzi az alperest elsőfokú eljárási illeték és előlegezett szakértői díj megfizetésére kötelező rendelkezéseket, egyben a felperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 103.300,- (Egyszázháromezer-háromszáz) Ft-ra, míg az általa fizetendő szakértői díj összegét 110.292,- (Egyszáztízezer-kettőszázkilencvenkettő) Ft-ra felemeli.

Az állam által viselendő eljárási illeték összegét 103.300,- (Egyszázháromezer-háromszáz) Ft-ra, a szakértői díj összegét pedig 110.292,- (Egyszáztízezer-kettőszázkilencvenkettő) Ft-ra felemeli.

Mellőzi az alperes perköltségben marasztalását és kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 220.000,- (Kettőszázhúszezer) Ft első- és másodfokú eljárási költséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 20.300,- (Húszezer-háromszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. A fennmaradó 20.300,- (Húszezer-háromszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes 2014. augusztus 9-én az alperes által üzemeltetett fürdő létesítményben az úszógumi nélküli testcsúszdán, ülő helyzetben lecsúszva, a zárt henger alakú csúszda oldalának ütközve balesetet szenvedett.

A csúszdázás során itt megengedett testhelyzet a háton fekvő testtartás, szorosan a törzshöz szorított kezekkel. Erről a vendégek a csúszda induló oldalánál jól láthatóan kihelyezett piktogramokból tájékozódhatnak.

A baleset időpontjában a csúszda megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkezett, rendeltetésszerű használatra műszaki szempontból alkalmas volt.

A balesetet követően a felperes még aznap felkereste a (kórház neve) Kórház Traumatológiai Osztályát, ahol elmozdulás nélküli kulcscsonttörését diagnosztizálták és ún. nyolcas költéssel stabilizálták bal vállát. A leleten a felperes előadása alapján szerepel, hogy a sérülés a csúszda oldalába ütközés során következett be. A sérülés okaként rögzíti: "nekiütődés vagy ütés egyéb tárgytól".

Majd 2014. augusztus 18-án megműtötték, mert egy rossz mozdulatot követően bal vállában elmozdulás következett be. Másnap otthonába bocsátották, majd december 9-én a fémanyagokat maradéktalanul eltávolították.

Az alperes felelősségbiztosítója a bejelentett kárigény alapján 97.000,- Ft-ot fizetett meg a felperesnek.

A felperes keresetében a testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogának megsértése miatt 3.000.000,- Ft sérelemdíj és a baleset kapcsán bekövetkezett 444.000,- Ft vagyoni kára megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Igényének jogalapjaként a sérelemdíj tekintetében a Ptk. 2:52. §-át, vagyoni kárai vonatkozásában a 6:519. §-át, a 6:522. §-át és a 6:527. §-át jelölte meg. Előadása szerint a csúszdát rendeltetésszerűen használta, azonban állította, az a baleset időpontjában életveszélyes volt, emiatt következett be sérülése. Sérelmezte azt is, hogy a káreseményt követően a csúszdamester nem hívott ápolót, nem tájékoztatta az orvosi vizsgálat lehetőségéről. Részletezte az őt ért hátrányokat, vagyoni kárait.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a kötelezően vezetendő csúszdanaplóban nem szerepel a baleset ténye és egyéb módon sem igazolható annak bekövetkezte. Egyebekben hangsúlyozta, a létesítmény működési engedéllyel, megfelelőségi nyilatkozattal rendelkezik, a csúszdák használatát pedig jól látható helyen kihelyezett, egyértelmű piktogramok segítik, ezért még ha ott is következett volna be a sérülés, részéről felróható károkozás nem volt.

Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével az alperest 500.000,- Ft sérelemdíj és 7.000,- Ft vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában utalt a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésére, mely szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. Kiemelte, a Ptk. 6:145. §-ában foglalt párhuzamos kártérítési igények kizárására vonatkozó szabály egyértelművé tette, abban az esetben, ha a szerződésszegés egyben deliktuális felelősségi tényállást is megvalósít, akkor a másik fél kártérítési igényét csak a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesítheti. Kifejtette, az új Ptk. a deliktuális kártérítés körében változatlanul megtartja a felróhatóságon alapuló felelősséget, míg a szerződésszegésért fennálló kártérítési felelősség szabályozásánál megszigorítja a szerződésszegő fél kimentésének lehetőségeit. Az alperes védekezésére tekintettel a felperes kötelezettsége volt bizonyítani, hogy az alperes csúszdáján szenvedett el kulcscsonttöréssel járó balesetet, mely után a csúszdamester nem hívott ápolót, nem jelezte az orvosi vizsgálat lehetőségét. A tanúvallomások, valamint a 2014. augusztus 9-i zárójelentés alapján megállapította, a felperes személyiségi jogának, testi épségének, egészségének sérülése a csúszdaparkban elszenvedett baleset oki következménye, amelynek kapcsán az alperes a szerződésszegésért való kártérítési felelősség feltételei szerint köteles helytállni. Nem tekintette bizonyítottnak a felperes arra vonatkozó tényállítását, hogy a csúszdamester nem hívott segítségül ápolót, illetőleg nem jelezte az orvosi vizsgálat szükségességét. A szerződésszegéssel okozott kár megtérítése alóli mentesülés lehetőségét vizsgálva megállapította, hogy a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülmény az alperes ellenőrzési körén belül merült fel, amit alátámaszt az orvosszakértői vélemény. Az sem mondható, hogy a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta volna a felperes sérülését, hiszen az alperes piktogramon jelölte a megengedett testhelyzetet, ismerve a gyártó használati utasítását, így a használat során tapasztaltak alapján kellő körültekintéssel, gondos eljárással a megengedett és tiltott testhelyzetek előírása elvárható. Ennek előírásával és betartatásával elkerülhető lett volna a kárhoz vezető körülmény bekövetkezte. A sérelemdíj iránti igény jogalapját megállapíthatónak találta, majd összegének meghatározása során figyelembe vette, hogy a felperest szórakozás közben, szabadidejében érte olyan külső jegyekkel nem járó sérülés, melynek indokolt gyógytartama, jellege és elhelyezkedése akadályozta megszokott életvitelében. Értékelte továbbá, hogy a felperes hosszabb ideig erős fájdalommal járó betegsége alatt segítségre szorult, kiszolgáltatottá vált. Mindezek mérlegelésével 500.000,- Ft sérelemdíjat tartott alkalmasnak arra, hogy az őt ért hátrányokat hozzávetőlegesen kiegyensúlyozza.