BH 1997.3.127 Tartós mozgáskorlátozottság miatt érvényesített kártérítés mértéke és a nem vagyoni kárpótlás iránti követelés elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 355. § (4) bek.].

A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 520 000 forint kártérítést és ennek törvényes kamatát, valamint 500 000 forint nem vagyoni kártérítést és ennek 1989. június 28. napjától járó évi 20%-os kamatát. A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a felperest 1989. május 17-én motorbaleset érte, amelynek következtében a jobb lábán nyílt sípcsonttörést és a jobb lábszár középső harmadában roncsolt lágyrész sérüléseket szenvedett, továbbá darabosan törött a jobb csípőízületi vápa is. A felperest a baleset után az alpereshez szállították, ahol a nyílt sípcsonttöréssel kapcsolatos műtéti gyógykezelését ellátták. Ezt követően a felperes június 28-án ellenőrzésre jelentkezett, s ekkor ismerték fel a csípőízületi sérülését és a csípőficamot. Ez utóbbiak megszüntetésére műtétet végeztek, majd a felperes hosszabb ideig állt intézeti és kórházi kezelés alatt. Ezek után is a felperesnél a levált combfej nem gyógyult csontosan, álízület alakult ki, amelynek következtében a felperes jobb lába 5 cm-rel rövidebb a másiknál, csípőízületi mozgásában súlyosan korlátozott, időnként gennyes folyamatok lépnek fel. Ezek következtében a felperes munkaképesség-csökkenése 67%-os, az állapota nem végleges, abban javulás, de rosszabbodás is bekövetkezhet.

A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy az alperes által fel nem ismert vápatörés és csípőficam a felperesnél a közúti baleseti sérülésből származó károsodás következményeit lényegesen súlyosbította. Az indokolás szerint a felperes baleseti sérülésének kisebb súlyú következményei orvosi mulasztás miatt váltak lényegesen súlyosabbá, a diagnosztikai tévedés és a kellő gondosság hiánya miatt, ezért a bekövetkezett eredményben az alperes mulasztása szerepel nagyobb súllyal. Ennek alapján az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és 355. §-a alapján köteles kártérítés fizetésére. A kár összegszerűségét illetően a felperesnek jár 320 000 keresetkiegészítés és 200 000 forint személygépkocsi beszerzéséhez, mert a felperes állapota miatt a tömegközlekedésben való részvétele jelentősen nehezített, ugyanakkor a felperes korábban sem rendelkezett önálló járművel. Ezekre tekintettel az alperes a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján köteles megfizetni az ezek alapján meghatározott többletköltséget. A jogerős ítélet az indokolásában kifejtette, hogy a károsult felperes személyi körülményeit, életkorát, a káresemény miatt bekövetkezett rokkantságát és az egészségkárosodásának maradandó következményeit tekintve 500 000 forint alkalmas a nem vagyoni hátrányok enyhítésére.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak megváltoztatásával további 360 000 forint vagyoni kártérítés megállapítását és a nem vagyoni kártérítés 3 500 000 forintra történő felemelését kérte.

Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos.

Nem helytálló a felülvizsgálati kérelemnek az a fejtegetése, amely szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdését. A bíróság az említett rendelkezés alapján járó vagyoni károk körében megfelelően értékelték a felperes tartós mozgáskorlátozottságát, és ennek következtében azt a költséget (kárt), amely ennek a hátránynak a kiküszöbölésére szolgál azzal, hogy a károkozó felelősségének megfelelően került meghatározásra a károkozó alperes magatartásával összefüggő kártérítés mértéke.