A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20170/2007/3. számú határozata jogsértés megállapítása (SZERZŐI jogsértés megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 355. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 13. §, 50. §, 94. §] Bírók: Kovács Zsuzsanna, Lesenyei Terézia, Tóth Lászlóné

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20.170/2007/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Baltay Levente ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (....) felperesnek, a Szepesi és Társai Ügyvédi Iroda (... ügyintéző: dr. Feldmayer Lea ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, szerzői jogsértés megállapítsa és egyéb iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2006. november 22. napján kelt, 8.P.632.410/2004/30. számú ítélete ellen a felperes részéről 32., az alperes részéről 31. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a jogsértést megállapító fellebbezett rendelkezését szövegezésében pontosítja, és megállapítja, hogy az alperes megsértette a felperes személyhez fűződő szerzői jogát azzal, hogy az "..." című zeneművet a felperes engedélye nélkül megváltoztatta és a megváltoztatott zeneművet használta fel a "..." című műsorban. Egyéb rendelkezéseit részben megváltoztatja, a nem vagyoni kártérítés címén megítélt összeget 150.000 (Százötvenezer) Ft és kamataira leszállítja, ezt meghaladóan is elutasítja a keresetet. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 70.000 (Hetvenezer) Ft elsőfokú részperköltséget. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 360.000 (Háromszázhatvanezer) Ft kereseti illetékből a felperes 340.000 (Háromszáznegyvenezer) Ft, az alperes 20.000 (Húszezer) Ft illetéket köteles külön felhívásra megfizetni az államnak. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az alperesnek 26.000 (Huszonhatezer) Ft másodfokú részperköltséget, valamint külön felhívásra az államnak az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 90.000 (Kilencvenezer) Ft fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes személyhez fűződő szerzői jogát, amely az "..." című, általa is szerzett dalhoz fűződik, amikor a felperes jóhírnevére sérelmes módon azt megváltoztatta az általa sugárzott "..." műsorhoz kapcsolódóan.

Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500.000 Ft-ot nem vagyoni kártérítés címén és az összeg után 2004. január 15-től a kifizetésig terjedő időre járó törvényes mértékű kamatot. A bíróság az 5.500.000 Ft megfizetése iránti keresetet elutasította.

Végül akként rendelkezett, hogy a peres felek költségeiket maguk viselik. Kötelezte a felperest és az alperest, hogy külön felhívásra fizessenek meg az államnak 180.000 -180.000 Ft illetéket.

Az ítéleti tényállás szerint az "..." című dalnak az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület nyilvántartása szerint a zeneszerzője ..., a szövegírója a felperes, de a dal a végleges formáját a zenekar tagjainak közreműködésével nyerte el.

Az alperes a ... című műsorhoz felhasznált a dalból részletet olyan formában, hogy az szöveg nélkül hangzott el.

Az ítélet indokolásában a perben beszerzett szakértői véleményre utalva megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a dal engedély nélkül megcsonkított, áthangszerelt és részben ütemet is érintő változtatással került adásba.

A mű megváltoztatása nem csak a szöveg elhagyásából állt, hanem a mű eredeti sajátosságaihoz nem mindenben hozzá ragaszkodó áthangszerelésében és a zenei anyag kurtításában.

Kifejtette, hogy a peradatok szerint a dal közös műnek minősül (Szjt. 5. § (1) bekezdés). A szerzői jog megsértése miatt bármelyik szerzőtárs önállóan is felléphet, a szövegíró egyedüli tiltakozása még abban az esetben is helyt foghat, ha egy szöveges zeneszám részleteinek tévésorozathoz való kapcsolásáról van szó.

Egy közös mű esetében, ahol egyébként a peradatok alapján az is tényszerűen megállapítható, hogy a felperes nem csupán a szöveget, hanem a zenei anyag megszületéséhez is hozzájárult a fent részletezett megváltoztatás bármelyik szerzőre sérelmes lehet.

A felperes szerzői hírneve és pályafutása alapján az elsőfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a művet a hírnevére sérelmes módon csonkították meg, változtatták meg. Jelentőséggel bírónak értékelte, hogy a felperes gondolatvilágától és stílusától idegen az a műsor, amelyben a művét felhasználták. Ennek folytán a felperesnek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 13. §-ában szabályozott, a mű egységének védelméhez fűződő személyiségi joga sérült és az elsőfokú bíróság az Szjt. 94. § (1) bekezdése szerint a szerzői jogsértés megtörténtét megállapította.

A nem vagyoni kártérítésre irányuló felperesi kérelmet illetően az Szjt. 94. § (2) bekezdésére és Ptk. 339. § (1) bekezdésére hivatkozott, és a fentiek szerint megállapított jogellenes alperesi magatartás mellett azt vizsgálta, hogy ezzel a magatartással okozati összefüggésben érte-e hátrány a felperest és annak mi a mértéke.

Az elsőfokú bíróság a felperesi hátrány körében figyelembe vette a felperes és a perbeli dal ismertségét, és arra jutott, hogy a felperes eddigi zenei életútjától különböző, idegen gondolatvilágú és mondanivalójú műsorban hallott dal alapján a felperest ismerők arra következtethettek, hogy a felhasználáshoz hozzájárult, és annak ellenére, hogy a felperes pályája töretlen maradt, a dalait kedvelő személyek negatív tartalmú véleményt is nyilváníthattak minderről. A hátrány mértéke kapcsán pedig részletesen kitért a műsor felhasználásának időtartamára, nyilvánosságára, terjedelmére. A felperes zenei életútját, az általa elért eredményeket, a felhasználás módját és terjedelmét mérlegelve 500.000 Ft-ban állapította meg azt az összeget, amely a felperes nem vagyoni hátrányának kompenzálására alkalmas.

Az ítélet ellen mind a két fél fellebbezett.

A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a nem vagyoni kártérítés összegének 2 millió Ft-ra történő felemelését, valamint a perköltség viselés arányának a megváltoztatását kérte.

A fellebbezési álláspontja szerint a nem vagyoni kártérítés ítéletben meghatározott mértéke nincs arányban a ténylegesen okozott hátránnyal, amelyet abban látott, hogy a főcímként használt dal társszerzőjeként azonosították a műsor tartalmával és jellegével, holott az az ő zenei életútjától idegen.

Méltánytalanul alacsonynak érezte az összeget azért is, mert az alperes egy olyan slágert használt fel és változtatott meg, amely együttesük platina albumán szerepelt, tehát több mint 30.000 példányban kelt el és 2000-ben hetekig vezette az eladási listát.

Érvelt azzal is, hogy piaci viszonyok esetén is lényegesen magasabb díjon használható fel egy megrendelt betétdal, itt azonban már egy ismert slágerről volt szó, amely hozzájárult a műsor népszerűségéhez és reklámbevételeihez. A másodfokú tárgyaláson kiemelte, hogy olyan esetekben, amikor a kereskedelmi csatornán beindul valamilyen új műsor, és a főcímhez új zene készül, vagy a már meglévő zene kerül felhasználásra, általában a keresetnél magasabb összegek kerülnek kifizetésre.