BH 2002.2.77 A kártérítés összegének kiszámításánál mindazt az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátást le kell vonni, amelyre való jogosultság összefüggésbe hozható a munkahelyi baleset következményével. Ha a munkavállaló a balesettel összefüggésben bekövetkezett rokkantsága nélkül nem lenne jogosult özvegyi nyugdíjra, annak összegét - minthogy ez a juttatás nem független a baleset következményétől - a munkáltató által fizetendő kártérítési járadék összegéből le kell vonni [Mt. 177. §, 182. § b) pont, 1997. évi LXXXI. tv. 47. § (2) bek.].

A felperes az alperesnél fennállt közalkalmazotti jogviszonyában 1996. június 24-én munkavégzés közben balesetet szenvedett, és a baleset, valamint a megbetegedései következtében rokkantnyugdíjas lett. Az alperes a balesetért fennálló kártérítési felelősségét elismerte, és a felperes kárait a kártérítési járadék kivételével elismerte, és megfizette.

A kártérítési járadék iránt indított munkaügyi jogvitában a munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest 406 775 forint lejárt járadék, 1999. december 1-jétől kezdődően havi 14 268 forint kártérítési járadék megfizetésére. A munkaügyi bíróság a kártérítési járadék összegének megállapítása során levonta az elmaradt munkabérből az arra eső nyugdíjjárulékot és az egészségügyi hozzájárulás összegét. Az özvegyi nyugdíj levonásának mellőzése okaként kifejtette, hogy az e juttatásra jogosultság és a kártérítésre jogosultság között nincs okozati összefüggés.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit részben és akként megváltoztatta, hogy az 1999. november 30-ig fizetendő (lejárt) járadék összegét 64 397 forintra, az 1999. december 1-jétől fizetendő havi járadék összegét 2563 forintra leszállította. Mellőzte az alperes elsőfokú perköltségben való marasztalását, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az Mt. 182. §-ának b) pontja a munkabérből levonandó állami egészségügyi és társadalombiztosítási ellátást nem korlátozza a munkavállalót ún. saját jogon megillető ellátásokra. Tekintettel arra, hogy a rokkantság az ideiglenes özvegyi nyugdíjban részesülés törvényi feltétele, ezért azt az elmaradt munkabérből le kell vonni, az elsőfokú bíróság ettől eltérő álláspontja téves.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A felperes álláspontja szerint a felperes az elhunyt házastársa után részesül özvegyi nyugdíjban, és ez a körülmény a balesettől független. Az özvegyi nyugdíjra jogosultság és a kártérítésre jogosultság közötti összefüggés, okozati kapcsolat hiányában a felperest megillető átlagkereset összegéből az özvegyi nyugdíj nem vonható le.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.