A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40170/2009/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 516. §] Bírók: Kurucz Zsuzsánna, Pálinkásné dr. Mika Ágnes, Tibold Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.41448/2006/26., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40170/2009/11.*, Kúria Gfv.30046/2010/5. (BH 2011.1.16)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

14.Gf.40.170/2009/11.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Barra Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Zafír és Kristóf és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2008. december 11. napján kelt 8.G.41.448/2006/26. számú ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperesnek fizetendő perköltség összegét 480.000,- (Négyszáznyolcvanezer) Ft-ról 62.600,- (Hatvankettőezer-hatszáz) Ft-ra leszállítja; egyebekben helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a felperes személyes költségmentességére tekintettel le nem rótt 62.590,- (Hatvankettőezer-ötszázkilencven) Ft fellebbezési eljárási részilletéket az állam viseli.

Kötelezi az alperest, hogy a felperes személyes költségmentességére tekintettel fizessen meg az államnak az adóhatóság külön felhívására 24.890 (Huszonnégyezer-nyolcszázkilencven) Ft eljárási részilletéket.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 19.600,- (Tizenkilencezer-hatszáz) Ft másodfokú részköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes és családja az Amerikai Egyesült Államokból több éves tartózkodást követően kívánt hazaköltözni, ezért a felperes 2006. áprilisában személyes ingóságai elszállítására konténer megrendelése céljából megkereste az alperes ügyintézőjét e-mailen. Az alperes a felperes részére 2006. április 10-én küldte meg az árajánlatát, majd több e-mail váltást követően a felperes 2006. május 4-én megrendelt egy 40 lábas konténert 2006. május 18-ra, csütörtök reggel 9 órára azzal, hogy a papírmunka költségét másnap tisztázza G. úrral. Az alperes még aznap visszaigazolta a megrendelést, 2006. május 12-én megerősítette a megrendelés visszaigazolását. Az alperes 2006. május 16-án ismételten tájékoztatta a felperest, hogy a hajóstársasággal beszélt, visszaigazolták a csütörtöki 9 órai rakodást. Az alperes 2006. május 19-én 19 óra 27 perckor küldött e-mailben arról tájékoztatta a felperest, hogy azt az információt kapta, hogy a konténert még aznap ki fog állni rakodásra, csak a konténert szállító alvázhibája okozta a késést.

A felperes 2006. május 20-án az alperesnek küldött e-mailben közölte, hogy a konténer nem érkezett meg, mert csak délután 3 órakor tudott volna elindulni a gyors javítás után, G. úrral közösen törölték az akciót, mert az éjjeli pakolást ilyen költségek mellett nem tudja vállalni, mivel csütörtök reggel 9 órára rendelte a konténert, nem péntek estére. Az alperes 2006. május 24-én továbbította a felperesnek G. M. azon levelét, amely szerint a hajós társaság kifizeti a felperes költségeit, ezért kérte, hogy küldje meg a részére, amelyet ő továbbít G. M.nak. A felperes május 28-án arról tájékoztatta az alperest, hogy G. M. kérése szerint átírta a listát, előreláthatólag július végén rakodna, illetve indítaná a konténert.

A felperes 2006. június 9-én írt e-mailben közölte, hogy a számlák nagy részét a rakodás befejezését követően tudja megküldeni, ragaszkodik a munkaerő költség megfizetéséhez. Egyidejűleg G. M.tól ajánlatot kért a július-augusztusi elhajózás díjáról. Aznap adott válaszában G. M. közölte, hogy készítsen számlát a költségekről, míg az árakkal kapcsolatban az alperessel vegye fel a kapcsolatot, mivel a szállítás az alperes és a H.L. közötti szerződésen alapul. A felperes 2006. június 15-én a számlát elküldte G. M.nak, aki aznapi válaszában közölte, hogy azt továbbította a H.L-nak.

A felperes jogi képviselője 2006. augusztus 17-én az alperesnek írt levelében, hivatkozva a felek közötti szállítmányozási szerződésre, a felperes kárai megtérítése mellett teljesítést kért az alperestől. Az alperes augusztus 23-án telefonon beszélt a felperesi jogi képviselővel, elmondva, hogy az alperes a partnereivel felvette a kapcsolatot, a teljesítéshez szükséges visszaigazolások megérkezéséig kérte a felperes türelmét. Ezt követően augusztus 25-én kapott értesítést az alperes ügynökétől, hogy az ügy okafogyottá vált, mert a felperes más módon kívánja hazaszállítani a személyes tárgyait.

A felperes az elsőfokú bíróságra 2006. szeptember 20-án benyújtott és módosított keresetében az alperest 1.043.217,-Ft, ennek 2006. május 9-től a Ptk. szerinti késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú eljárás alatt a hajós társaság a részére 540,-USD kártérítést megfizetett.

Elsődleges jogcímként a Ptk. 299., 312. és 318. §-ait jelölte meg.

Ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az alperes késedelembe esett, tudott arról, hogy fix napra megváltott repülőjegye volt és a teljesítési idő eredménytelenül telt el. A jogellenességet az alperes szerződésszegésére, az eredménykötelem teljesítésének meghiúsulására alapozta. Az ok-okozati összefüggés abban nyilvánult meg, hogy a felperest ért károk nem következtek volna be, amennyiben az alperes szerződésszerűen gondoskodik a konténer kiállásáról a megállapodott időpontban, a felperes irányában az alperes az általa igénybe vett szállítmányozók szerződésszegésével okozott kárért helytállt volna, illetve a felperes igényét a fuvarozókkal szemben szabályszerűen érvényesíti.

Másodlagos jogcímként a Ptk. 516. §, 517. § (1) bekezdését, 521. § (3) bekezdését, 509. § (2) bekezdését és az EBH 2004/1239. számú eseti döntését jelölte meg. A Ptk. 516. § (1) és 517. § (1) bekezdéseivel kapcsolatos álláspontja szerint az alperest terheli a felelősség az általa igénybe vett más szállító szerződésszegéséből, illetőleg a megbízó igényeinek a fuvarozóval szembeni igényérvényesítésének elmulasztásából eredően a megbízó felperest ért kárért; az alperes a felperest ért teljes károkért helytállni tartozik. Hivatkozott az 521. § (3) bekezdésére is, utalva a Ptk. 514. § (1) bekezdésére, amely szerint a szállítmányozó alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a saját nevében a megbízója érdekében eljárva eredménykötelmi jellegű fuvarozási szerződéseket köt. A megbízói igényeket a szállítmányozó köteles a fuvarozókkal szemben közvetlenül érvényesíteni, ezt az alperes elmulasztotta. Vitatta az alperes azon állítását, hogy a felperes nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének.

A Ptk. 6. §-ára alapított kártérítési igénnyel kapcsolatban előadta, hogy az alperes folyamatosan azt a hamis látszatot keltette, hogy rendelkezik mindazzal a szakértelemmel és szakmai tapasztalattal, amely a szállítmányozás megszervezéséhez és lebonyolításához, valamint a felperes szállítmányozási szerződésből eredő jogainak érvényesítéséhez szükséges; ezen túlmenően az alperes a szerződésnek a teljesítés lehetetlenüléséből eredő megszűnését követően is folyamatosan hitegette az abban vállaltak reális teljesíthetőségét illetően. Mindezekből az alperesi szándékos magatartás megállapítható. A felperes jóhiszemű volt, mivel a teljesítés előmozdítása érdekében mindvégig együttműködött az alperessel. Az alperes utaló magatartása következtében az ismételt kiutazással és a hazaszállítás saját költségén történő megszervezésével többletkiadásai és költségei keletkeztek.