A Kúria Kfv.37036/2013/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KÁRTALANÍTÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 30. §, 2007. évi CXXIII. törvény (Kisajátítási tv.) 25. §] Bírók: Fekete Ildikó, Kárpáti Zoltán, Pál Zoltán

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.37.036/2013/6.szám

A Kúria a Cenner Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr.Cenner Tibor ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr.Méregh Katalin jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala (1056 Budapest, Váci u. 62-64.) I.r. és a dr.Gaál Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Önkormányzata (1052 Budapest, Városház u. 9-11.) II.r. alperesek ellen kártalanítási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2012. szeptember 11. napján kelt 23.K.33.183/2011/8. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 23.K.33.183/2011/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és a II.r. alperesnek 30.000-30.000 (harmincezer-harmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes mint tulajdonos, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 30. § /1/ bekezdésére hivatkozva kártalanítási kérelmet terjesztett elő a Budapest XXII. kerület helyrajzi szám alatti ingatlanra vonatkozóan. Arra hivatkozott, hogy a kizárólagos tulajdonában álló 12076 m2 területű erdő művelési ágú ingatlan övezeti besorolását a 42/2005.(VII.20.) Fővárosi Közgyűlési Rendelet, az addigi MG-MT (mezőgazdasági) övezetből E-VE védelmi véderdő övezetre változtatta. Álláspontja szerint az átsorolásból kára származott, mivel az előző övezeti besoroláshoz képest a véderdő besorolás jelentősen korlátozza az épületek elhelyezésének lehetőségét, a telepíthető növényfajtákat, valamint a véderdő besorolású területen az erdőgazdálkodás eltérésekkel történik. A kártalanítás mértékét 24.152.000 forintban határozta meg. 2011. január 31-én kérelmét pontosította, a véderdő minősítésből eredő erdőgazdálkodási kárát 1.337.280 forintban, míg az ingatlan értékcsökkenését 2.898.240 forintban, azaz összes igényét 4.235.520 forintban határozta meg.

Az I.r. alperes jogelődje megkereste a II.r. alperest a kérelemre való nyilatkozattétel érdekében. A II.r. alperes a kérelem jogalapját nem fogadta el, mivel álláspontja szerint a terület 33 %-ának E-VE minősítése a beépítést nem korlátozta, tekintettel arra, hogy az ingatlan méretei miatt az övezetsorolás előtt sem volt kialakítható ott-lakást igénylő, egyéni gazdaságiterület és épület, így csak gazdasági épületet lehetett 3 %-os beépítettség mellett elhelyezni. Ehhez képest az E-VE övezet beépítésre vonatkozó előírásai nem korlátozottabbak és nem hátrányosabbak a tulajdonosra nézve.

Az I.r. alperes jogelődje megkereste az illetékes Pest Megyei Kormányhivatal erdészeti igazgatóságát az ingatlanon folyó erdőgazdálkodás tisztázása érdekében. Az erdészeti igazgatóság válaszában kifejtette, hogy a területnek bár van érvényes erdőterve, azon engedélyezett erdőgazdálkodás nem folyt 2005. évben és jelenleg sem folyik.

Minderre tekintettel az I.r. alperes a 2011. július 6. napján kelt 40BP-572/10/2011. számú határozatával a felperes kártalanítási kérelmét elutasította.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és megváltoztatását a II.r. alperes 4.235.520 forint kártalanítás megfizetésére kötelezését , másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte. Ingatlanforgalmi szakértő kirendelését indítványozta a perbeli terület valóságos értékcsökkenésének megállapítása érdekében. Álláspontja szerint az I.r. alperes határozata sérti az Étv. 30. § /7/ bekezdését, a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 25. §

/3/ bekezdés b/ pontját, továbbá az Étv. 30. § /2/ bekezdését is. Kifogásolta, hogy az I.r. alperes nem tisztázta a Ket. 50. § /1/ bekezdésében foglaltaknak megfelelően a tényállást. Hivatkozott arra is, hogy az általános mezőgazdasági rendeltetésű épületek körébe nem lenne kizárt, hogy például istállót vagy ólat helyezzen el és ott állatokat tartson, vagy más gazdasági épületet alakítson ki, a beépítettség mértékéig. Ezzel szemben a véderdő területen csak annak fenntartásával összefüggő építmény helyezhető el. A felperes szerint önmagában az a tény, hogy az erdészeti hatóság nem tart nyilván erdőgazdálkodót, nem jelenti azt, hogy erdőgazdálkodás nem folyik, ha kitermelés az ingatlanon még nem volt. Kitermelést azonban a véderdőben más szabályok szerint lehet végezni, az jelentősebb megkötésekkel jár, egyébként pedig sérelmezte, hogy a 2008-ban kisajátított területrészt nem vette figyelembe a határozat.

A törvényszék a felperes keresetét alaptalannak értékelte és elutasította azt. Ítéletének indokolásában a Pp. 206. § /1/ bekezdésére és 164. §-ára hivatkozott. Megállapította, hogy a perben eldöntendő az a kérdés, hogy az I.r. alperes a tényállás-tisztázási kötelezettségének teljes körűen eleget tett-e, jogszerű-e a felperes kártalanítási kérelmének elutasítása. A törvényszék a felperes álláspontját az eljárási jogszabálysértésre vonatkozó okfejtés körében nem osztotta. Hivatkozva a Ket. 50. §

/1/ bekezdésére megállapította, hogy az I.r. alperesi hatóság határozatában részletesen kifejtette az ügy előzményeit, a tényállást megfelelő módon feltárta, rögzítette az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, nevesítette azokat a jogszabályi rendelkezéseket is, amelyeken a döntése alapul és annak indokait is. A tényállás-tisztázási kötelezettség elmulasztásának hiányában a határozat hatályon kívül helyezésének nem volt helye.

Idézte a törvényszék az Étv. 30. § /1/ bekezdése, a 47/1998.(X.15.) Fővárosi Közgyűlési Rendelet (a továbbiakban: BVKSZ.) 54. §-a és 22. számú táblázata, valamint 53.§-a és 21. számú táblázata tartalmát. Kifejtette, hogy a BVKSZ. az E-VE erdőövezetekre és az MG-MT mezőgazdasági övezetekre tartozó előírásai alapján az ingatlan beépíthetősége lényegében nem változott, az övezet átsorolás előtt, az ingatlanon mérete miatt nem volt kialakítható ott-lakást igénylő egyéni gazdasági terület és épület, csak gazdasági épületet lehetett 3 %-os beépítettség mellett elhelyezni. Ehhez képest az E-VE övezet beépítésre vonatkozó előírásai sem hátrányosabbak a tulajdonosra nézve.

Kifejtette a törvényszék, a hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből megállapítható, hogy a kártalanítás a jogosultat csak akkor illeti meg, ha az építési szabályzat vagy szabályozási terv úgy változott, illetőleg a jogosult építési lehetősége úgy korlátozódott, hogy ebből a jogosultnak forgalmi értékkülönbözetben jelentkező kára származott. Együttes feltételnek kell tehát megfelelnie, aminek egyike eleme a kár bekövetkezése. Jelen esetben egyértelmű, hogy a kártalanítás jogalapja, a kár bekövetkezése nem állt fenn. A felperes felmerült kárát sem a közigazgatási eljárás során, sem pedig a perben nem bizonyította, erre vonatkozóan okiratot nem csatolt, csak arra hivatkozott, hogy az övezeti átsorolás értékcsökkentő hatású az előző övezeti besoroláshoz képest. Nem alapozza meg a felperes kártalanítási igényét az esetleges mezőgazdasági célú építési szándék. Hangsúlyozta a törvényszék, hogy a felperes nem igazolta, hogy a perbeli ingatlanon bármilyen konkrét építési szándéka volt, illetve a felmerülő kárát sem bizonyította, így kártalanítási igénye a Étv. 30. § /1/ bekezdésében foglalt feltételek hiányában megalapozatlan. Relevánsnak tartotta azt a tényt is a törvényszék, hogy a közigazgatási iratok között fellelhető volt az a főépítészi nyilatkozat, miszerint a tárgyi terület egy spontán beerdősült, mélyfekvésű, vizes terület, korábban sem állt mezőgazdasági művelés alatt. Ezt a tényt támasztották alá a budapesti ortofotók, légi felvételek 2004-ből. Kiemelte a törvényszék, hogy a felperesnek az arra történő hivatkozása, miszerint milyen egyéb módon kívánta volna hasznosítani a perbeli ingatlant, illetve annak hasznosításával kapcsolatosan milyen lehetőségek vannak, nem alapozza meg kárigényét, mert szándékon túlmenően a ténylegesen felmerült, megállapítható kárra nézve nem tett előadást és nem is bizonyított. Hangsúlyozta azt is a törvényszék, hogy a területen engedélyezett erdőgazdálkodás nem folyt, nem is folyhatott. Arra is rámutatott, hogy az erdőről és az erdő védelméről, és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény szabályozza a tarvágást oly módon, hogy az állami tulajdonú erdők esetén főszabály szerint nem megengedett, egyebekben erdőterv alapján az erdészeti hatóság engedélyéhez kötötten végezhető. Ily módon alaptalan a felperes arra történő hivatkozása, hogy a tarvágási tilalomból, illetve a kitermelés korlátozásából eredő vesztesége keletkezik, ugyanis hatósági engedély hiányában ilyen tevékenységet nem is végezhet jogszerűen.