BH+ 2007.6.276 Ha a munkaszerződésben a felek úgy állapodtak meg, hogy a munkavállalót a személyi alapbérén felül prémium is megilleti, amelynek feltételeit évente a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg, nem mentesül a munkáltató a prémium-fizetési kötelezettsége alól azon a címen, hogy az adott évben a prémium feltételeit nem szabta meg. A prémium összegét ez esetben a bíróság az összes körülmény mérlegelésével határozhatta meg [Mt. 102. § (4) bekezdés, Pp. 206. § (3) bekezdés].

A felperes keresetében 2001. III. negyedévétől 2004. I. negyedévéig terjedő időre 9 072 000 forint prémium megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 2 160 000 forint prémium, valamint annak 2003. április 1-jétől számított kamata megfizetésére kötelezte.

Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1998. március 1-jétől állt alkalmazásban az alperes jogelődjénél, majd az alperesnél osztályvezetői munkakörben. Az 1999. augusztus 23-án kötött munkaszerződés 7. pontja szerint a felperest a személyi alapbérén felül prémium illeti meg, amelynek feltételeit és összegét évente az Rt. igazgatósága által meghatározott kereten belül a munkáltatói jogkör gyakorlója határoz meg. A munkaszerződésnek ez a pontja a 2000. október 1-jén kelt módosítás során változatlan maradt. A felperes 2000. és 2001. évben 1-1 millió forint, míg 2002-ben 540 000 forint, 2003-ban 600 000 forint külön juttatásban részesült. Az alperes szerint ezen összegek megfizetésére jutalom jogcímén került sor. A bíróság a munkaszerződés hivatkozott rendelkezését úgy értelmezte, hogy annak alapján a felperest prémium illeti meg a személyi alapbérén felül, mert a szerződés feltétel nélküli rendelkezést tartalmaz. A második mondat csupán azt tartalmazza, hogy az Igazgatóság évente köteles a prémium feladatok és összegek keretét meghatározni, ezen belül a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg az egyéni prémium mértékét. Az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tett eleget, ez a mulasztása nem járhat a felperesre hátrányos jogkövetkezménnyel. A bíróság a felperes igényét eltúlzottnak találta, ezért annak összegét a korábbi évek átlagát tekintve mérlegeléssel állapította meg.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezéssel, az alperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.

Az alperes a csatlakozó fellebbezéséhez a 2002. évi prémiumrendszerre vonatkozó új okiratokat csatolt, amelyeket a bíróság azért fogadott el, és azért értékelt, mert az elsőfokú bíróság elmulasztotta a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségét, így az alperes nem volt elzárva az új bizonyíték előterjesztésétől. A tényállást kiegészítette azzal, hogy a P. és T. Rt. 2002. évi vezetői prémiumrendszere, valamint a nem vezető munkavállalók bónusza tárgyában 2002. május 30-ai ülésre készített előterjesztés 2. pontja tartalmazza a középvezetők premizálását, ami szerint a középvezetői körnek a munkáltatói jogkör gyakorló minden esetben prémiumfeladatokat határoz meg; az osztályvezető munkakört betöltők prémiumszorzója két havi bérnek felel meg. A prémium kifizetése a bank éves teljesítményértékelését követően esedékes, amelyből időarányosan a június havi zárást követően egy hónapon belül, de legkésőbb 2002. szeptember 30-ig prémiumelőleget kell fizetni. Az előterjesztés költségre vonatkozó rendelkezésének 2. bekezdése szerint az éves prémium, és a bónusz kifizetésére a tervezettnél jobb eredmény elérése esetén kerülhet sor a forrás rendelkezésre állása esetén. A közgyűlés határozatával elfogadta a társaság 2002. üzleti évére vonatkozó éves beszámolóját, amely szerint a társaság beszámolójában a mérleg szerinti eredmény 1 775 691 forint veszteség volt.

A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállást tekintette ítélkezése alapjául, és nem értett egyet az elsőfokú bíróság érdemi döntésével. A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy ha a munkáltató nem vállalja, hogy feltétel nélkül meghatározott mértékű prémiumot fizet, a munkavállaló alaptalanul követeli annak fizetését. Egyetértett az alperesnek azon álláspontjával, hogy a módosított munkaszerződés 6. pontja nem tartalmaz feltétel nélküli prémiumfizetésre való munkavállalói jogot, a prémium feltétele és összege tekintetében az alperes igazgatóságának kellett döntést hozni. Az igazgatóság azonban az adott évben a gazdasági mutatók ismeretében dönthetett arról, hogy alkalmaz-e prémium kitűzést vagy sem. 2002. évben a prémiumfeladat meghatározása megtörtént, de a kitűzött feltétel, az eredményterv nem teljesült, mert veszteséget mutatott a mérleg eredmény. 2003. és 2004. évben pedig az Igazgatóság nem hozott olyan döntést, amely a munkáltatói jogkör gyakorlóját kötelezte volna prémiumkitűzésre és feladatok meghatározására.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő, keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. Anyagi jogi szempontból az Mt. 102. § (4) bekezdése megsértését panaszolta.

Az iratok tartalmával ellentétesnek tartotta azt az ítéleti következtetést, hogy az alperes a munkaszerződés alapján nem köteles prémiumot fizetni részére. Sérelmezte, hogy a bíróság nem vizsgálta: történt-e prémiumfeladat meghatározás 2001. évre. Vitatta, hogy az eljárási jogszabálysértéssel figyelembe vett új bizonyíték a prémiumfeladat-kitűzést bizonyította volna, mert azt a munkáltatói jogkör gyakorlójának kellett volna megtennie. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú eljárás során a felek között nem volt vita a tekintetben, hogy prémiumfeladat kitűzésre a munkáltató részéről nem került sor. Az általa vezetett szakterület 2002. évi eredményeire hivatkozva vitatta alperes vesztessége alapján levont ítéleti következtetést.

Fenntartotta perbeli álláspontját a munkaszerződés-módosítás 6. pontja értelmezését illetően, miszerint az feltétel nélküli. Ennek alátámasztásaként hivatkozott az 1999. március 11-én kelt vezérigazgatói levél tartalmára.