A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20195/2008/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 1973. évi I. törvény (Be.) 102. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.195/2008/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Gyurta Tibor Roland ügyvéd (1026 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 31.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Koplányi Magdolna jogtanácsos (1450 Budapest, Pf. 109.) által képviselt Vám- és Pénzügyőrség (1094 Budapest, Mester u. 7.) alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2007. november 13. napján kelt 18.ÓP.633.739/2005/55. szám alatti ítélete ellen a felperes részéről 56. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti.

Fellebbezett rendelkezését részben és akként változtatja meg, hogy az alperes marasztalását 7.403.000 (hétmillió-négyszázháromezer) forintra és az elsőfokú ítéletben írt kamataira felemeli.

A felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 206.000 (kétszázhatezer) forintra leszállítja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 100.710 (százezer-hétszáztíz) forint állam által előlegezett költséget.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Másodfokú költségeiket a felek maguk, a le nem rótt fellebbezési illetéket pedig az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes mint engedményes leszállított keresetében 13.168.000 forint kártérítés és ennek 1997. november 30-tól a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata, valamint a perrel kapcsolatban felmerülő költségei megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 349. § (1) bekezdése alapján.

A felperes előadta, hogy 1997. november 5. és 13. napja között csempészet bűntettének gyanújára hivatkozással 3 darab, még vámkezelés előtt álló gépjárművet a Budapesti 7. számú Vámhivatal Gépjármű Kirendeltsége, illetve a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Nyomozó Hivatala nyomozói a családi tulajdonban levő házuknál Bü.765/1997. szám alatt további két darab gépjárművet foglaltak le. E gépkocsik közül az Audi 100 és a BMW 528 i 5/D típusú, valamint az Audi A8 típusú gépkocsik még a belföldi forgalom számára történő vámkezelés előtt álltak, míg a BMW 528 i típusú, továbbá az Opel Frontera típusú személygépkocsik már vámkezelve lettek a belföldi forgalom számára. A megindult büntetőeljárás során a járműveket a Nyomozó Hivatal raktárába tárolták be. A büntetőeljárás időközben jogerősen lezárult tekintve, hogy az eljáró alperesi Nyomozó Hivatal jogutódja, a Vám- és Pénzügyőrség Központi Bűnüldözési Parancsnoksága 2004. május 25-én kelt Bü.765/1999. számú határozatával a büntetőeljárást bűncselekmény hiányában megszüntette, továbbá az említett személygépkocsik lefoglalását is megszüntette és elrendelte a részére való kiadásukat vámeljárás lefolytatása mellett. A lefoglalás közben eltelt idő alatt azonban a gépkocsik állapota jelentősen leromlott, így az értékük is csökkent az alperes szerveinek mulasztása folytán.

Az alperesnek a gépkocsik őrzése során úgy kellett volna eljárnia, hogy a károk bekövetkezése megelőzhető legyen. Az alperes ezzel szemben a 117/1984. (IK 12.) IM-BM-PM-Legf. Ü. együttes utasítás 3. § (5) bekezdésének és a 22. § (4) bekezdésének valamennyi alpontjában megjelölt kötelezettségét megszegte. A felperes hivatkozott még a később hatályba lépő 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet 7. § (5) bekezdésének és a 72. § (2) bekezdésének a megszegésére is.

A felperesi álláspont szerint az alperes a bűnjel kezelésével kapcsolatban kellő gondosságot nem tanúsított, az e mulasztásával okozott károkért pedig felelősség terheli. A perbeli gépkocsik az átlagon felül elhúzódó büntetőeljárás 7 éves időszaka alatt értéktelenné váltak, illetve azokon számos olyan, az alperes gondatlan magatartása miatti sérülés is keletkezett, amelyek korábban nem voltak a járműveken. Keresetét tehát a felperes arra alapította, hogy az alperes a gépjárműveket nem megfelelően tárolta, továbbá a nyomozati eljárás indokolatlanul elhúzódott, és a gépkocsik értéke ez okból is csökkent.

A felperes utalt arra, hogy a gépjárművek felett teljes körű rendelkezési joga lett, mivel az őt megbízó - az eltelt idő alatt megszűnt - cégek a gépkocsikkal kapcsolatos jogaikat egy elszámolás keretében rá engedményezték. Perindítási jogát tehát az engedményezési szerződések alapozzák meg, melyekben a gépkocsik tulajdonosai mint engedményezők nem a kártérítési követeléseiket ruházták át, hanem - még azok keletkezése előtti időpontban - a gépkocsikkal kapcsolatos összes jog és kötelezettség átruházására került sor. A gépkocsik lefoglalása idején az akkori tulajdonos két cég követelését maguk a gépjárművek képezték, az engedményezéskor tehát a lefoglalás megszüntetésére volt igényük. Ez nem zárja ki, hogy a gépkocsikra vonatkozó összes jog engedményezése folytán a gépkocsikban később keletkező kár megtérítésére vonatkozó követelését az engedményes érvényesítse.

A felperes hangsúlyozta, hogy a lefoglalás alatt keletkezett károkkal kapcsolatban semmilyen jogorvoslati lehetősége nem volt, ezért a Ptk. 349. § (1) bekezdés feltételei fennállnak.

Az őt ért kár tehát a gépkocsiknak a lefoglaláskori (1997.) és a lefoglalás megszüntetésekori (2004.) tényleges forgalmi értékének a különbözete, függetlenül a vámeljárás során csatolt számlákban szereplő összegektől. Ezeket ugyanis az alperes a büntetőeljárás során nem fogadta el.

A kár mértéke tehát: az Opel Frontera gépkocsi vonatkozásában 2.768.000 forint, a BMW 528 i típusú autó esetében 2.997.000 forint, az Audi 100 gépkocsinál 1.062.000 forint, a BMW 528 i 5/D gépjárműnél 2.979.000 forint, az Audi A8 gépkocsinál pedig 3.362.000 forint, azaz összesen 13.168.000 forint.

Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte a Pp. 157. § a) pontja, valamint a 130. § (1) bekezdés e) pontja alapján. Másodlagosan a kereset elutasítását kérte vitatva a jogalapot és az összegszerűséget is. Bejelentette perköltség igényét.

Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, milyen jogviszony alapján jogosult a gépkocsik vonatkozásában kártérítési igény érvényesítésére. Nem tudni, hogy az esetleges károkozás az ő vagyonát milyen módon érintette; nem igazolt, hogy a felperes a károkozás károsultja. Ebből kifolyólag a felperesnek nincs perlési joga. Amennyiben az engedményezési szerződéseket elfogadjuk, úgy a felperes követelése a 2005. december 12-i perindítással keletkezett, az engedményezés időpontjában az még nem jött létre, ebből következik, hogy a kártérítés engedményezése sem történhetett meg érvényesen. Az engedményezés lényeges tartalmi kellékei hiányoznak a felperes által csatolt okiratból: így a követelés határozott és pontos megjelölése, valamint hogy ki a követelés kötelezettje. E tartalmi hiányosságok pedig az engedményezés érvénytelenségét eredményezik, melyre figyelemmel a felperesnek kereshetőségi joga nincs.