BH+ 2006.5.196 Kiskorú veszélyeztetésének bűntette akkor állapítható meg, ha a kiskorú nevelésére, gondozására, felügyeletére köteles személy folyamatosan ismétlődő vagy súlyosabb sérelmet előidéző magatartásával veszélyezteti a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését. [Btk. 195. § (1) bek.]

A városi bíróság 2004. április 27-én kelt ítéletében a terhelt bűnösségét 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében és 1 rb. lőfegyverrel visszaélés bűntettében állapította meg. Ezért őt 1 év 6 hónapi börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a terhelt kk. E. és F. utónevű gyermekei vonatkozásában a terhelt szülői felügyeleti jogát megszünteti.

Az ítélet indokolásából kitűnik, hogy a terhelt enyhe fokú értelmi fogyatékosságban és határeseti személyiségzavarban szenved. Ez az állapota büntetőjogi beszámítási képességét nem érinti.

A terhelt a 2000. május 21-én született E. és 2001. június 7-én született F. utónevű gyermekét élettársával, O. J.-néval együtt nevelte. Gyakran leittasodott, ilyenkor családjával szemben durva magatartást tanúsított, élettársát és a gyermekeket bántalmazta. Magatartása miatt a M. Gyermekjóléti Szolgálat 2001. június 28-án a kiskorú sértetteket védelembe vette, a terhelt részére magatartási szabályokat írt elő, nevezett azonban ezeket nem tartotta be. 2003. június 23-át megelőzően élettársát és két kiskorú gyermekét is többször bántalmazta, a gyermekkorú E. sértett fülét olyan erővel rángatta, hogy a gyermek füle mögött a bőr elrepedt, a 2 éves Cs. F. sértett haját tépte, és állát megütötte. Mindezzel az ítélet megállapítása szerint a kiskorúak erkölcsi és testi fejlődését veszélyeztette.

A terhelt 2003 nyarán Sz. I. egy helybeli lakostól csere útján szerzett egy Slavia 624 típusú puskát, amelyet szobája falára felakasztva díszként használt. A fegyverszakértő véleménye szerint a puska lőfegyvernek minősül, ezért tartása engedélyhez kötött volt, ugyanakkor az is megállapítható volt, hogy a lőfegyver elsütő szerkezete lefoglaláskor üzemképtelen állapotban volt. Egyébként a puska korábban légfegyver volt, házilagos átalakításon esett át, ekként emberélet kioltására alkalmas lett. Tartásához engedély kellett, ilyennel azonban a terhelt nem rendelkezett.

Az elsőfokú ítélet 2004. április 27-én jogerőre emelkedett. Ellene a terhelt a megyei bírósághoz címzett, 2004. szeptember 8-án érkeztetett beadványában felülvizsgálatért folyamodott, melyet a bíróság felülvizsgálati indítványként terjesztett fel. Beadványában a terhelt elsősorban a terhére rótt lőfegyverrel visszaélés bűntettének megállapítását sérelmezte, hangsúlyozta, hogy a fegyver nem volt használható, nem is tudott arról, hogy ahhoz engedély szükséges, azt kizárólag dísztárgyként használta.

Az ügyben a Legfőbb Ügyészség az átiratában úgy nyilatkozott, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványát alaposnak tartja.

Rámutatott arra, hogy a bírósági ítéletben megállapított tények a Btk. 185. § (1) bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetése bűntettének megállapítására nem alkalmasak, mert azokból nem derül ki, hogy a terhelt gondozói vagy nevelői kötelezettségének súlyos megszegése miatt a kiskorúak fejlődése veszélybe került volna. Az egyébként felderítetlen és csupán általános megállapítások szintjén mozgó tényállás szerint a terhelt időnként tettlegességre ragadtatta magát családtagjaival szemben, azonban az, hogy ezek milyen súlyú bántalmazások voltak, az ítélet ténymegállapításaiból nem derülnek ki. A gyermekkorúak sérelmére elkövetett egy-egy bántalmazást részletez az ítélet, ezek egyike során E. utónevű gyermek fültájéki sérülése 8 napon belül gyógyuló volt, míg F. utónevű gyermek sérülésének keletkezéséről adat nincs. A Legfőbb Ügyészség szerint ilyen körülmények között a terhelt terhére súlyos veszélyeztetés hiányában a 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette nem állapítható meg, E. utónevű gyermek sérelmére elkövetett cselekmény helyesen a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. fordulata szerint minősülő akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben elkövetett testi sértés bűntette.

A Legfőbb Ügyészség szerint a lőfegyver tartásával kapcsolatos terhelti magatartás ugyancsak nem alkalmas a terheltnek felrótt bűncselekmény megállapítására. Ez a cselekmény csak szándékosan követhető el akként, hogy a terhelt tudata a törvényi tényállás valamennyi elemét átfogja. Ez azt jelenti, hogy a terhelt tudott az általa megszerzett és tartott légfegyver házilagosan átalakított - azaz lőfegyver - voltáról. Ilyen tényeket azonban az ítélet nem tartalmaz, abból legfeljebb a terhelt gondatlanságára lehet következtetni, miután nem járt el kellő körültekintéssel és nem ismerte fel, hogy az általa megszerzett, tartott fegyver lőfegyvernek minősül.

A Legfőbb Ügyészség érvelése szerint a városi bíróság sérelmezett ítéletét ezért hatályon kívül kell helyezni, a terheltet az 1 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette, illetőleg a lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól fel kell menteni, bűnösségét kizárólag az akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben elkövetett testi sértés bűntettében kell megállapítani, s a büntetést is e bűncselekmény miatt kell vele szemben kiszabni.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány nyomán a sérelmezett ítélet érdemi felülvizsgálatát elvégezte. Indítványában ugyanis a terhelt bűnösségének megállapításával összefüggő kifogások alapján támadta a jogerős határozatot, ekként a Be. 405. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint a törvény által elismert felülvizsgálati okra hivatkozott.