A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21385/2007/4. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/G. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 13. §] Bírók: Kovács Zsuzsanna, Lesenyei Terézia, Tóth Lászlóné

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.21.385/2007/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Bálint Tünde ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (....) felperesnek - a ...jogtanácsos által képviselt Budapest XV. Kerületi Önkormányzat (1153 Budapest, Bocskai u. 1-3.) I. rendű, a dr. Győri Erzsébet ügyvéd (....) által képviselt II.rendű alperes neve (...) II. rendű, és a dr. Falcsik Tünde ügyvéd (....) által képviselt Budapest Főváros Önkormányzata (1055 Budapest, Bárczy I. u. 1-3.) III. rendű alperesek ellen - szerzői jog és személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2007. június 5. napján kelt, 19.P.25.092/2004/25. számú ítélete ellen a felperes részéről 26. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének keresetet elutasító és a perköltséget megállapító rendelkezését helybenhagyja.

Az államot terhelő, le nem rótt kereseti illeték összegét 128.200 (Százhuszonnyolcezer-kettőszáz) Ft-ban állapítja meg.

A felperes köteles 15 napon belül az I. rendű alperesnek 12.000 (Tizenkettőezer) Ft, a II. rendű alperesnek 48.000 (Negyvennyolcezer) Ft és a III. rendű alperesnek 12.000 (Tizenkettőezer) Ft másodfokú perköltséget megfizetni.

A felperes költségmentessége folytán le nem rótt 149.200 (Száznegyvenkilencezer-kettőszáz) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II-III. r. alpereseknek egyenként 30.000 - 30.000 - 30.000 Ft perköltséget. A még le nem rótt 56.160 Ft illetékről akként rendelkezett, hogy azt a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a Fővárosi Tanács által 1987-ben lakótelepek díszítésére alkalmas műalkotások létrehozására kiírt pályázaton vett részt a felperes, majd 1987. júniusában megbízást kapott "Zengés" (Szélhárfa) elnevezésű kültéri plasztika elkészítésére. A krómacél anyagú plasztika készítésére és elhelyezésére a felhasználási szerződést a felperes és a II. r. alperes kötötte, a mű a II. r. (helyesen: III. r.) alperes jogelődje, a Fővárosi Tanács tulajdonába került. Az I. r. alperes jogelődjével (a XV. Kerületi Tanács) történt egyeztetés után került kijelölésre a felperesi mű elhelyezésére a Budapest, XV. Páskomliget u. és Bánkút u. által határolt terület és oda a mű telepítésére 1989-ben került sor. Ekkor a perbeli kültéri plasztika közelében összesen 4 örökzöld fenyőfa és egy kisméretű platánfa volt, amelyek a mű észlelhetőségét nem befolyásolták. A terület - amely az újpalotai lakótelepen található - ekkor nem rendelkezett kerítéssel, közpark volt, egyik oldalról egy munkásszállás határolta. Az 1990-es évek végén a mű környezete jelentősen átalakult. Az egykori munkásszállás átalakításával és bővítésével nyugdíjas ház létesült és az épület lezárta azt a teret, ahol a felperes alkotása elhelyezkedik. A parkrészlet fokozatosan a nyugdíjasház előkertjévé vált, ahová számos növényt, virágot telepítettek, kisebb medencét is kialakítottak, padokat helyeztek el. A területet körbe is kerítették, a betonalapú, fém léckerítés résein keresztül azonban megvalósul a beláthatóság, és a gondosan karbantartott ápolt kert bárki előtt nyitva áll, nyilvános közterületnek minősül. Az időközben megnőtt illetve odatelepített növények miatt a lombos időszakban a felperesi műalkotás kívülről nem látható, de a parkon belül változatlanul megtekinthető, körbejárható.

E tényállás alapján az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak a felperes keresetét. Döntését az Alkotmány 2., 8., 59. és 70/G. §-aira, a Ptk. 75. és 78. §-aira és a korábban hatályban volt, a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Régi Szjt.) valamint az 1999. szeptember 1-től hatályos 1999. évi LXVII. törvény (Szjt.) szabályaira alapította. A hivatkozott jogszabályok alapján a kereset elbírálásához azt látta vizsgálandónak, hogy a mű környezetének megváltoztatása, korlátozottá vált láthatósága, illetve a mű állagának romlása megvalósít-e szerzői személyiségi jogsértést.

Az elsőfokú bíróság a helyszíni tárgyalás alkalmával tapasztaltakra hivatkozva kifejtette, hogy a jelen esetben a növényzet állapota az alpereseknek nem felróható. Az 1989-es helyzetet, mint eredeti állapotot, ma már nem látta helyreállíthatónak. Egyetértett azzal az alperesi érveléssel, hogy a növényzet növekedése már a plasztika telepítése idején is kiszámítható tény volt. Rögzítette, hogy a művet nem csonkították meg, nem is torzították el, fizikai valóságában nem változtatták meg. A felperes által kifogásolt kerítés kapcsán kiemelte, hogy az a korábban elhanyagolt, jelenlegi állapotában viszont parkosított közterület általános állapotát nem rombolja, a korábban kutyaürülékkel terhelt park a jelenben egy gondozott, ápolt közpark. Rámutatott arra is, hogy köztéren elhelyezett alkotás esetében nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a környezet értelemszerűen változhat. Mindezek alapján az volt az álláspontja, hogy önmagában a láthatóság bizonyos fokú korlátozottsága nem jelenti a mű egységének sérelmét.

Az elsőfokú bíróság a karbantartással kapcsolatos kereseti kérelmet is megalapozatlannak találta, azzal az indokkal, miszerint a mű azzal együtt, hogy felújítása indokolt, karbantartása szükséges, nincs olyan elhanyagolt állapotban, amely önmagában sértené a felperes személyiségi jogait. Nem kelt összességében olyan benyomást, hogy egy elfeledett, értéktelen, mindenki által magára hagyott alkotásról lenne szó.

Kitért arra is, hogy a felújítás, a karbantartás, a tulajdonos, illetve a megbízottjának (II. és III. r. alperesek) kötelessége. A karbantartás meghatározott módjának előírása azonban az elsőfokú ítélet szerint nem tartozik a bíróság feladatkörébe. Figyelembe veendőnek tartotta azt is, hogy a II. r. alperes ezzel kapcsolatos anyagi lehetőségei korlátozottak, feladataiban a jelen perben sorrendiség nem állítható fel. Ilyen körülmények között nem látott lehetőséget arra, hogy a felújítás konkrét idejére, illetve a felújítás költsége vonatkozásában külön határozatot hozzon. Rögzítette ugyanakkor, hogy mindez nem befolyásolja a II. r. alperes karbantartási kötelezettségének tényét.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, elsődlegesen a megváltoztatását és a keresetének történő helyt adást, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérte.

Egyrészt azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen állapította meg, hiszen a II. r. alperes a szobor áthelyezése mellett foglalt állást már 2001-ben, majd a 2007. január 25-i tárgyaláson is így nyilatkozott. Tévesnek tartotta azt a megállapítást is, hogy a növényzet növekedése előre kalkulálható volt, mivel a jelenlegi vegetáció sokkal burjánzóbb és a betonmedencével sem kalkulálhatott. Sérelmezte továbbá, hogy az ítélet nem tért ki ,... tanú vallomására, aki szerint a növényzet a látványt alapvetően befolyásolja, gyakorlatilag nem lehet látni.