A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33534/2014/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FOGYASZTÓVÉDELMI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §, 2009. évi LXXXV. törvény (Pft.) 15. §, 2013. évi CXXXIX. törvény (MNB tv.) 81. §] Bíró: Varga Eszter

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

13.K.33.534/2014/8.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Dr. Lendvay Attila Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Lendvay Attila; fél címe) által képviselt felperes (cím.) , dr. Vargha Máté jogtanácsos által képviselt Magyar Nemzeti Bank (cím.) alperes ellen, fogyasztóvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat (hiv. szám: H-FH-I-B-243/2014.) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 30 000 (Harmincezer) forint kereseti illetéket az adóhatóság külön felhívására az állam javára fizessen meg.

Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperesnek 100 000 (Százezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes a Magyar Nemzeti Bank ról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB törvény) 81. § (1) bekezdése alapján 2014. május 23-án hivatalból vizsgálatot indított a felperesnél a 2012. január 1-től 2014. május 23-ig terjedő időszakra vonatkozóan.

Az alperes vizsgálta a felperes egyoldalú, a fogyasztóra nézve kedvezőtlen szerződésmódosítása esetén a szerződésmódosításra okot adó körülmény megjelölését, és a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 210. § (13) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a felperes két alkalommal, a 2013. január 1-jétől, és 2013. február 4-től hatályos "Hirdetmény természetes személyek részére" megnevezésű, valamint a 2013. február 4-től hatályos "Takarékpont bankkártyák kondíciói" megnevezésű hirdetményei kapcsán sem a hirdetményben, sem egyéb dokumentumban nem tájékoztatta a fogyasztókat a díjmódosítás okáról. Az alperes megállapította, hogy a Hpt. hivatkozott rendelkezése alapján a felperest a díjmódosítás okáról való tájékoztatási kötelezettség minden egyes szerződésmódosítás kezdeményezésekor terheli, melynek során meg kell jelölni, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást mely, az ÁSZF-ben szereplő konkrét ok indokolja, az ÁSZF útján történt általános tájékoztatás nem elegendő.

Az alperes az eljárás során vizsgálta továbbá a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekben foglalt díjak fogyasztók számára kedvezőtlen, egyoldalú módosításával kapcsolatos előzetes tájékoztatás tartalmát, és megállapította, hogy a felperes a 2013. január 1-jén és 2013. február 4-én ("Hirdetmény természetes személyek részére"), valamint a 2013. február 4-én ("A felperes hirdetménye lakossági takarékpont alapszámlára és bankszámlacsomagokra, továbbá takarékpont bankkártyákra, továbbá ... karóra és ... tapassz készpénz-helyettesítő fizetési eszközökre") hatályba lépett díjemelés során nem nyújtott a fogyasztók részére tájékoztatást arról, hogy milyen esetben tartja általuk elfogadottnak a díjemelést, valamint arról, hogy amennyiben nem fogadják el a szerződésmódosítást, jogosultak a keretszerződés azonnali díj-, költség és egyéb fizetési kötelezettségmentes felmondására. Ezzel az eljárásával a felperes két esetben megsértette a pénzügyi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Pft.) 15. § (3) bekezdésében foglaltakat. Az alperes megállapította, hogy a Pft. hivatkozott rendelkezése szerint előírt tartalmú tájékoztatási kötelezettség a felperest a keretszerződés módosításának kezdeményezésekor terheli, azaz ezen kötelezettségének a felperes akkor tett volna eleget, ha írásban, vagy tartós adathordozón, a módosítás hatálybalépését legalább két hónappal megelőzően felhívja a fogyasztó figyelmét a fogyasztót megillető azonnali, díj-, költség- vagy egyéb fizetési kötelezettségmentes felmondási jogra, és arra, hogy mikor tekinti a fogyasztó által elfogadottnak a szerződésmódosítást. Figyelemmel arra, hogy a perbeli kötelezettség az alperesi álláspont szerint a keretszerződés módosításának kezdeményezésekor áll fenn, a kizárólag az ÁSZF-ben, illetőleg az Üzletszabályzatban nyújtott tájékoztatás a Pft. 15. § (3) bekezdésében foglaltaknak nem felel meg, a tájékoztatási kötelezettség elmaradása tekintetében pedig irreleváns az, hogy egyébként a felperes díjmentesen biztosítja a felmondás lehetőségét.

Az alperes vizsgálata a fentieken túl kiterjedt a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés új díj bevezetésével történő egyoldalú módosítására is, mellyel kapcsolatban megállapította, hogy a felperes a korábban díjmentes szolgáltatások fizetendővé tételével új díjat vezetett be. Az alperes megállapította, hogy a felperes a 2012. szeptember 17. napja óta alkalmazott "Forgalmi jutalék a tartozik forgalom után Tksz-en belüli forgalom után", és "... szolgáltatás Bankon belüli átutalás forgalmi díja" szolgáltatásait a hirdetményében "díjmentesként" jelölte meg, majd 2013. január 1-jétől ezen díjmentességet 0,2 % min. 20 Ft/tételre változtatta. A felperes továbbá a 2013. január 1. napjától alkalmazott ..., ..., és ... számlacsomagokhoz kapcsolódó ..., ..., ... bankkártya termékek tekintetében a "Vásárlás belföldön" és "Vásárlás külföldön" szolgáltatásait szintén díjmentesként hirdette meg, majd a 2013. február 4-től hatályos hirdetményében a "Vásárlás belföldön" szolgáltatást 0,2 % max. 6 000 forintra, a "Vásárlás külföldön" szolgáltatást pedig 0,2 % max. 21 EUR-ra változtatta. Az alperesi megállapítás szerint a felperes a fent megjelölt bankkártya-, és a bankszámla-hirdetmények tekintetében két-két új díj bevezetésével megsértette a Hpt. 210. § (12) bekezdés első mondatában foglaltakat, azaz azt, hogy a szerződés egyoldalúan nem módosítható új díj vagy költség bevezetésével. Az alperes rögzítette, hogy egy szolgáltatás ingyenesként, díjmentesként történő meghatározása a szerződés megkötésekor a fogyasztó számára azt jelenti, hogy egy adott tranzakcióért nem kell fizetnie, a szolgáltatásnak nincs díja, az adott szolgáltatást díj nélkül nyújtja a pénzügyi szervezet. Azzal, hogy a díjmentes szolgáltatás helyett a felperes akár fix összeget, akár százalékos díjat határoz meg, a fogyasztó egy olyan új díj megfizetésére válik kötelessé, amelyre a díj bevezetését megelőzően nem volt köteles. A Pft. 23. § (1) bekezdés c) pontjára, és 32. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással az alperes rögzítette, hogy a Pft. vonatkozó rendelkezései a díj fogalmát egyértelműen a fizetési kötelezettséggel azonosítják, azaz a díj fogalom fizetési kötelezettség nélkül nem értelmezhető. Az alperesi álláspont szerint továbbá a fogyasztóvédelmi eljárásban a fogyasztók tudatát kell kiindulópontként figyelembe venni, azaz az ésszerűen tájékozottan eljáró fogyasztó által ismert jelentést kell figyelembe venni. Az alperes megállapította, hogy a perbeli szerződésmódosítások egyoldalúnak minősülnek, továbbá azok a fogyasztókra nézve kedvezőtlenek, hiszen a fogyasztók magasabb összeget kötelesek fizetni ugyanazon tranzakció típus és tranzakcióval érintett összeg esetében.