BH 2002.1.26 A felszámoló felmentésére és új felszámoló kijelölésére irányuló kérelem elbírálása körében irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 27/A. § (7) bek., 49. § (2) bek., 51. § (3) bek., 54. §].

Az elsőfokú bíróság a 84. sorszámú végzésével az adós kifogását és a felszámoló felmentésére vonatkozó indítványát elutasította. Határozata indokolásában utalt arra, hogy 1999. május 7-én az adós gazdálkodó szervezet tulajdonosa, B. I. kifogást terjesztett elő a felszámoló súlyos és ismételt jogszabálysértő intézkedése ellen. Sérelmezte, hogy a hitelezői választmány döntésével összhangban beadott kérelmére az értékesítés nem került felfüggesztésre, a felszámoló a teljes felszámolási vagyont áron alul értékesítette, ezzel egyrészt jelentős kárt okozott a hitelezőknek, másrészt kárt okozott magának az adósnak is. Kérte: a bíróság nyilvánítsa semmisnek az adásvételi szerződést, és mentse fel a felszámolót a tevékenysége alól. 1999. május 19. napján ismételt kifogást terjesztett elő a korábbi kifogásával egyező kérelemmel. Előadta, hogy az adós bankhitelért folyamodott, meg kívánta tekinteni az ipartelepet az F. és J. Részvénytársaság, amelyet a felszámoló megakadályozott, mivel az ipartelepekre vonatkozó adásvételi szerződést az új tulajdonossal már aláírta. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy 1999. február 26-án a felfüggesztés iránti kérelmet a bírósághoz is benyújtotta, amely kérelemmel kapcsolatban a bíróság a szükséges tájékoztatást a jogi képviselőnek megadta. Megállapította, hogy a hitelezői választmány a felszámolóhoz a vagyonértékesítéssel kapcsolatban észrevételt nem tett, így a hitelezői választmány kérelme hiányában az adós előterjesztett kifogásait a bíróság a többször módosított 1991. évi IL. törvény 51. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította. Nem látott alapot a felszámoló felmentésére, mivel súlyos és ismételt jogszabálysértést nem állapított meg részéről.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós tulajdonosai nyújtottak be fellebbezést. Kérték a végzés megváltoztatását és a kifogásnak történő helyt adást. Hivatkoztak arra, hogy 1999. január 20-án, március 2-án, május 19-én és május 20-án nyújtott be kifogást a cégtulajdonos a felszámoló súlyos és ismételt jogszabálysértő intézkedései ellen. A kifogások tárgyában az elsőfokú bíróság egyes beadványokra vonatkozóan nem intézkedett. A kijelölt felszámoló az adóst a kényszeregyezség létrehozásában több tevékenységével megakadályozta, így csak nagy késedelemmel juttatta el részére a hitelezők listáját, a kért okmánymásolatokat nem adta ki, a cég telephelyére nem engedte be, onnan kitiltotta. Megtagadta az adós által szerzett befektető részére a cég megtekintését, megakadályozta az F. és J. Rt. ügyintézőinek a cég megtekintését; amikor az értékesítés felfüggesztése iránti kérelmet a bírósághoz benyújtotta, akkor még nem volt tudomása a választmány létrejöttéről. Tudomása szerint 1999. március 11-i kelettel a választmány elnöke levelet intézett a felszámolóhoz, amelyben a tevékenység folytatásához hozzájárult. A felszámolónak a választmány rendelkezésének megfelelően kellett volna eljárnia, mivel ezt nem tette meg, megszegte az 1991. évi IL. törvény 49. §-a (2) bekezdésében foglaltakat. Az értékesítést illetően kifejezetten a választmány rendelkezése ellenére járt el.

A fellebbezésre a felszámoló észrevételt tett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Hivatkozott arra, hogy az adósnak a felszámoló birtokba lépésekor már sem gyára, sem gyártó eszköze nem volt, mert mindezeket opciós szerződés keretében elidegenítette. A felszámoló munkájának eredménye, hogy ezek az eszközök a felszámolási vagyonba visszakerültek, és közjegyzőileg hitelesített pályázat útján értékesítést nyertek.

Az adós fellebbezése nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság az előtte a felek között ugyancsak folyamatban lévő ügy irataiból megállapította, hogy az adós 1999. január 18-án rendkívüli taggyűlést tartott, amelyen határozatot hozott 1/1999. szám alatt. Abban felhatalmazta B. I. tagot, hogy a bíróság előtt kifogást emeljen a társaság kijelölt felszámolójának tevékenysége ellen, és e célból az ügyvédi meghatalmazást kiadja.

Az elsőfokú bíróság határozatával az adós 1999. május 6-án és május 19-én benyújtott kifogásait bírálta el. Az 1999. május 6-án benyújtott kifogásában az adós sérelmezte, hogy a felszámoló a teljes felszámolási vagyont értékesítette 170 millió forint összegű vételár ellenében, annak ellenére, hogy az adós a hitelezői választmány döntésével összhangban kérte a felszámolótól az értékesítés felfüggesztését, valamint azt a bíróságon is kezdeményezte. Kérte az adásvételi szerződés semmisnek nyilvánítását, valamint a felszámolónak ismételt és súlyos jogsértő intézkedései, illetve mulasztása miatti felmentését. Ez utóbbi kérelmét ismételte meg az 1999. május 19-én keltezett kifogásában. Hivatkozott arra, hogy 1999. május 11-én az ipartelepekre vonatkozó adásvételi szerződést tudomása szerint a felszámoló és az új tulajdonos aláírta. Az ezt követő napon kívánt volna az F. és J. Részvénytársaság ügyintézője szemlét tartani a telepen, meggyőződni arról, hogy az adós által kért bankkölcsönnek a fedezete rendelkezésre áll-e. Ekkor akadályozta meg a felszámoló, hogy a nevezett az ipartelepre bemehessen. Így tehát a kölcsönkérelmével érdemben nem foglalkoztak.