BH 1995.9.520 Külföldön történő munkavégzésre kötött munkaszerződés alapján felvett ellátmány visszafizetésére irányuló követelés elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 22. § (2) bek., 129. § (1) bek., 158. § (2) bek., 251. § (1) bek., 351. § (1) bek.].

A felperes szövetkezet mint alvállalkozó az E. Fővállalkozó Kft.-vel 1991. október 14-én megkötött szerződésben - a volt - Szovjetunióban végzendő betonozási munkára vállalkozott. A szerződés szerint az alvállalkozó dolgozói valutaellátmányának forintfedezetét az alvállalkozó biztosítja a fővállalkozó által megbízott I. Kft. közreműködésével. A felperes szóban további alvállalkozói megállapodást kötött Sz. I. egyéni vállalkozóval, aki vállalta, hogy gondoskodik a munka elvégzéséhez szükséges szak- és segédmunkásokról. Ennek keretében az alpereseket is Sz. I. szervezte be a külföldi munkavégzésre. Az alperesek az I. Kft.-től ellátmány címén felvettek fejenként 775 USD-t, amelynek egy részéről a külföldi munkavégzéshez szükséges ruhaneműt és élelmiszert vásároltak. Az alperesek - más munkásokkal együtt - 1991. október 29-én indultak útnak a felperes, illetve képviselője gépkocsijain. Útközben írták alá a munkaszerződést, amelyben munkáltatóként az E. Fővállalkozó Kft. szerepelt. A határ átlépésére már nem került sor, mert a felperes képviselője értesítést kapott a külföldi munka meghiúsulásáról.

Az alperesek a felvett 775 USD költségtérítést sem a felperes, sem az I. Kft. felhívására nem fizették vissza, annak forint egyenértékét 151 436 forint összegben a felperes fizette meg az I. Kft.-nek.

A felperes keresetében fejenként 75 718 forint és kamata megfizetésére kérte az alperesek kötelezését az USD-ben felvett ellátmány forint ellenértékének visszafizetése címén. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A keresettel szemben beszámítási kifogást terjesztettek elő arra hivatkozással, hogy a külföldi munkára tekintettel az ellátmányból meleg ruhát és élelmiszert vásároltak. Az I. r. alperes arra is hivatkozott, hogy a munkaviszonyát is felmondta, a munka meghiúsulása után pedig egy ideig nem tudott elhelyezkedni.

A jogerős ítélet kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek fejenként 75 718 forintot és kamatát, valamint perköltséget. Az indokolás szerint az alperesek a munka meghiúsulása folytán jogalap nélkül tartják maguknál a külföldi megélhetést szolgáló ellátmányt, így annak visszafizetésére kötelesek. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesek a kiutazás elmaradása miatt őket ért kárt Sz. I.-vel szemben érvényesíthetik, figyelemmel arra is, hogy a felperes Sz. I. részére kártérítést fizetett ki a külföldi munka meghiúsulása miatt.

A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését. Álláspontjuk szerint a bíróságok hatáskör hiányában jártak el, mert a jogvita elbírálása munkaügyi bíróság eljárására tartozott volna, tekintettel arra, hogy ők munkaszerződést kötöttek a - volt - szovjetunióbeli munkavégzésre.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.