A Miskolci Törvényszék Pf.20328/2009/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 79. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 17. §, 237. §] Bírók: Kun Árpád, Molnár Tiborné, Török Mária

A ....................................i Bíróság

2.Pf.20.328/2009/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A .......................i Bíróság (felperesi képviselő neve, székhelye) székhelyű egyéni ügyvéd által képviselt (I.rendű felperes neve, lakcíme) szám alatti lakos felperesnek,-

(Alperesek képviselőjének neve, székhelye) által képviselt (I.r. alperes neve, lakcíme) I.r., (II.r. alperes neve, lakcíme) szám alatti lakos II.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a ............................i Városi Bíróság előtt folyamatba tett perében ..............................en, 2009. január 9. napján P.20.442/2007/41. sorszám alatt hozott ítélet ellen az alperesek részéről 43. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatja, a felperes keresetét elutasítja.

Mellőzi a megyei bíróság az alpereseket első fokú perköltség megfizetésére kötelező rendelkezést; kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alpereseknek - mint egyetemleges jogosultaknak - 106.000.-(Egyszázhatezer) forint első fokú, továbbá 170.000.-(Egyszázhetvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az első fokú bíróság alaposnak ítélete a felperes Ptk.17.§ (1) bekezdésére alapított keresetét.

A rendelkezésre álló bizonyítékok közül kiemelve az igazságügyi szakértői véleményeket, arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden szakértői vélemény azt állapította meg, hogy már 2004. szeptemberétől hiányzott az eltartott belátási képessége, de ezt állapította meg a 2004. szeptemberi és 2005. decemberi zárójelentés is.

A laikus tanúk vallomása felszínes beszélgetésekre utal, emiatt nincs ellentét a tanúvallomások és a szakértői vélemények tartalma között.

Kiemelte, hogy az eltartott szellemi hanyatlásának észlelhetősége körében a tanúvallomások megosztottak voltak, K. Z.né, továbbá a szerződést szerkesztője, dr. P. I. és M. J.né azt vallották, hogy az eltartottnak megvolt a belátási képessége, míg Gy. J.né tanú ezzel ellentétes vallomásában arra hivatkozott, hogy a kórházi kezelés után nem is ismerte meg őt az eltartott.

A jelen perben kirendelt elmeorvos szakértő figyelembe vette a tanúvallomásokat, de figyelembe vette azon két korábbi igazságügyi elmeorvosi vélemény tartalmát is, amelyek még az eltartott életében tett megállapításokon, személyes vizsgálaton alapultak.

Az első fokú bíróság álláspontja szerint az eltartott belátási képességének hiányát alátámasztotta az ellene gondnokság alá helyezés iránt folytatott perben tett személyes nyilatkozata, továbbá az I.r. alperesnek a nyomozati eljárásban tett tanúvallomása, és azon magatartása, hogy a nyomozati eljárás megindulásakor maga is arra hivatkozott, hogy az eltartott nincs belátási képessége birtokában, és ezt a 2004. szeptemberi zárójelentéssel igazolta a hatóság előtt.

Kiemelte, hogy az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemények tartalma mellett az I.r. alperes korábbi személyes nyilatkozatai és az eltartott személyes nyilatkozatai is alátámasztották, hogy nem volt belátási képessége birtokában a tartási szerződés megkötésekor, ezért jognyilatkozata a Ptk.17.§ (1) és (2) bekezdése szerint semmis.

Az első fokú bíróság nem látta alkalmazhatónak az alperesek által hivatkozott Ptk.17.§ (3) bekezdésében foglaltakat, arra az álláspontra helyezkedve, hogy az eltartott gondozása, K. Z.né közreműködése folytán megoldott volt, ami azt támasztja alá, hogy indokolatlan volt a tartási szerződés megkötése; de utalt arra is, hogy az I.r. alperes leszármazót a törvények szerint is tartási kötelezettség terhelte.

Az első fokú bíróság a tartási szerződés érvénytelenségét állapította meg, és a Ptk.237.§ (1) bekezdése alapján megkereste a körzeti földhivatalt az alperesek tulajdonjogának törlése és az eltartott tulajdonjogának visszajegyzése végett, az eredeti állapot helyreállítása jogcímén. Az alpereseket mindezek tűrésére kötelezte.

Az alperesek fellebbezésükben az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérték.

Megismételték azon hivatkozásukat, hogy a Ptk.17.§ (1) bekezdésére alapított kereset akkor lehet megalapozott, ha a jognyilatkozatot tévő személy belátási képessége teljesen hiányzik a jognyilatkozat megtételekor.

A szakértői véleményekből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy az eltartottnak a szerződés megkötésekor teljes mértékben hiányzott volna a belátási képessége, ne látta volna át a szerződés tartalmát.

Hivatkoztak arra, hogy a 2005-ben készült elmeorvosi vélemény nem zárta ki, hogy lehetett tiszta időszaka az eltartottnak, ezzel ellentétesen a jelen perben beszerzett szakértői vélemény a belátási képesség hiányára utal, azzal, hogy a szerződés időpontjában készült feljelentés tartalma lényegesen egyszerűbb megítélés alá esik.