A Debreceni Ítélőtábla Bhar.196/2009/5. számú határozata lopás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 316. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 337. §, 339. §, 369. §, 386. §, 387. §, 388. §, 393. §, 397. §] Bírók: Balla Lajos, Gömöri Olivér, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bhar.I.196/2009/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Debrecenben, 2009. május 19. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

végzést:

A lopás bűntette és más bűncselekmény miatt ....... vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2.Bf.621/2008/7. számú 2009. február 16. napján kihirdetett ítéletét a fellebbezéssel érintett II.r. vádlottra vonatkozó részét helybenhagyja.

A harmadfokú eljárásban 1.500 (Egyezer-ötszáz) Ft költség merült fel, mely az állam terhén marad.

I n d o k o l á s :

Ez elsőfokon eljárt bíróság I.r. és II.r. vádlottak bűnösségét 2-2 rb. társtettesként elkövetett lopás bűntettében /316.§ (1) (2) bekezdés a), c) pont (I.r. vádlott) és d) pont (4) bekezdés b/1. pont/ és 3-3 rb társtettesként elkövetett lopás vétségében /316.§ (1) (2) bekezdés I. fordulat a), c) pont (I.r. vádlott), Btk. 316.§ (1) (2) bekezdés a), c) pont (I.r. vádlott) d) pont/ állapította meg.

I.r. vádlottat, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 2 évi fegyházra és 3 év közügyektől eltiltásra, míg II.r. vádlottat halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá a járulékos kérdésekről.

Az ítélet ellen mindkét vádlott és védőik enyhítés érdekében fellebbeztek. Az ügyész az ítéletet a vádlottak tekintetében tudomásul vette. A Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség I.r. vádlott esetében a történeti tényállás, illetve a jogi indokolás kiegészítését indítványozta, továbbá a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés mellőzését.

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottak cselekményét 2 rb. társtettesként elkövetett lopás bűntettének /316.§ (1) (2) bekezdés d) pont (4) bekezdés b/1. pont/ és 1 rb. társtettesként elkövetett lopás vétségének /316.§ (1) (2) bekezdés d) pont/ minősítette és I.r. vádlott büntetését 1 év 6 hónapi börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra, míg II.r. vádlott börtönbüntetését 8 hónapi börtönre és 1 évi közügyektől eltiltásra enyhítette. I.r. vádlottal szemben a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását mellőzte.

A vádlottakat 2 rb társtettesként elkövetett lopás vétsége /316.§ (1) (2) bekezdés a) és c) pont/ miatt emelt vád alól felmentette és 2 rb tulajdon elleni szabálysértés miatt 30.000 - 30.000 Ft pénzbírsággal sújtotta. Rendelkezett a pénzbírság meg nem fizetése esetén alkalmazható szankciókról.

Végül az ítélet ellen jogorvoslati lehetőséget biztosított.

I.r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vették, nem élt jogorvoslattal egyik vádlott esetében sem az ügyész, valamint a II.r. vádlott védője sem.

A másodfokú bíróság ítélete I.r. vádlottal szemben 2009. március 2. napján jogerőre emelkedett.

A másodfokú bíróság nyilvános ülésén jelen nem lévő II.r. vádlott az ítélet ellen annak kézhezvételét követően indokolás nélkül fellebbezést jelentett be.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.118/2009/1-I. sz. átiratában kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a Be. 367/A.§-ra alapítottan tévesen oktatta ki a jogorvoslati jogosultságáról a vádlottat és a büntetőeljárási törvénnyel ellentétben járt el, amikor nem határozott nyomban a törvényben kizárt fellebbezés elutasításáról. Álláspontját az alábbiakban fejtette ki:

A törvényben kizárt a fellebbezés, ha olyan fellebbezési okra hivatkozik, amely miatt a Be. 386.§ (1) bekezdése alapján a határozat nem támadható. Nem joghatályos tehát, ha a másodfokú ügydöntő határozat egyéb rendelkezései vagy indokolása ellen avagy eljárási szabálysértés vagy megalapozatlanság megállapítására irányul.

A lopás bűntettével kapcsolatos terhelti bűnösség megállapítását a másodfokú bíróság érdemi határozata nem érintette, a büntetés mértéke miatt pedig a vádlottat a jogorvoslati jogosultság a büntetőeljárási törvény helyes értelmezése szerint nem illette meg. A megyei bíróság téves jogértelmezéséből fakadt a mulasztás, amely a Be. 369.§ (2) bekezdés alkalmazásának hiányát eredményezte.

Az ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a felülbírálattal érintett II.r. vádlott vonatkozásában elsőként azt vizsgálta, hogy a Be. 386.§ (1) bekezdésének rendelkezései a harmadfokú eljárást lehetővé teszik-e.