BH 1977.11.484 Ha a közvetett bizonyítékok egyértelműen nem nyújtanak alapot olyan ténybeli következtetésre, hogy a bűncselekmény elkövetője a vádlott volt: bebizonyítottság hiányában felmentő rendelkezés meghozatalának van helye [Be. 214. § (3) bek. b) pont, 61. § (4) bek.].

Az első fokú bíróság - közvetlen bizonyíték hiányában - a megállapított tényekből levont következtetés útján jutott arra a meggyőződésre, hogy amíg a sértett a szobában másfelé fordult, a vádlott a televízió szekrényen levő órákat elvette és azokat ruhájának a zsebébe rejtette.

A vádlott az eljárás kezdetétől azzal védekezett, hogy a cselekményt nem ő, hanem az akkor még 14. életévét be nem töltött, a vádbeli alkalommal jelen volt fia követte el. A fiú anyja előadásával egyezően vallott. Ennek ellenére az első fokú bíróság lényegében abból a tényből, hogy a vádlott a vádbeli helyen és időben jelen volt, a szóban levő órákat lakásában tartotta és lopás miatt már büntetve volt, arra következtetett, hogy az órákat a vádlott vette el, a lopást ő követte el.

A megyei bíróság bizonyítást vett fel, s az ennek keretében kihallgatott tanúk határozottan vallották, hogy a vádlott fia a lopást követően, de még az órák lefoglalása előtt nekik órát kínált megvételre. Ezek a bizonyítékok tehát a vádlott védekezését támogatják.