BH 2000.9.419 Ha a munkaviszonyt a munkavállaló szünteti meg rendkívüli felmondással, a munkáltatótól követelheti a felmondási járandóságot, kárának megtérítését, illetve megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, (7) bek.].

A felperes 1995-től állt az alperes alkalmazásában, 1995. július 1-jétől határozatlan időre megbízást kapott a kirendeltségvezető-helyettes munkakörre. 1995. november 1-jétől a kirendeltségvezető munkakört látta el. 1997. március 1-jétől 1998. január 31-ig a felperes táppénzes állományban volt. 1998. március 16-án az alperes visszavonta a kirendeltségvezetői megbízást, a felperest átsorolta, személyi alapbérét és vezetői pótlékát leszállította. Emiatt a felperes egyeztetést kezdeményezett, majd 1998. március 26-án rendkívüli felmondással a munkaviszonyát megszüntette. Ennek indokaként - összefoglalóan - az alperes egyoldalú munkaszerződés-módosítására hivatkozott.

Az alperes 1998. március 30-án a rendkívüli felmondást írásbeli nyilatkozatával nem fogadta el. A felperes a munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetlevelében a rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítását, ennek alapján felmondási járandóságot és végkielégítést kért.

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint arra figyelemmel, hogy a kinevezés visszavonásig szólt, a felperes munkaköre megszűnt, megszűnt továbbá - átszervezés következtében - a munkavégzési helye is. A felek között azonban nem jött létre érvényes közös megegyezés a munkaviszony lényeges tartalmi elemeiről, ezért az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni.

Az érvénytelenség azonban nem a munkáltató hibájából állt elő (megfelelő munkakört ajánlott fel a felperesnek, a kinevezésre nézve az alperesnek visszavonási joga állt fenn, a felperes a visszavonás indokát nem vitatta).

A felperes rendkívüli felmondása nem felelt meg az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltaknak, ezért a jogszabály (7) bekezdésére alapított követelés alaptalan.

Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest 484 000 forint megfizetésére kötelezte. Ennek megfelelően rendelkezett a járulékos kérdésekről (kamat, mindkét fokú perköltség, mindkét fokú illeték).

A megyei bíróság álláspontja szerint az Mt. 199. §-ának (2) bekezdése alapján az alperesnek egyeztetést kellett volna kezdeményeznie. Ennek hiányában a megyei bíróság érdemben nem vizsgálta a felperes rendkívüli felmondásának jogszerűségét. Ezért az alperest a kereset szerint marasztalta.