A Kúria Mfv.10461/2013/8. számú precedensképes határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 270. §, 271. §, 275. §, 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 3. §, 145. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 24. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

A jogellenesen felmentett bírót tisztségébe nem helyezheti vissza közvetlenül a bíróság, hanem a munkáltatót kötelezi arra, hogy a köztársasági elnöknél ismételt kinevezését kezdeményezze, majd e kinevezést követően a felmentést megelőző beosztásába és vezetői tisztségébe helyezze vissza. 2011. CLXII. Tv. 3. § (4), 2011. CLXII. Tv. 4. § (4), 2011. CLXII. Tv. 122. § (1), 2011. CLXII. Tv. 145. § (3), 2011. CLXII. Tv. 145. § (7)

***********

Mfv.I.10.461/2013/8.

A Kúria a személyesen eljáró felperesnek a dr. Pál Lajos ügyvéd által képviselt alperes ellen tisztségből való felmentés jogellenessége iránt a Szegedi Munkaügyi Bíróságnál 4.M.590/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.202/2013/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem, valamint a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme folytán a 2013. szeptember 25. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.202/2013/3. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel érintett azon rendelkezését, amellyel megállapította, hogy a felperes bírói szolgálati viszonya, törvényszéki bírói beosztása, és kollégiumvezetői tisztsége változatlan tartalommal folyamatosan fennáll, hatályon kívül helyezi, és a Szegedi Munkaügyi Bíróság 4.M.590/2012/10. számú ítéletét megváltoztatja.

Kötelezi az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül a felperes bírói szolgálati jogviszonyának helyreállítása érdekében a szükséges intézkedéseket tegye meg, valamint a bírói kinevezést követően tizenöt napon belül a jogellenes felmentést megelőző beosztásába és vezetői tisztségébe a felperest helyezze vissza. Egyebekben a jogerős ítéletet nem érinti.

A Kúria a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét elutasítja.

I n d o k o l á s

A felperes bírói szolgálati viszonyban állt az alperessel beosztása szerint megyei bírósági bíróként. Az OIT határozatával a felperest a B.M. Bíróság Büntető Kollégiumának kollégiumvezetőjévé nevezte ki 2008. június 1-jétől 2014. május 31-éig terjedően.

A köztársasági elnök a 2012. július 6-án kelt KE határozatával 2012. december 31-ei hatállyal az Alaptörvény 9. cikk (3) bekezdés k) pontja, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 90. § ha) pontja alapján - az OBH Elnökének javaslatára - a felső korhatár elérése miatt - többek között - a felperest bírói tisztségéből felmentette.

Az OBH Elnöke a 2012. július 6-án kelt intézkedésével tájékoztatta a felperest a köztársasági elnök felmentő határozatáról, szolgálati viszonya 2012. december 31-ével történő megszűnéséről, valamint kérelmére a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés mellőzéséről.

A felperes kollégiumvezetőként az elsőfokú- és a másodfokú eljárás ideje alatt is folyamatosan munkát végzett.

Az Alkotmánybíróság 33/2012. (VII.17.) AB határozatában megállapította, hogy a Bjt. 90. § ha) pontja, valamint a 230. §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt a hatálybalépése napjára visszaható hatállyal 2011. január 1-jével megsemmisítette.

A felperes a keresetében a bírói tisztségből felmentő köztársasági elnöki határozat jogellenességének megállapítását, annak hatályon kívül helyezését, továbbá annak megállapítását is kérte, hogy bírói tisztsége változatlanul és folyamatosan fennáll, valamint kérte, hogy az alperes őt változatlan tartalommal foglalkoztassa tovább. Keresetét arra alapozta, hogy a köztársasági elnök határozata az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályon alapul, így a bírói tisztségből történő felmentése jogellenes, az vele szemben nem hatályosult.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását elsődlegesen azért kérte, mert a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában írt feltételei nem állnak fenn.

Érdemben arra hivatkozott, hogy a felmentés kiadására az akkor hatályos jogszabályokkal összhangban került sor. A köztársasági elnök felmentő határozata közjogi aktus, így annak hatályon kívül helyezésére a munkaügyi bíróság hatáskörrel nem rendelkezik. A jogellenesség jogkövetkezményeként a Bjt. 3. § (4) bekezdés alapján a köztársasági elnök ismételt kinevezést adhat, illetve külön eljárásban kártérítési igény terjeszthető elő.

Az elsőfokú bíróság a felperes kérelmére 2012. november 27-én meghozott, és az előzetes végrehajthatóság kimondásával kiegészített végzésével a köztársasági elnök határozatának és az OBH elnök intézkedésének végrehajtását a Pp. 156. § (1) és (3) bekezdés alapján - utalással a Pp. 353. § (2) bekezdésére is - felfüggesztette. E döntést a Szegedi Törvényszék 2013. március 27-én kelt 2.Mpkf.20.203/2013/2. számú végzésével azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az a köztársasági elnök felmentő határozata felperesre vonatkozó rendelkezése végrehajtásának a felfüggesztésére vonatkozik.

Az elsőfokú bíróság 2012. december 5-én kelt 4.M.590/2012/10. számú ítéletével a köztársasági elnök határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest kötelezte, hogy a felperest változatlan tartalommal továbbfoglalkoztassa. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest a felperes javára 10.000 forint perköltség megfizetésére megállapítva, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Pp. 123. §-ában írt feltételek nem állnak fenn, ezért a felperes megállapításra irányuló kereseti kérelmét elutasította.

Megállapította, hogy a felperest bírói tisztségéből felmentő köztársasági elnöki határozat jogellenes, figyelemmel az Alkotmánybíróság 33/2012. (VII.17.) AB határozatára, mely a Bjt. 90. § ha) pontját, valamint a 230. §-át alaptörvény-ellenesnek minősítette. Ezért azokat hatályba lépésük napjára visszamenő hatállyal megsemmisítette. Ebből következően a felmentés közjogilag érvénytelen alapokon nyugodott, továbbá nélkülözte azt az érvényességi feltételt is, hogy a felmentésre irányuló eljárás a törvényi előírásoknak megfelelően [Bjt. 96. § (1) bekezdés] a bíróság elnökének kezdeményezésére történjen.

Megállapította, hogy a jogellenes felmentéssel kapcsolatos jogsérelmeket a bíróság jogosult elbírálni figyelemmel az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésére, 26. cikk (1) bekezdésére, a XXVIII. cikk (1) bekezdésére, és a 25. cikk (2) bekezdés a) pontjára, valamint a Bjt. 145. § (1) bekezdésére. Arra a következtetésre jutott, hogy a köztársasági elnök felmentő határozata tartalmát tekintve munkajogi jellegű, az jogellenessége folytán a felperes magánjogi természetű alapvető jogát sértette, és olyan egyedi ügyben hozott határozatnak tekintendő, amelynek felülvizsgálatára teljeskörűen a bíróság jogosult.

A jogorvoslat módjával kapcsolatban a Bjt. 3. § (4) bekezdése és a 145. § (3) bekezdése, valamint más, foglalkoztatási jogviszonyokra vonatkozó jogszabályok összehasonlító vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a jogalkotó a bírák esetében nem szűkíti a jogorvoslati lehetőséget úgy, mint más foglalkoztatási jogviszonyok esetén. Ebből következően az eljáró bíróságot semmilyen jogszabály nem korlátozza a jogsérelem orvoslása körében. Ugyanerre a következtetésre lehet jutni a Bjt. időbeli változásainak vizsgálatával is.