BH 1990.1.40 Ha az ügyész a vonatkozó eljárási szabályok szerint elejti a vádat, a bíróság nem folytathatja a büntetőeljárást, hanem azt megszünteti [Be. 209. § (1) bek., 212. § (6) bek., 213. § (1) bek. f) pont].

A katonai bíróság a honvéd vádlottat az ellene hat napot meghaladó önkényes eltávozás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

A tényállás lényege szerint a vádlott az engedélyezett szabadságáról nem tért vissza alakulatához, majd a rendőrjárőr nyolc nap jogellenes távollét után elfogta. A vádlott gyengeelméjű, amely képtelenné tette cselekménye következményeinek felismerésére és arra is, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

A katonai bíróság által tartott tárgyaláson a katonai ügyész a bizonyítási eljárás lefolytatását követően - a bíróság határozatának meghozatala céljából sorra kerülő tanácsülést megelőzően - a vádlottal szemben emelt vádat elejtette, s a Be. 213. §-a (1) bekezdésének f) pontjára figyelemmel az eljárás megszüntetését indítványozta.

Az elsőfokú bíróság azonban az eljárást nem szüntette meg, hanem ítéletet hozott, amellyel a vádlottat az ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján felmentette. Az álláspontja szerint ugyanis az e szakaszban felsorolt felmentési okok kérdésében a bíróságnak kell döntenie, ami viszont a bírói mérlegelés körébe tartozik. A kat-tonai ügyésznek az indítványától eltérő döntése miatt bejelentett fellebbezése alapos.

A Be. 213. §-a (1) bekezdésének f) pontjában foglalt kötelező rendelkezés szerint ugyanis a bíróság az eljárást megszünteti, ha az ügyész a vádat elejtette. A Be. 209. §-ának (1) bekezdésében írtak értelmében pedig az ügyész bizonyítás eredményéhez képest a Be. 212. §-ának (6) bekezdése szerinti tanácsülésig - álláspontját megindokolva - a vádat elejtheti.