A Kúria Kfv.35259/2011/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 116. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Hajnal Péter, Sperka Kálmán

A határozat elvi tartalma:

A felülellenőrzés terjedelmének vizsgálata.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.259/2011/5.szám

A Kúria a dr. Fülöp Péter ügyvéd által képviselt (felperes címe) felperesnek a dr. Novoth Zoltán jogtanácsos által képviselt NAV Központi Hivatala Elnöke alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2011. február 18-án kelt 13.K.30.539/2010/23. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 24. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Bíróság 13.K.30.539/2010/23. számú ítéletét és az alperes 5227594613 számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az első fokú adóhatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000 (százezer) elsőfokú és 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A kis-és nagykereskedelmi tevékenységet végző felperesnél az első fokú adóhatóság 2004-2006 évekre valamennyi adónemre kiterjedő ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés lezárásaként hozott jogerős határozattal megállapította, hogy a felperes bevallásai megfelelnek a jogszabályi előírásoknak.

Az alperes elnöke közérdekű bejelentésre alapozottan utasítást adott felülellenőrzés keretében ismét ellenőrzés elvégzésére a felperesnél. Az első fokú adóhatóság ennek megfelelően 2004-2006 évekre ismételt ellenőrzést végzett, amelynek megállapításait a 2009. augusztus 27. napján felvett jegyzőkönyvben rögzített. Megállapította, hogy a felperes a P. Kft-től és a G. Kft-től beszerzett építési anyagok és szolgáltatások nem álltak összefüggésben a felperes vállalkozási bevételszerző tevékenységével. Rögzítette, hogy az I. Co-val kapcsolatos gazdasági tevékenység nem bizonyított. Megállapította továbbá, hogy a felperes 2005. évi társasági adóbevallásában az elszámolt helyi iparűzési adó 50%-ával (5.629.000 Ft) jogszerűtlenül csökkentette adóalapját, mivel 2005. év végén 57.000 Ft késedelmi pótlék és 2.000 Ft mulasztási bírságtartozása volt.

Az APEH Központi Hivatala az alapügyben eljárt adóhatóság határozatát megváltoztatva a felperes terhére társasági adó adónemben, általános forgalmi adó adónemben, rehabilitációs és innovációs járulékban 18.360.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 15.134.000 Ft adóhiánynak minősült. Az adóhiány után 7.567.000 Ft adóbírságot szabott és 1.361.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. A határozat tartalmazta továbbá azt is, hogy a felperes 2004 évi adózás előtti eredményét 206.000 Ft-tal, a 2005 évit 1.717.000 Ft-tal, a 2006 évit 507.000 Ft-tal magasabb összegben mutatta ki.

A határozat elleni fellebbezés folytán eljárt alperesi jogelőd 2009. december 10. napján hozott 5227594613 számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Határozata indoklásában a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tao.tv.) 1. § (2) bekezdését, 8. § (1) bekezdés d) pontját, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontját, 33. § (1) bekezdés b) pontját és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 1. § (7) bekezdését, 2. § (1) bekezdését és 116. § (1) bekezdés c) pontját felhívva kiemelte, hogy a felülellenőrzés során az első fokú adóhatóság a törvényi rendelkezéseket betartva a rendelkezésre álló új tények, adatok, bizonyítok birtokában jogszerűen mondta ki, hogy a felperes általános forgalmi adólevonási jogát jogszerűtlenül gyakorolta. A bevallásban szereplő, a P. Kft. és a G. Kft. felé kiállított számlák alapján a felperesnél a ráfordítás elszámolásának célja csak adóelőny szerzése volt, illetve az I. Co. kapcsán a gazdasági esemény megtörténte nem bizonyított, így a társasági adó alapjának megállapításakor az adózás előtti eredményt meg kellett növelni.