A Kúria Bfv.1350/2014/4. számú precedensképes határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 40. §, 85. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 423. §, 427. §] Bírók: Belegi József, Márki Zoltán, Somogyi Gábor

A határozat elvi tartalma:

I. Határozott tartamú szabadságvesztés kiszabása olyan esetben, amikor az Alkotmánybíróság határozata után életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása továbbra is lehetséges, de már nem kötelező.

II. A Be. 416. § (1) bekezdés e) pontján alapuló felülvizsgálati indítvány elbírálása során csak az a büntető jogszabály alkalmazható - az Alkotmánybíróság által megsemmisített rendelkezést kivéve -, amit a jogerős ítéletet hozó bíróság is alkalmazott.

***********

KÚRIA

Bfv.III.1.350/2014/4.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év február hó 16. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által - a terhelt javára - benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kaposvári Törvényszék B.839/2011/12. számú, valamint a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.101/2012/9. számú ítéletét az I. rendű terhelt vonatkozásában, a büntetést kiszabó részében annyiban változtatja meg, hogy

a terhelt fegyházbüntetését 20 (húsz) évre enyhíti.

A terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Kaposvári Törvényszék a 2012. január 31-én kelt B.839/2011/12. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. - 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont], rablás bűntettének kísérletében [korábbi Btk. 321. § (1) bekezdés] mint különös visszaesőt, továbbá testi sértés bűntettében [korábbi Btk. 170. § (1) és (2) bekezdés]. Ezért a terheltet halmazati büntetésül 20 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte, valamint megszüntette a Kaposvári Városi Bíróság 1.B.181/2008/138. számú ítélete kapcsán engedélyezett feltételes szabadságot.

Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Pécsi Ítélőtábla a 2012. június 12-én kihirdetett és ugyanakkor jogerőre emelkedett Bf.I.101/2012/9. számú ítéletével az I. rendű terhelt főbüntetését életfogytig tartó fegyházbüntetésre súlyosította, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 évben határozta meg. Mellőzte a terhelt korábbi ügyéből engedélyezett feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó rendelkezést. Egyebekben azonban azt az I. rendű terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

A megállapított tényállás lényege a következő:

Az I. rendű és a II. rendű terheltek Cs-ben élnek. 2011. április 20-án az I. rendű terhelt azzal kereste meg a II. rendű terheltet otthonában, hogy K-n van egy ház, ahonnan 30-40 ezer forintot lehetne ellopni. A II. rendű terheltnek figyelő szerepet ajánlott a lopás elkövetése során.

Az I. rendű terhelt másnap, 2011. április 21-én este fél nyolc óra körül egy kölcsönkért kerékpárral elment a II. rendű terhelthez, aki a saját kerékpárjával csatlakozott hozzá, és G-n keresztül K-ra mentek. A kerékpárokat K-n a presszó mellett letették, majd a gyalogúton az 1933-ban született P. M. és élettársa, az 1936-ban született K. J. sértettek K-n lévő házának hátsó kertkapujához mentek. Az I. rendű terhelt fekete szövetkesztyűt és fekete, a szemeinél kivágott szövetsapkát vett fel. A konyhakerten keresztül mindketten bementek a sértettek házáig, ott az I. rendű terhelt lekapcsolta a kinti villanyórát, a II. rendű terhelt pedig a megbeszélteknek megfelelően visszament a kertkapu közelébe. Az I. rendű terhelt a ház sarkánál lehajolva elbújt, amíg P. M. sértett a házból a villany kikapcsolását követően kijött. Az I. rendű terhelt ekkor a sértetthez ugrott, ököllel az arcán ütlegelni kezdte, majd a földre eső sértettet 3-4 alkalommal nagy erővel fejen, illetve mellkason rúgta. A sértett a bántalmazás következtében nagyszámú külső és belső sérülést szenvedett, melynek következtében a helyszínen életét vesztette. Halála erőszakos úton, közvetlen oki összefüggésben a többszörös agy és arckoponya-csonttöréssel, agyzúzódás miatti légzés-keringés összeomlással állt be.

A II. rendű terhelt, miután észrevette, hogy az I. rendű terhelt a sértettet bántalmazza, felelősségre vonta emiatt, és hazaindult.

Az I. rendű terhelt azonban ezt követően a házba ment és értékek után kezdett kutatni. Ekkor vette észre, hogy K. J. sértett a hálószobában az ágyon fekszik. Az I. rendű terhelt ekkor odalépett hozzá és ütni kezdte. Legalább 4-5 esetben ököllel megütötte a sértettet annak arcán, az ütések között legalább egy nagy erejű volt, majd a nyakán és a mellkasán több alkalommal közepes erővel megütötte, megtaposta vagy megrúgta.

K. J. a bántalmazás folytán több különböző sérülést szenvedett el, melyek közül a felső állkapocs törésének gyógytartama 8 napon túli, tényleges gyógytartama 4-6 hét volt. Egyéb sérülései egyenként és külön-külön is 8 napon belül gyógyultak, e sértett életveszélyben nem volt.

A sértett bántalmazását követően az I. rendű terhelt a házban tovább kutatott készpénz után, de nem talált, ezért visszament kerékpárjához és hazaindult. Útközben utolérte a II. rendű terheltet, és a továbbiakban együtt mentek haza Cs-re.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. § (2) bekezdésében meghatározott kötelessége folytán, a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontjában írt okból - a terhelt javára - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt (BF.1381/2014.).

Indítványában utalt az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB számú határozatára, amely kizárta a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. és 2013. június 30. napja között hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazását, továbbá a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 2013. július 1. napjától hatályos 81. § (4) bekezdését pedig hatályba lépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.

Az ügy érdemében a felülvizsgálati indítványban kifejtette, hogy a Be. 423. § (2) bekezdés második mondata szerint a felülvizsgálati indítványt ilyen esetben az elbírálásakor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Az indítvány utalt rá:

Az elkövetéskor hatályos és az eljárt bíróságok által alkalmazott - az Alkotmánybíróság által most megsemmisített - Btk. 85. §-ának (4) bekezdése szerint, ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a 137. § 17. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.