BH 1992.3.154 A becsületsértés és rágalmazás sértettje lehet nemcsak a természetes, hanem a jogi személy, sőt az önálló jogképességgel nem, de kollektív társadalmi kötelezettségekkel rendelkező személyösszesség is [Btk. 179. §, 180. §, 183. § (1) bek.].

Az egyik országos napilapban az újságíró cikke miatt a politikai párt főügyésze magánindítványt terjesztett elő a cikkíró ellen a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) és c) pontjai szerint minősülő, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás vétsége miatt. A feljelentő ebben azt sérelmezte, hogy az újságíró az említett cikkben a becsület csorbítására alkalmas olyan tényeket állított és híresztelt, amelyek a becsület csorbítására alkalmasak, és a párt egész tevékenységével összefüggésben vannak.

A kerületi bíróság jogerős végzésével az újságíró ellen indított büntetőeljárást joghatályos magánindítvány hiányában a Be. 317. §-a és a Be. 170. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján - a Btk. 31. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel - megszüntette.

A kerületi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A kerületi bíróság a végzésben azt a jogi álláspontot fejtette ki, hogy a Btk. 179. §-ában meghatározott rágalmazás vétsége a becsület és jó hírnév büntetőjogi védelmét szolgáló olyan jogintézmény, amelynek sértettje kizárólag természetes személy lehet. Ez következik a rágalmazás vétségének a Büntető Törvénykönyv rendszerbeli elhelyezéséről, amely szerint a XII. fejezet II. címe "Az emberi méltóság elleni bűncselekmények"-ről rendelkezik, így ez is utal, hogy a II. cím kizárólag a természetes személyek büntetőjogi védelmét szolgálja.

Minthogy a Btk. 183. §-ának (1) bekezdése szerint a rágalmazás vétsége csak magánindítványra büntethető, a joghatályos magánindítvány megtételére is kizárólag természetes személy jogosult, s a politikai és társadalmi szervezetek mint jogi személyek jó hírnevének, becsületének védelmével kapcsolatban a Polgári Törvénykönyv tartalmaz rendelkezéseket.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kerületi bíróság jogi álláspontja téves.

A becsület védelméről szóló 1914. évi XLI. tv. 1. §-ában megfogalmazott rágalmazás tekintetében kialakult, töretlen ítélkezési gyakorlat szerint a bűncselekmény passzív alanya (sértettje) nemcsak természetes személy, hanem személyösszesség és jogi személy is lehet.