A Pécsi Ítélőtábla Pf.20470/2010/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 19. §, 25. §, 78. §, 81. §, 84. §, 87. §, 120. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 350. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 42. §, 46. §, 94. §] Bírók: Fekete Bálint, Hrubi Adrienn, Juhász László

Pécsi Ítélőtábla

Pf.II.20.470/2010/4. szám

A Magyar Köztársaság nevében !

A Pécsi Ítélőtábla dr. Marosvári Tamás ügyvéd (ügyvéd címe) mint pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Bernschütz és Harkai Ügyvédi Iroda (ügyint.: dr. Bernschütz Sándor ügyvéd; ügyvédi iroda címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. r. és dr. Szotáczky Gábor ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alepres címe) II. r. alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása, kártérítés és egyéb iránt a Baranya Megyei Bíróság előtt 11.P.20.706/2010. ügyszám alatt folyamatban volt perében 2010. szeptember 28-án 13. sorszámon kelt ítélet ellen az alperesek által 14. és 15. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - a 2011. május 10. napján megtartott tárgyaláson - meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatja, mellőzi az I. r. alperesnek a P. Rendőrkapitánysághoz intézett, 2007. szeptember 20-án kelt feljelentésében szereplő állítása miatti személyiségi jogsértés megállapítását, és az I. r. alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 150.000,- (egyszázötvenezer) forintra szállítja le. Ezen kívül a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet teljes egészében elutasítja.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság perköltségre vonatkozó rendelkezéseit akként változtatja meg, hogy a felperes és az I. r. alperes az elsőfokú eljárással kapcsolatos költségeiket maguk viselik.

Kötelezi a másodfokú bíróság az I. r. alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak az illetékes adóhatóság felhívására 25.500,-(huszonötezer-ötszáz) forint elsőfokú és 6.000,- (hatezer) forint másodfokú részilletéket, míg a fennmaradó rész az állam terhén marad.

Kötelezi továbbá a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a II. r. alperes javára 50.000,- (ötvenezer) forint + Áfa elsőfokú perköltséget, míg a feljegyzett elsőfokú eljárási illeték az állam terhén marad.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a II. r. alperes javára 30.000,- (harmincezer) forint + Áfa másodfokú perköltséget. A feljegyezett fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

A másodfokú bíróság megállapítja, hogy a felperesi pártfogó ügyvéd elsőfokú eljárásbeli munkadíját a felperes és az I. r. alperes 50-50 (ötven-ötven) százalékos arányban, míg a fellebbezési eljárás munkadíját a felperes 1/3 (egyharmad) az I. r. alperes pedig 2/3 (kétharmad) arányban tartozik viselni. A II. r. alperes tekintetében a felperes viseli a másodfokú pártfogói munkadíjat.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította egyfelől, hogy az I. r. alperes 2007. augusztus 21-én a P. V. Taxi Kft. diszpécseri szolgálatánál és 2007. szeptember 20-án a P. Rendőrkapitánysághoz feljelentésében intézett nyilatkozataival, a II. r. alperes pedig a P. Sz. Ipartestületének 2007. október 10-én megtartott értekezletén megtett, majd egy magánszeméllyel is közölt nyilatkozatával a felperes jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát megsértette. Kötelezte az elsőfokú bíróság az I. r. alperest, hogy 15 napon belül írásban, a II. r. alperest pedig, hogy a soron következő ipartestület-vezetőségi értekezleten adjon bocsánatkérésben, a tévedés elismerésében álló, megkövető elégtételt a felperesnek, továbbá hogy fizessenek meg 15 napon belül a felperesnek egyenként 250.000,- forint nem vagyoni kártérítést és annak 2008. február 20. napjától a kifizetésig terjedő időre járó törvényes késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és figyelemmel az 50-50%-os pernyertességi arányra is kötelezte az alpereseket az eljárási illeték megfizetésére azzal, hogy a felek perköltségeiket maguk viselik.

Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek az ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása, valamint a felperes perköltségeik megfizetésére kötelezése végett.

Az I. r. alperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiányos, ennek következtében a levont jogi következtetések megalapozatlanok. Utalt arra, hogy a taxitársasághoz történt bejelentésen kívül a felperessel szemben semmilyen kijelentést hatósághoz vagy nyilvánossághoz nem intézett, ugyanis a P. Rendőrkapitányság előtt benyújtott szeptemberi feljelentést a felperes házastársának zaklatásai miatt tette, az a felperest közvetlenül nem érintette. Ebből álláspontja szerint az következik, hogy az I. r. alperes a felperesről senkinek semmit nem híresztelt, tényeket róla hamis színben nem tüntetett fel, róla mások előtt sértő vagy valótlan megjegyzéseket nem tett. Véleménye szerint a taxitársaságon belül történt, a felperest hátrányosan érintő eseményekért nem felelős, azok a felperes magatartásával állnak okozati összefüggésben. Hivatkozott még az I. r. alperes arra, hogy a nyomozóhatóságnál tett bejelentés nem alapozhatja meg személyiségvédelmi polgári per indítását.

A II. r. alperes fellebbezését azzal indokolta, hogy az ítélet indokolása részben iratellenes, részben megalapozatlan, s ezért a jogi következtetések sem helytállóak. Utalt arra, hogy a jelen perrel érintett minden nyilatkozatát és intézkedését, mint a P. V. Taxi Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezetője és képviselője tette, ekként alperesi legitimációja ebben a perben a II. r. alperesnek nincsen. Vitatta, hogy a társaság vezetői ülésén tett kijelentése - hogy a felperes ellen eljárás folyik, melynek eredményeként őt valószínűleg el fogják marasztalni - alkalmas volna a személyhez fűződő jog megsértésére, hiszen nem tüntetett fel valamely tényt hamis színben, hanem mindössze az eljárás tényét állapította meg. Utalt arra, hogy a társaság vezetőjeként a társaság érdekeit kellett szem előtt tartania ezzel a közléssel az ügyvezető tájékoztatási kötelezettsége folytán. Álláspontja szerint egyfelől éppen e tények elhallgatásával követett volna el jogsértést, másfelől a felperessel szemben alkalmazandó következmények latolgatása vezetett a helyzet - az eljárás kimenetele - értékelésének szükségességéhez. Hivatkozott még arra, hogy a felperes elleni eljárás kimenetele tekintetében tett kijelentésével mindössze a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogát gyakorolta. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmaz indokolást arra vonatkozóan, hogy a vezetőség ilyetén tájékoztatásának elmaradása mennyiben változtatott volna a felperes jó hírnevének megítélésén, amelyre álláspontja szerint kizárólag az a hatósági eljárás hatott kedvezőtlenül, amelynek megindítása éppen a felperes magatartásával állt okozati összefüggésben.

A II. r. alperes fellebbezésében egyidejűleg elfogultsági kifogást is előterjesztett. Ebben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének kézhezvétele után jutott tudomására, hogy az ügyben eljárt bíró egy korábbi, a II. r. alperes ügyvezetése alatt álló cég ellen folyamatban volt munkaügyi perben a jelen per egyik tanújának, mint felperesnek a jogi képviseletét látta el.