BH+ 2005.12.545 Nem tarthat igényt lakáshasználati díjra az a házastárs, aki a lakáshasználat rendezése előtt önként távozott a különvagyonát képező lakásból [Ptk. 140. §, 141. §, Csjt. 31/B. §].

A peres felek házastársak voltak. Házasságukat a jelen perben hozott részítélettel a bíróság - egyéb ítéleti rendelkezések mellett - felbontotta. A részítélet a felek utolsó közös lakásának használatáról - amely T., D. F. út K. szám alatti lakás volt - nem rendelkezett.

A D. F. utcai lakás korábban a felperes és első házastársa tulajdonát képezte és ahhoz egy garázs is tartozik. A felperes korábbi házastársa tulajdoni illetőségét magához váltotta, a még fennálló lakásvásárlási hitel visszafizetését átvállalva. A hitelt és a hitellé átalakított egy gyermekre jutó szociálpolitikai támogatás összegét a peres felek a házassági életközösségük fennállása alatt fizették vissza és a lakáson belül értéknövelő beruházásokat eszközöltek.

A felek házassági életközösségének megszűnésekor (1998. szeptember 16-án) a felperes a házasságukból született kiskorú gyermekekkel a szüleihez költözött, a lakásban az alperes maradt.

A lakáshasználat rendezése és házastársi közös vagyon megosztása iránt folytatódó perben a felperes - egyebek mellett - állította, hogy a lakás a különvagyona, kizárólagos lakáshasználatra és a kereset benyújtását megelőző hat hónaptól kezdődően többlethasználati díjra tartott igényt. Az alperes - egyebek mellett - osztott lakáshasználatot és a lakás közös tulajdonát kérte megállapítani. Az eljárás során a közös tulajdon megszüntetése esetére a kiköltözésre kötelezettséget vállalt, lakáshasználati jog ellenértékére tartott igényt. A használati díj iránti keresetet elutasítani kérte a felperes önkéntes elköltözése okából.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a perbeli lakás a felperes különvagyona. A hitel közös törlesztése és a lakásban megvalósított beruházások nem minősülnek tartós értéknövekedést eredményező ráfordításnak, ezért azok az alperes részére tulajdonszerzést nem, hanem csak megtérítési igényt alapoznak meg. A lakás kizárólagos használatára a bíróság a a felperest jogosította fel, az alperest a lakás harminc napon belüli elhagyására kötelezte. A felperest 480 000 forint lakáshasználati jog ellenértéke és összesen 186 817 forint megtérítésére kötelezte, külön adósság és beruházás megtérítése jogcímén. A felperest a T., G. út C. szám alatti ingatlan közös tulajdonának megszüntetése következtében 2.400.000 forint megváltási ár megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság - egyebek mellett - elutasította a felperes többlethasználati díj iránti keresetét. E kereseti kérelem elutasítását azzal indokolta, hogy a bizonyítási eljárás a házasság felbontására vonatkozó jogerős részítélet indokolása alapján az volt megállapítható, hogy a felperes önként hagyta el az ingatlant, oda bármikor visszatérhetett volna. A Ptk. 140. § (1) bek. és 141. §-a értelmében a tulajdonostársnak elsődlegesen az ingatlan birtoklására és használatra van joga és pénzbeli térítést csak akkor igényelhet, ha tulajdoni hányada megfelelő használatára a felek megállapodása vagy a bíróság döntése követeztében nincs módja, vagy a tulajdonostársa attól jogellenesen elzárja. Mivel az alperes nem tette lehetetlenné a felperes és a gyermekek számára a visszaköltözést, a felperes önkéntes magatartásának anyagi jogkövetkezményei jogszerűen nem háríthatók az alperesre.

Az ítélet részbeni megváltoztatásáért az alperes fellebbezett, a felperes a lakás és garázshasználati díj fizetésére kötelezés iránt csatlakozó fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét - egyebek mellett - részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperest lakás és garázshasználati díj fizetése címén 2000. április 1. napjától 2003. október 31. napjáig terjedő időre 996 500 forint tartozás terheli és azt a felperes által fizetendő megváltási árba beszámítva a felperest terhelő megváltási ár összegét 1 403 500 forintra szállította le.

A másodfokú ítélet indokolása szerint az utolsó közös lakás a felperes különvagyona, amelyet 1998. szeptember 16-tól kizárólag az alperes használt. A Ptk. 98. és 99. §-ai szerint a birtoklás és használat joga a tulajdonost illeti. A Csjt. 31/B. § (3) bekezdése értelmében ha a közös lakás valamelyik házastárs különvagyona, a lakáshasználati jog ezt a házastársat illeti meg és e szabály alól kivétel csak családvédelmi érdekből, gyermekelhelyezés kapcsán lehetséges. A perbeli esetben ilyen kivételt megalapozó eset nem áll fenn, ezért a felperes jogszerűen igényelhet használati díjat a kereseti, illetve fellebbezési kérelmének megfelelő időtartamra. A használati díj összegét a másodfokú bíróság az igazságügyi szakvélemény alapulvételével - az ítélet 8. oldalán részletezettek szerint - állapította meg, és az ítélet jogerős befejezéséig esedékessé vált összesen 996 500 forint lakás- és garázshasználati díj összegét beszámítva csökkentette a felperest terhelő megváltási árat.

A jogerős ítélet használati díj fizetésére kötelező rendelkezései ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen mellőzni kérte fizetési kötelezettségét és az elsőfokú ítélet ezzel kapcsolatos rendelkezései helybenhagyásával, másodlagosan az általa fizetendő használati díj összegét 324 667 forintra kérte leszállítani és az elsőfokú ítéletet ennek megfelelően megváltoztatni.