EH 2009.2109 Szabályszerű kézbesítés hiányában nincs olyan másodfokú adóhatósági határozat, amelynek bírósági felülvizsgálatára törvényes lehetőség lenne [2003. évi XCII. tv. 143. §, 1952. évi III. tv. 212. §, 130. §, 157. §, 158. §, 1949. évi XX. tv. 57. §, 2004. évi CXL. tv. 40. §].

Az adóhatóság a felperesnél 1999-2004. évekre személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) és általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa.) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére összesen 55 412 781 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő és kötelezte adóbírság, mulasztási bírság és késedelmi pótlék megfizetésére.

Az elsőfokú határozatot a felperes személyesen 2006. augusztus 2. napján vette át, és 2006. augusztus 21. napján meghatalmazást adott dr. A. J. ügyvéd részére.

A felperes - meghatalmazottja útján - 2006. augusztus 29-én fellebbezést nyújtott be, amit, ugyancsak jogi képviselője útján, az adóhatósághoz 2006. október 6-án beérkezett beadványában ki is egészített.

Az elsőfokú adóhatóság a 2006 októberében kelt "tájékoztatás"-ban arról értesítette a jogi képviselőt, hogy a 2006. október 6-án iktatott beadványa a fellebbezés elbírálásával egyidejűleg, a jogorvoslati eljárás keretében kerül megválaszolásra.

Az alperes a 2006. november 29. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az alperes határozata a 2006. december 1-jén kelt tájékoztató levéllel együtt 2006. december 12. napján került kézbesítésre a felperesnek. Az alperes illetve az elsőfokú adóhatóság az alperesi határozatot a felperes meghatalmazott ügyvédjének, dr. A. J. ügyvédnek nem küldte meg.

A felperes 2007. január 5. napján adott meghatalmazást adott az Ügyvédi Iroda részére, hogy Őt az adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálata során teljes jogkörrel képviselje.

A felperes - dr. F. P. ügyvéd útján eljárva - keresetet nyújtott be az adóhatósági határozatok ellen 2007. január 7-ei keltezéssel, kérte ezek hatályon kívül helyezését, eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozva. Azzal érvelt, hogy az alperes határozata - mivel azt az adóhatóság meghatalmazott jogi képviselője részére szabályszerűen nem kézbesítette - nem jogerős, ezért a 2000. adóévre előírt adókülönbözet és az ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények elévültek.

Hivatkozott arra is, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, tévesen minősítette a tevékenységét üzletszerű gazdasági tevékenységnek, tévesen határozta meg az áfa alapját és összegét, jogsértően alkalmazott becslést, és bírálta ennek módszerét is.

Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.

Azzal érvelt, hogy a kézbesítés kapcsán az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértést nem követett el, határozata 2006. december 12-én jogerőre emelkedett. A felperes 2006. december 12-től számított 30 napon belül a meghatalmazott jogi képviselője útján keresetet nyújtott be, ezért a jogorvoslati joga nem sérült. Fenntartotta a határozatában foglaltakat és arra hivatkozott, hogy érdemi döntése megalapozott és jogszerű.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte, jogi álláspontja a következő volt:

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 40. § (1) és (7) bekezdései értelmében az iratokat, ha a félnek írásban meghatalmazott képviselője van, az írásban meghatalmazott részére kell kézbesíteni, és a képviselőhöz történő szabályszerű kézbesítés napjával kezdődnek a kézbesítéshez kapcsolódó határidők. "Ilyen kezdő időpont hiányában az alperes érdemi másodfokú határozata esetében az elévülési határidők tovább folynak, így nincs lehetőség az alperes érdemi másodfokú határozatának bírósági felülvizsgálatára az érdemi döntés tekintetében".

Az új eljárásra előírta, hogy az alperesnek határozatát az ítéletben kifejtettekre figyelemmel kell meghoznia és kézbesítenie.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra új határozat hozatalára.

Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Ket. 128. § (4) bekezdésében, Art. 143. § (1) bekezdésében, a Pp. 48. §-ában, 130. § (1) bekezdés e) pontjában, 157. § a) pontjában, 212. § (1) bekezdésében, 330. § (2) bekezdésében, és 339. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Nem követett el olyan súlyos, az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértést, ami határozatának hatályon kívül helyezését megalapozhatta volna. Kifejtette azt is, hogy az elsőfokú bíróság érdemi döntés hiányában tévesen hozott ítéletet, e helyett - az indokolásban kifejtett jogi álláspontból következően - a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, illetve a pert meg kellett volna szüntetni.

A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.

Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos:

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 143. § (1) bekezdése értelmében a bíróság csak az ügy érdemében hozott másodfokú jogerős adóhatósági határozatot bírálhatja felül. A keresetlevelet a másodfokú adóhatósági határozat közlésétől számított 30 napon belül lehet benyújtani [Pp. 330. § (2) bekezdése].

Az Art. - a 139. §-on kívül - a határozatok kézbesítésére speciális szabályokat nem ír elő, ezért e körben a Ket. rendelkezései az irányadók. A Ket. 40. § (7) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az iratokat az ügyfél részére, ha pedig írásban meghatalmazott képviselője van, akkor annak részére kell kézbesíteni.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint: "A jogállamiság és jogbiztonság elvéből fakadnak az eljárási garanciák. Ezek alapvető jelentőségűek az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatósága szempontjából." [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 85.] Ezt erősítette meg az Alkotmánybíróság a 75/1995. (XII. 21.) AB határozatában: "Az alanyi jogok és kötelezettségek érvényesítésére szolgáló eljárási garanciák a jogbiztonság alkotmányos elvéből következnek. Megfelelő eljárási garanciák nélkül működő eljárásban a jogbiztonság szenved sérelmet." (ABH 1995, 376, 383.)

A jogszabályoknak megfelelő közlés jogkövetkezménye a közigazgatási, adóhatósági határozat jogerőssé és végrehajthatóvá válása, és a bírói úthoz való alkotmányos jog, a jogorvoslathoz való jog megnyílása is, amivel csak a törvények által meghatározott körben, időben és módon lehet élni [Alkotmány 57. § (5) bekezdése, Art. 143. § (1) bekezdése, Pp. 330. § (2) bekezdése, Ket. 109. §].

A törvényekben rögzített egyéb jogkövetkezmények, így pl. elévülés tekintetében is jelentősége van annak, hogy a kézbesítésre a jogszabályi rendelkezések megtartásával, szabályszerűen került-e sor. Az Art. 164. § (1) bekezdése értelmében ugyanis az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallást, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni, az adó megállapítása alatt pedig jogerős adóhatósági megállapítást illetve határozatot kell érteni, jogerős határozatnak pedig csak a szabályszerűen kézbesített határozat minősíthető.

A Legfelsőbb Bíróság jelen ügyben - az elsőfokú bírósággal egyezően - azt állapította meg, hogy az alperesi határozat kézbesítése nem volt szabályszerű, mivel azt a felperes meghatalmazott jogi képviselőjének nem kézbesítették. Szabályszerű kézbesítés hiányában pedig nem áll a bíróság rendelkezésére olyan jogerős másodfokú adóhatósági határozat, amelynek felülvizsgálatára törvényes lehetősége lenne. Ezért az elsőfokú bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania, illetve a pert meg kellett volna szüntetnie a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja, illetve 157. § a) pontja alapján.

A Pp. 212. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben - ideértve a per megszüntetését is - végzéssel határoz. Ezért az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság tévesen hozott ítéletet, mivel nem döntött a per érdemében.

Az elévülésre vonatkozó szabályok miatt téves az az alperesi érvelés, mely szerint a kereset befogadásával és érdemi elbírálásával a kézbesítéssel elkövetett eljárási jogszabálysértés orvosolható lenne, és ennél fogva nem sérülne a felperes jogorvoslathoz való alkotmányos joga. Az alperesnek ugyanis elévülési időn belül kell megállapítania az adókötelezettséget, és az ezt tartalmazó határozatát az elévülési időn belül kell szabályszerűen kézbesítenie, ahhoz, hogy a határozatához jogszerűen fűződjenek jogkövetkezmények. A jogorvoslathoz való alkotmányos jog nem értelmezhető formális jogként, annak hatékonynak és teljes körűnek kell lennie, tárgya, tartalma és terjedelme nem szűkíthető és nem korlátozható a garanciális eljárási szabályok megsértése, szabálytalan illetve nem joghatályos kézbesítések révén. Jelen ügyben az alperes téves jogi álláspontjának elfogadása azzal járna, hogy a bíróság egy nem szabályszerűen kézbesített határozatot jogerősnek elfogadva az elévülési kifogást érdemben nem is vizsgálhatná meg, mivel ez a jogorvoslathoz való alkotmányos jog sérelmét jelentené, nem fogadható el.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette [Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja illetve 157. § a) pontja, 158. § (1) bekezdése, 275. § (4) bekezdése]. Utal egyben arra, hogy szabályszerű kézbesítés hiányában az elévülési határidők egy bizonyos időig tovább folytak, ezért nincs jogszerű lehetőség arra, hogy az alperes 8990579964 számú határozatát a per megszüntetést követően szabályszerűen ugyan, de az elévülés vizsgálata nélkül változatlan tartalommal kézbesítse. Ez ugyanis - az előzőekben részletezettekre figyelemmel - egy esetleges bírósági felülvizsgálat esetén az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértésnek minősülne.

(Legf. Bír. Kfv. V. 35.044/2009.)