A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21004/2010/5. számú határozata kötelesrész kiadása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 625. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szabó Julia

Pfv.I.21.004/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Zsíros Pál ügyvéd által képviselt felpereseknek - a személyesen eljárt alperesek ellen kötelesrész megállapítása iránt az Orosházi Városi Bíróságon 6.P.20.246/2009. számon folyamatban volt, majd a Békés Megyei Bíróság 2010. május 3-án meghozott 1.Pf.25.166/2010/6. számú jogerős részítélete ellen a felperesek részéről benyújtott 6.P.20.238/2010/3. számú felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

r é s z í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Békés Megyei Bíróság 1.Pf.25.166/2010/6. számú jogerős részítéletének a közvégrendeletbe foglalt juttatás érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelemre vonatkozó részét hatályában fenntartja;

azt a rendelkezését, hogy "Mellőzi a személygépkocsi hagyatékhoz való tartozásának megállapítását, az ítéletnek az eljáró közjegyzőhöz való megküldését" hatályon kívül helyezi és ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Ez ellen a részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek és az I. rendű alperes az örökhagyó leszármazói, a II. rendű alperes az örökhagyó házastársa volt.

Az örökhagyó 2008. június 9-én a közjegyző előtt közvégrendeletet tett. Eszerint minden ingó és ingatlan vagyonát az I. rendű alperesre hagyta azzal, hogy a II. rendű alperes özvegyi haszonélvezeti jogot örököljön a hagyatékon. A felpereseket az örökségből kitagadta.

A közvégrendelet tételénél jelen voltak az alperesek is.

Az örökhagyó 2009. január 12-én meghalt. Az eljáró közjegyző a hagyatékát - a 6907. hrsz-ú ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát és egy takarékszövetkezetnél vezetett folyószámlán kezelt 8.140 forint fele részét - ideiglenes hatállyal végrendeleti öröklés jogcímén az I. rendű alperesnek adta át a II. rendű alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten.

A felperesek 2009. május 12-én keresetet nyújtottak be, amelyben kérték annak megállapítását, hogy a közvégrendeletbe foglalt kitagadás érvénytelen, és ennek következtében kötelesrész illeti meg őket.

Ezt a keresetüket az elsőfokú eljárás során "felemelték": elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy a közvégrendelet a Ptk. 632.§ (1) bekezdésére alapítottan érvénytelen, és ezért a 6907. hrsz-ú ingatlan fele tulajdoni részének, továbbá a folyószámlán lévő összeg fele részének tulajdonjogát 1/3-1/3 arányban törvényes öröklés jogcímén megszerezték. Korábbi kereseti kérelmüket másodlagos kereseti kérelemként fenntartották.

Kérték továbbá annak megállapítását is, hogy a hagyaték részét képezi a II. rendű alperes nevén nyilvántartott személygépkocsi 1/2 része.

A felperesek a pertárgyértéket az ingatlan értékének, a bankszámlán lévő összegnek, és a személygépkocsi általuk állított 1.500.000 forint értékének alapulvételével 1.208.836 forintban jelölték meg.

A elsőfokú bíróság megállapította, hogy az örökhagyó közjegyző előtt B.-n 2008. június 9-én tett közvégrendelete érvénytelen. Megállapította, hogy a hagyaték részét képezi a II. rendű alperes nevén nyilvántartott személygépkocsi 1/2 része. Rendelkezett az ítélet megküldéséről az örökhagyó hagyatéki ügyében eljáró közjegyző részére a szükséges intézkedések megtétele végett. Rendelkezett a perköltségviselésről.

Az elsőfokú bíróság indokolásában kifejtette: a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható, hogy az alperesek és az örökhagyó már a perbeli végrendeletet jóval megelőzően - az I. rendű alperes munkahelyi kapcsolata folytán - keresték fel a közjegyzőt. Az örökhagyót és a II. rendű alperest az I. rendű alperes szállította a közjegyzőhöz, ahol mindhárman széles körű tájékoztatásban részesültek, és ezután - tehát a közjegyző első alkalommal történt felkeresését követően - úgy döntöttek, hogy öröklési szerződést fognak kötni. Erre azonban az I. rendű alperes elköltözése miatt nem került sor.

Az I. rendű alperes mintegy másfél év után vitte el ismét az örökhagyót és a II. rendű alperest a közjegyzőhöz. Ismételten részletes tájékoztatást kaptak az öröklés lehetőségeiről. Ez alkalommal az örökhagyó (és a II. rendű alperes is) végintézkedést tett. A végrendelet készítésekor az I. rendű alperes nem szólt közbe, de annak tartalmával tisztában volt, mert az a korábbi megbeszélésnek megfelelően készült el.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kiemelte, hogy az alperesek ellentmondásos nyilatkozatot tettek arra vonatkozóan, hogy ki egyeztetett időpontot a közjegyzővel. A közjegyző tanúkénti kihallgatása után azonban nem vitatták, hogy ezt az I. rendű alperes tette meg.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy az I. rendű alperes a perben vitás végrendelet kapcsán már annak közjegyzői okiratba foglalását megelőzően olyan tevékenyen részt vett a tartalma kialakításában, hogy az nem bír jelentőséggel: a végrendelet közjegyzői okiratba foglalásakor már legfeljebb csak helyeselte az örökhagyó által elmondottakat. Emiatt a közvégrendeletet a Ptk. 625.§ (3) bekezdése alapján érvénytelennek minősítette. Hivatkozott az ebben a kérdésben kialakult bírói gyakorlatra: BH 1986.418, BH 1986.234, BH 1980.92.

Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a személygépkocsit a II. rendű alperes az örökhagyóval fennálló házassága alatt vásárolta, ezért a Csjt. 27.§ (1) bekezdése alapján a házastársi vagyon részét - és így fele részben a hagyaték tárgyát - képezi.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek nyújtottak be fellebbezést. Ebben kérték az elsőfokú határozat megváltoztatását és a kereset elutasítását. Indokolásukban kifejtették, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az örökhagyó a végakaratát saját maga közölte az eljáró közjegyzővel és ezzel ellentétes adatot sem a közvégrendelet, sem a közjegyző tanúvallomása nem tartalmazott.

Fellebbezésüket a közjegyző foglalta közjegyzői okiratba.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelmet elutasította, míg a kötelesrész iránti igény elbírálására az elsőfokú bíróságot további eljárásra utasította. Mellőzte a személygépkocsi hagyatékhoz való tartozásának megállapítását. Az alperesek illetékben és perköltségben való marasztalása helyett a felpereseket kötelezte, hogy fizessenek meg az alpereseknek személyenként 1.500 forint fellebbezési szakban felmerült perköltséget, valamint személyenként 36.250 forint kereseti és ugyanilyen összegű fellebbezési illetéket az államnak az illetékes állami adóhatóság felhívására.

A másodfokú bíróság kifejtette: tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy az I. rendű alperes olyan mértékben vett részt a végrendelet végleges tartalmának kialakításában, hogy az a közreműködés fogalmát kimeríti. Az a tény ugyanis, hogy az örökhagyó az I. rendű alperest bízta meg a végrendelet elkészítésére alkalmas személlyel történő kapcsolat felvételével, időpont egyeztetéssel, az I. rendű alperes pedig ennek eleget tett, továbbá az, hogy az I. rendű alperes vitte az örökhagyót a közjegyzőhöz, ahol megvárta őt, tehát a végrendelet elkészítésénél jelen volt, a közreműködés megállapítására nem ad alapot.